A mosoly mögött

Az Ígéret

Az előadások némelyike igen érdekes volt a maga módján.

A legtöbben énekeltek, de volt aki kés dobálást mutattot be és olyan is aki erőfitoktatásként felemelte az egész színpadot, ami történetesen nem végződött túl jól mert a színpad végül erősebbnek bizonyult és szerencsétlen flótás a szemünk láttára lapult ki a pódium allatt.

Már nagyon mehetnékem volt, és ezt a többiek is látták rajtam.

-Most jön Angel! - súgta oda nekem Charlie izgatottan és a fények újra kihunytak.

Louis Amstrong- Wonderful Word című száma zendült fel, majd a színpadon feltűnt Angel, hatalmas szörmés boával a vállán. Lassan lépkedett a színpad végébe miközben énekelte a dalt, a szöveg azonban teljesen más volt.

Teljesen meggyalázta ezt a gyönyörű dalt ahogy arról énekelt hogy  Ő maga milyen csodálatos és az amit a férfiakkal művel. Nagyon pipa lettem, mert ez a szám mindig is közel állt hozzám és még is hogy jön ő ahhoz hogy így adja elő ezt a dalt? Pont ezt?

Nem akartam tovább hallgatni, meg ittam a poharamban lévő italt és inkább kikéreckedtem a mosdóba.

Ahogy felálltam az a pár ital azonnal fejbevágott, és forogni kezdett velem a helyiség. Óvatosan mentem el színpad mellett, majd Angel egyik ruhadarabja egyszer csak pont a kezemben landolt ahogy ledobta a színpadról vetkőzés közben.
A többi vendég azonnal megrohamozott mint farkasok a prédára, rám ugrottak és próbálták kikapni a kezemből a ruhadarabot amit eldobtam ijedtemben és berohantam a mosdóba.

Legalább is szerettem volna. 

Valószínüleg eltéveszettem az ajtót mert egyszer csak újra az epület melletti sikátorban találtam magam, és hiába próbáltam visszamenni, az ajtót kívűlről már nem tudtam kinyitni.
Szuper.. kizártam magam bravo, most mehetek újra körbe- Nyögtem fel miután további rángatásra sem nyilt ki az ajtó előttem.

Falba kapaszkodva sétáltam ki a sikátorból közben önkéntelenűl énekelni kezdtem az eredeti szöveggel a dalt amit ide kint is még hallani lehetett.
Valaki azonban mögöttem szintén énekelni kezdte a dalt velem együtt és nem kellett sok hogy felismerjem sercegős hang tulajdonosát..

-  "What a wonderfuuuul woooorld"......Nahát, ki gondolta volna, hogy egyszer mi ketten együtt duettezünk majd kedvesem..-  Szólalt meg Alastor a sikátor végében állva, egyik könyökével a falnak támaszkodva, fejét kissé oldara döntve mint aki unottan várakozik.
Bizonytalan léptekkel vánszorogtam ki a sikátorból, miközben Alastor mosolyogva követte a lépteim mozdulatlanul.

- Te meg mit keresel itt? Tán elfogytak az életek amiket tönkretehetnél?- Kérdeztem artikulálaltlanúl miközben igyekeztem megállni a két lábamon.

- HAHA! Ohh Kedvesem, már el is felejettem milyen szellemes vagy amikor gúnyolodsz! 

-  Hagyj engem békén végreeeeeeeeeeeeeeeeeeee áááh!- Egy pillantra megbotlodttam egy földön heverő üvegben és újból a falba kapaszkodva találtam támasztékra.

- Kissé többet ittál a kelleténél nem gondolod? - Kérdezte Alastor sejtelmes félmosollyal az arcán és nyújtotta a kezét hogy abba kapaszkodjam.

- Semmi közöd hozzá - Löktem el a kinyújtott kezét és evickéltem a bejárat felé, de Alastor a falnak támasztva a kezét elállta az utam.

- Attól tartok kedvesem, igen is van közöm hozzá, ha még emlékszel..

- Akkor még egy ok, hogy tágulj tőlem mert csak a TE jelenléted az amitől kiszoktam borluni!

 Átbújtam a karja alatt ügyet sem vetve rá, de hirtelen hátulról megragadta a karom és erősen megszorította hogy visszafogjon.