A mosoly mögött

A gúnyos rádiós

Zuhantam. Örült sebességel zuhantam a feneketlen mélységbe, miközben képek sorozata villant be.
*Egy kettétört véres farönk*
*Hó és vér*
*Korom fekete ég, magas, hóval borított tűlevelü fák*
*Az öltönyös vigyoró alak, aki egyenesen a szembe néz és örült nevetés tör ki belőle*
*Minden csupa vörös*
*Vakító neon fény*
*Mindent beborító tűz,ami szinte felperzsel*
*Égető fájdalom*  

Nee.. ELÉG!!

Felriadttam. Patakokban folyt rólam a víz, mintha most szálltam volna ki a fürdőkádból.
Micsoda szürreális álom! De már vége.
Zihálva körülnéztem a szobában és csalódottan tapasztaltam hogy még mindig a Hotel szobájában vagyok. A reménysugár, hogy esetleg végetért ez a rémálom a pokolról hiretelen köddé vált.
-Hmm.. álom az álomban?-Gyakori jelenség. Gondoltam magamban. Biztos nagyon mély kómába zuhanhattam.

Felültem az ágyon és a kezemet a mellkasomra tettem. Még mindig zihálok,muszáj egy kicsit megnyugodnom.

Körülnéztem a szobába ami meglepően barátságos de ugyanakkor ijesztő is volt. A falakon mindenhol gonosz tekintetek, hatalmas karmok és szemek ábrázolása amiket megpróbáltak külömböző kiegészítőkkel elrejteni. Kiskutyákat, színes süteményeket és békés tájképeket ábrázoló plakátokkal és festményekkel pakolták tele a szobát.
A bútorok sötét és ijesztő külsejét színes virágos mintás terítőkket és cserepes virágokkal próbálták elfedni, kissebb nagyobb sikerrel.
A hatalmas színezett üvegű rózsaablakon nem volt függöny, így beszűrödtek a kinti fények, amik különböző színekben világították meg a szobát.
Az ágyam mellett egy ajtó volt, félig nyitva. Feltételeztem hogy az lehet a fürdőszoba.

Fel is tápászkodtam az ágyból, és odakóvályogtam a fürdőszobába, hogy hideg vizzel lemossam a verejtéket az arcomról. A padló, a fal, de még a plafon csempéi koromfeketék voltak, rajtuk vörös nonfiguratív díszítések. Láthatóan ide már nem jutott a sok cukiságból..
Oda léptem a hatalmas tükör előtt álló kézmosóhoz és engedtem egy kis hideg vizet a tenyerembe.. -Hahh sokkal jobb.. A hidegvíz az arcomon felfrissített.

Itt az ideje hogy kicsit jobban szemügyre vegyem ezt a helyet, körülnézek egy kicsit..
Ahogy kiléptem a fürdőbőlszobából, azonnal egy erős érzés kerített hatalmába.

Nem vagyok egyedül.

Körülnéztem a szobában de nem láttam semmit. Az érzés még is hihetetlenül erős volt hogy van ott valaki a szobámban.
-Ki van ott? -Kérdeztem kissé bátortalanul,és alaposan pásztázni kezdtem a szobámat.
Nem láttam semmit, és válasz sem jött.
Behunytam a szemem és koncentrálni kezdtem. Egy magas sötét alak kezdett kirajzolódni a szoba egyik sarkában. Megborzongtam a látványtól pedig már nem először láttam ilyet. 

-Bárki is vagy, tűnj el a szobámból!- Mordultam rá a láthatatlan jelenségre, aki továbbra is hallgatott.
Újra becsuktam a szemem , és meglepő bátorsággal elindultam az árny felé.
Ahogy közeledtem egyre tisztábban kivehető lett. Magas nyurga test körvonalai, kissé torzonborz hajjal a tetején..Némán vigyorog rám..Gonosz mosolya mögül kezdenek láthatóvá válni tűhegyes világító fogai...

-Ki vagy, és mit akarsz tőlem..?- szegeztem egyenesen felé a kérdést miközben lassan haladtam felé.
Az árny abba hagyta a vigyorgást. Megtorpant és a bejárati ajtó melleti falon keresztűl kisuhant a szobámból.
A szívem majd kiugrott a helyéről, vadul dobogott a mellkasomban. Mi a franc volt ez,és hova tűnt? Talán ő is egy itteni furcsa lakó, vagy ezen a helyen gyakoriak a sötétben megbújó árnyak..?

Továbbra is feltett szándékom volt hogy felfedezzem a helyet, de nem Charlie kíséretében. Nagyon kedves és szimpatikus lány volt, de őszintén szólva nagyon nem voltam rá hangolva a túlzott pozitivitására. Egyedül szerettem volna felfedezni a helyet.