A mosoly mögött

Holdtöltéig

Lucifer ördögi mosollyal meredt az angyalra, aki csalódottan húzta vissza a kezeit előlem.
Fejét rázva csalódottan nézett le a pokol uralkodójára.

- Lucifer, kérlek ne hagyd hogy a büszkeséged csorbája befolyásoljon..Te is tudod hogy Vanessa közénk tartozik. Az idő lejárt és ő bizonyította, hogy közénk való.

- Mi? Milyen idő? Ti meg miről beszéltek? - Teljesen összezavarodtam a kijelentés hallatán.

- Azt hiszem most már elmondhatom..- Fordult felém mosolyogva. - Születésed óta, tudtuk hogy a képességeid és a lelked egyaránt erős, és az élet amit leéltél méltóvá tett hogy halálodkor egy magasabb angyali létbe szüless.
Azonban, elvetted egy ember életét. Ez egy súlyos bűn, még akkor is ha a körülmények áldozata voltál csupán. Meg kellett bizonyosodnunk, arról hogy a lelked elég tiszta e a mennyekhez. Démonként a pokolba kerültél, mert itt az emberi gonoszság minden bűnösben a felszínre tör, azonban a jóságod által táplált angyali erőd szép lassan utat tört..még itt is. Mi pedig figyeltünk.

- Chhöhh.. Sejtettem, hogy valami hasonló mennybéli baromság folyik itt. - Horkantott fel bosszúsan Lucifer.  - Ettől függetlenül elfejtettél, egy fontos tényt drága szárnyas barátom.
Ez az én királyságom. Innen nem megy el senki az engedélyem nélkül..-
Sétapálcáját erősen a földre koppintotta, mire a fejünk felett gomolyfelhők kezdtek gyülekezni, és a szél is felerősödött.

Az angyal unottan nézett fel az égre, mintha mindennapos dolog lenne hogy hirtelen felhők gyülekeznek a feje fölött.

- Lucifer, te is tudod, hogy ez nem igaz.. Ha valaki rászolgált a mennyországra..

- Egy nagy büdös lófaszt!! - Szakította félbe Lucifer emelt hangon és az ég hangosan morajlani kezdett.

- Azt hiszed hogy csak úgy hagyom hogy egy bukott angyal a poklomból csak úgy lelépjen innen? Ő már az enyém és a képességének még nagy hasznát fogom venni - Nézett rám gonosz vigyorral, majd tetőtől talpig végig mért.

- Lucifer ne csinálj úgy mintha ez nem a megátalkodott gőgödről szólna! Te is tudod, hogy te miért nem térhettél vissza, ezt választottad...

- FOGD BE A KIBASZOTT POFÁD! - Kiáltott rá Lucifer dühösen és a a felhőkből villámok csaptak le az angyal elé, aki viszont egy tapodtat sem mozdult. - Ne papolj itt nekem gőgről te beképzelt kis senki! Ott voltam amikor a te híres mennyországod megteremtődött, úgyhogy ne felejtsd el kivel beszélsz! - Sétapálcájával fenyegetően mutatott rá, másik kezét ökölbe szorítva.

- Sajnálom, nem állt szándékomban tiszteletlennek lenni. Mindazonáltal te is tudod hogyha ellenszegülsz az Ő akaratának, annak súlyos következményei lesznek. Valóban ezt akarod? - Lépett felé megértően,és kezét finoman Lucifer vállára tette aki láthatóan fortyogott a dühtől.
- Hagyok időt neked hogy végig gondold. Holdtöltekor visszajövök és ha nem Vanessával távozom innen akkor az ellenszegülést nem vehetjük másnak mint hadüzenetnek.

Lucifer lesöpörte a kezét a válláról, majd magabiztosan a szemébe vigyorgott.

- Azt majd meglátjuk..

Az angyal ragyogó kék szemével együtt érzően mosolygott rám, majd hatalmas szárnyait kitárva a magasba emelkedett és eltűnt az égen.
Alastor és én egymásra majd Luciferre néztünk aki dühösen a földet bámulta.

- Ti ketten. A palotámba. MOST! - Közölte velünk közönyösen még mindig a földet bámulva majd a sétabotját újra a földhöz koppintva köddé vált a szemünk előtt és vele a gomolyfelhők is a fejünk felett.

Zavarodottan néztem Alastorra, aki bosszúsan meredtt a távolba. Nemtudom miért de kerülte a pillantásom.

- Attól tartok kedvesem fel kell függesztenünk a sétánkat. - Közölte csalódottan

- Szerinted mit akarhat? Meg fog ölni engem?

- Ahhoz nekem is lesz egy két szavam - Szorította ökölbe a kezeit majd a karját nyújtotta felém.

- Gyere. 

Kezemet félve nyújtottam felé, de hirtelen magához húzott és átölelt.

- Ne aggódj, nem hagyom hogy bajod essen.. -Súgta a fülembe mielőtt újjai csettintésével a Lucifer palotájába teleportált minket.

A gorilla őrök frászt kaptak ahogy hirtelen megjelentünk Lucifer irodája előtti folyosón,majd összeszedve magukat indulatosan indultak meg felénk.
Alastor nyugodtan monokliát igazította amíg az őrök elértek hozzánk majd ahogy felnézett az örökre, azok hirtelen ledermedtek.

- A helyetekben én nem tenném - Szólt hozzájuk eltorzult hanggal és ádáz tekintettel az arcán.
Az őrök hezitáltak, láthatóan nem akartak Alastornak okot adni a támadásra, úgyhogy a megregulázásunk helyett karba tett kezekkel az ajtó elé álltak hogy elállják az utunkat Lucifer irodájába.

- Engedjétek be őket! - Jött Lucifertől a parancs odabentről, majd az őrök bosszúsan nyitották ki a hatalmas ajtót előttünk.
Alastor befelé menet még a képükbe vigyorgott akik haragosan néztek vissza rá.
Lucifer az asztala mögött ült két kezét az asztalán összekulcsolva, majd feje biccentésével becsapta az ajtót magunk mögött, kishijján seggbe rúgva a két Gorilla démont akik éppen távozóban voltak.
Hosszú percekig némán bámult minket, majd egy nagyot sóhajtott.

- Csalódott vagyok.

- Azt hittem, ha összezárlak benneteket , előbb utóbb felszínre tör majd a romlottság, amit kezdettől fogva látok benned, de helyette, megpuhítottad az egyik legkegyetlenebb bünösömet itt a pokolban. Ejnye-bejnye, te rossz kislány - Vigyorogva mutató újjával fenyegetően rám mutatott majd Alastorra nézett.

- Te pedig.. Hát, alaposan megleptél. Sose gondoltam volna,hogy téged eltud lágyítani egy pillarebegtető szempár. Egyszerüen nem ismerek rád Alastor. - Székében hátra dölt majd kezeivel az állát dörzsölte mint aki mélyen elmélkedik.
- Elmondanád hogy mi a fene történt? Talán nem volt világos hogy mit várok tőled?

- A szabad akarat felett nekem sincs hatalmam - Válaszolt nyugodt mosollyal Alastor.

- Ne poénkodj itt nekem vagy kitépem a szívedet te poklok szégyene!
Össze kellett volna törnöd a szívét és a lelkét, ahogy parancsba adtam de e helyett hagytad hogy a tiédbe furakodjon! - Lucifer indulatosan az asztalra csapott majd felállt az asztaltól és hátúl összekulcsolt kezekkel hátat fordított nekünk.

Kikerekedett szemekkel Alastorra néztem aki láthatóan zavarba volt és mintha kissé el is pirult volna.
Vajon tényleg igaz? Alastor tényleg érez irántam valamit?
A gondolattól hevesebben vert a szívem, és éreztem a gombócot a torkomban.

- Mérhetetlen nagy csalódás ez nekem, ami most igen kellemetlen helyzetbe hozott. -Lucifer hangján is érezhető volt a csalódottsága. - Elmondom akkor, hogy mi lesz most.
Alastor jól mondja, a szabad akarat szent és sérthetetlen, épp ezért te, drága kis angyalkám, szépen megmondod annak a szárnyas istencsapásának, hogy itt akarsz maradni a pokolban, mert így döntöttél.

-Micsoda? Még is miért tennék ilyet?

- Külömben a Hotel összes lakóját, Alastorral együtt kínhalállal büntetem.
Meglátjuk, hogy képes vagy a mennyországról is lemondani csak hogy megvédd az ártatlanokat. Hehe.. - Kacagott fel gúnyosan, majd pálcájával a falra koppintott egyet és a hatalamas ajtó a hátunk mögött újra kinyílt és az őrök újra elindultak felénk.
Lucifer fejét kissé hátrafordítva, felém nézett és izzó szemekkel, hozzátette.

- Ha Charlie, Azrael vagy bárkimás értesül a történtekről a következmény ugyanaz lesz. Mindenki meghal. Világos?

- Igen. Értettem.

- Helyes..Nagy terveim vannak veled kicsilány úghogy csak semmi csínytalanság!
Most pedig tünjetek a szemem elől. - Intett a két Gorillának akik ekkor már a hátunk mögött álltak.
Láthatóan tartottak Alastortól, úgyhogy ráncigálás helyett inkább csak kikisértek minket az ajtóig ami hatalmas robajjal záródott be mögöttünk.
Fájdalmasan néztem magam elé, nem jött ki hang a torkomon és láthatóan Alastor sem tudott mihez kezdeni a helyzettel.
Kétkezét finoman a vállaimra helyezte, majd egy szemvillanás alatt újra visszateértünk a Hotelbe.