A mosoly mögött

Köszönés nélkül senki sem távozik

- Alastor, hogy kerülsz ide? Honnan tudtad hogy én vagyok?- Keringő közben kérdésekkel bombáztam őt, miközben ő csak könnyedén vezetett engem a táncparketten önelégült mosollyal.

- Haha! Kedvesem.. túl sokat aggódsz.. Inkább élvezzük ezt a csodálatos táncot, és hogy újra összehozott minket a véletlen!

- A véletlen? - Kérdeztem gúnyosan

Csak egy alattomos mosolyt kaptam válaszul, majd Alastor elengedte a pillantásom és körülnézett a teremben.
Én is követtem a példáját, bár a folyamatos mozgás és forgások közepedte nehéz volt kivenni bármit is a környezetünkből.

Alastor mosolya szélesebbre húzódott és önelégülten hajolt újra felém. Mégegyszer körülnéztem a termeben, és gyorsan rájöttem hogy miért vigyorog olyan bőszen..

A Teremben szinte mindenki minket nézett. Megvető, irigy és döbbent arcok forogtak velünk körbe-körbe.

- Uramisten Alastor mindeki minket néz.. - Súgtam oda megszégyenülten.

- Semmi baj kedvesem.. Nem téged bámulnak, hanem engem... - Felelte könnyedén a Rádió Démon.

Már épp, készültem egy szúrós megjegyzést tenni ezért a hiú hozzászólásért, mire hozzá tette:

- Mert az én táncpartnerem a leggyönyörűbb hölgy itt a bálban... és a pokolban is.. 

Sármosan nézett rám, amibe én teljesen belepirultam és inkább lesütöttem a fejem. 

A tánc kezdte feledtetni velem az itt létem okát.  A mélyreható tekintete, légies léptei és határozott szorítása a derekamon teljesen elvette az eszem és félő volt, hogy előbb -utóbb valakinek szemet fogok szúrni..

- Alastor.. Én nem maradhatok itt!

Az egyik forgásnál kiugrottam Alastor karolásából, egy gyors pukedlivel illendően megköszöntem a táncot, és sietve a teraszajtó felé vettem az irányt... levegő!... friss levegő kell..!

Zihálva vágodtam ki a teraszajtón és a korláthoz futottam amibe úgy kapaszkodtam meg mintha csak az tartana két lábon. Szerencsére a terasz teljesen kihalt volt, így megkíméltem magam egy újabb feltűnő jelenettől.
Alig kaptam levegőt, és ez a szűkruha nem segített a levegőhöz jutáshoz. Mi a franc volt ez már megint? Miért játszadozik velem? Egyszer megpróbál megölni, utána meg eljátsza a csábítót? Mi féle beteges játék ez..

A teraszajtó hangos nyikorgása majd bekucsódása szakította félbe a gondolatmenetemet amit kisvártatva a Rádió Démon jellegzetes hangja követett.

-Jól vagy kedvesem?

- NEM! Egyáltalán nem vagyok jól Alastor, sőt történetesen ez volt életem eddigi legszörnyűbb napja,amiben TE is jelentősen közreműködtél eddig és az ezt követő este sem ígérkezik sokkal könnyebbnek!- Förmedtem rá emelt hangon.
- Egy szökés kellős közepén vagyok, ha épp tudni akarod és fogalmam sincs, hogy mi lesz ha nem sikerül, de azt se hogy mi lesz ha sikerül!!! 
EGY SZÖRNY VAGYOK aki nem tartozik sem a mennybe, sem a pokolba, egy SZÁMKIVETETT és mindennél jobban szeretnék felébredni ebből a rémálomból DE NEM LEHET!! 

Nemtudtam tovább bent tartani a könnyeimet. A kezembe temettem az arcom és zokogni kezdtem.

- Nem megy.. Én ezt nem akarom tovább csinálni- Szipogtam.
- Már azt se bánom, ha örökre megszűnök lézetni csak legyen vége ennek.. Úgyhogy tessék, itt a remek alkalom- Fordultam oda Alastor felé csukott szemmel és kiárt karokkal, mint aki várja a halált.
- Most megteheted, amire már olyan régóta vágysz...essünk hát túl rajta végre ,egyszer és mindenkorra.

- Megtehetem amire vágyom? Hmm..Rendben kedvesem, ahogy óhajtod..

Alastor megragadott a kitárt karjaimnál fogva és magához húzott olyan erővel hogy az ütközéskor kishíjján mindeketten a földre zuhantunk. Egyik kezével összekulcsolta hátúl a kezeimet hosszú ujjai segítségével a másik kezével pedig megragadta a tarkómat, és erősen a korlátnak nyomott háttal.

Mélyen a szemembe nézett.. majd megcsókolt.

Heves csókja minden lélegzetvételemet magába szívta, és a hideg ajkai nem engedték el az enyémet, heves csókjait lassú, elnyújtott csókok követték, majd újabb hevesség és így tovább..
Éles karmai szorítása egyre fájdalmasabb volt, érzetem ahogy lassan felsérti a bőröm és a vérem ráfolyik a kezére miközben vadúl csókol.

Egy pillanatra elengedett az ajkai szorításából, és alattomos mosollyal egyik kezéről lenyalta a véremet, amitől vérvörös szemei felcsillantak a maszk mögött majd újra vadúl csókolozni kezdtünk.

Elvesztem térben és időben és a forróság úgy járta át a testem mint a Forma 1-es autók a versenypályát..

- Hmm.. bekell valljam kedvesem.. Nemtudom melyik finomabb..Az ajkaid, vagy a véred íze - Lehelte kéjesen Alastor az ajkaimba.

Bevallom, teljes fázis késésben voltam a történtekkel, és csak ezután fogtam fel hogy mi történik.
Tágra nyílt szemekkel , döbbenten néztem rá szótlanúl.

- Haha! Mi a baj kedvesem? Talán nem erre számítottál? - Gúnyolódott a  Rádiós, miután megpillantotta a rák vörös arcom.

- Ööö.. Hát..amm..- Bármennyire is igyekeztem nem jöttek ki értelmes szavak a számból.
Már megint bolondot csinált belőlem ez a..

A teraszajtó újra kinyílt mögöttünk és végül Charlie hangja vetett véget a zsörtölődésemnek.

- Vanessa, te meg hol voltál már mindehol kerestelek! Mit csinálsz itt ezzel az ú.... Al?.. Te vagy az??

Alastor felemelte a maszkját egy pillanatra és ártatlanúl Charlie-ra mosolygott válaszúl.

- Mi a..? Te meg mit keresel itt?? Mi ez az egész?? - Förmedt rá Charlie

- Haha! Micsoda buta kérdés ez! Apád vendége vagyok kedvesem, te pedig nagyon bájos ebben a szép ruhában kedves Charlie..- Vigyorgott rá Alastor.

- Al, ez egy cseppet sem vicces! Nem tudom miben sántikálsz már megint, de minket ne tarts fel vele! -Intett felé rosszalóan Charlie majd felém fordult.

-Vanessa, mennünk kell, Apám most köszön el a vendégektől, akik szép lassan szállingóznak ki az épületből. Itt a remek alkalom, hogy elvegyülj  a tömeggel és átjuss az őrökön! Én addig feltartom Apámat..

-Ne fáradj vele Charlie.. Köszönés nélkül úgysem nem engedek SENKIT!

A vér megfagyott mindkettőnk ereiben mikor a hátunk mögé néztünk, hogy kiderítsük a hang forrását.

Lucifer állt mögöttünk karba tett kézzel, és mérges arcal miközben egyik lábfeje ritmikusan dobolt a földön, mint aki türelmetlenül a sorára vár.

- Ohh basszus..- Sóhajtott fel Charlie azzal a tipikus hangsúllyal amiből egyértleműen kivehető volt, hogy bizony most baromi nagy szarban vagyunk..