A mosoly mögött

Angyal Toll

Jól esett a hideg levegő, ahogy kiléptem a kapun. Ahhoz képest hogy a pokolban voltam, a levegő meglepően tiszta volt és frissítő.
Elindultam a Hotel hátsó része felé, ahol egy helyes kis kert kapott helyet. Nem is jártam itt még mióta itt vagyok..

A kert elejében, egy hatalmas boltív kapott helyett, amire egy furcsa növényzet volt futtatva, a két oldalánál pedig egy- egy hatalmas szobor kapott helyet. Az egyik egy halat ábrázolt, ami éppen ugrani készül, a másik pedig egy békát ami morcos tekintettel bámult maga elé.

A kert közepén egy kis kör alakú pavilon volt kialakítva, nagyon hangulatos és furcsamód romantikus hatást keltve.  Arra felé vettem az irányt, de egyszer csak az egyik bokorból zörejeket hallottam. Közelebb mentem, hogy szemügyre vegyem a zaj forrását, és hirtelen egy kis malac szerű lény ugrott ki a bokorból, egyenesen a karjaimba.

-Héé.. kis öreg hát te honnan jössz.. hmm?- Összevissza nyalogatta az arcom izgalmában, alig tudtam tartani, ezt a kis fura szerzetet.

- Ahh! Nuggets hát itt bujkálsz?- Megfordultam a hang irányába és Angel állt előttem mosolyogva csípőre tett kézzel vagyis kezekkel.

- A tiéd ez a kis jószág?-  Kérdeztem, miközben próbáltam elhajolni  a folyamatos nyalogatástól.

- Igen, ő az én kis egyetlenem, és úgy tűnik kedvel téged, pedig egyáltatán nem szereti a lányokat. Gyere Nuggets, elég a nyalakodásból te kis szeretett gombóc.

Annyira más volt Angel-t így hallani.. Barátságos volt és gondoskodó, mint egy jó barát. Édesek voltak együtt ezzel a kis izével.

- Te mit csinálsz itt kint amugy? - Fordult felém Angel.

- Ohh én csak kijöttem egy kicsit levegőzni.

- Haha! Eleged van a benti légkörből?

-Neem.. csak eléggé megviselt ez a nap - Hajtottam le a fejem, és közben végig simogattam a bekötött karjaimat.

- Nos csajszi, ez itt a Pokol.. Nem ez lesz az utolsó sérülés amit kapsz, úgyhogy jobb ha hozzászoksz. Tudod hogy engem hányszor gyepáltak már el? Tele van a pokol  durvábbnál durvább szarházikkal, akik külön sportot üznek ebből..

Láttam Angel tekintetén, hogy elszomorodik, ahogy visszaemlékszik az őt ért bántalmazásokra..Egyszerüen nem értem, miért akarja elhitetni magáról, hogy neki semmi sem fáj..

- Angel, te hiszel abban, hogy semmi sem történik ok nélkül?- Kérdeztem tőle, megszakítva a gondolat menetét.

- Mi?? Arra célzol hogy megérdemeltem a gyepálást?- Háborodott fel a pókszerzet.

- Nem! Dehogy is! Arra probáltam célozni, hogy szerintem, mi nem véletlenül ismertük meg egymást.
Nekem az egyik szakterületem a múltbéli traumák feldogozása és leküzdése és tetszik vagy sem, én látom hogy ott vannak még benned az emberi érzelmek maradványai, mint empátia, gondoskodás és szeretet.
Jó sok maszlagot pakoltál rá az évek során az tény.. de attól még ott van.

- Miért mi vagy te egy kibaszott örangyal vagy mi?

- Nem Angel.. csak egy barát, aki felajálnja a segítségét neked.. Semmi több.

- És miért akarsz segíteni nekem?

- Mert a sok önimádó, szarkaztikus és sértő maszlag alatt egy olyan ember lakozik aki megérdemli a segítséget..és én neki szeretnék segíteni.. ha te is hagyod. - Mosolyogtam rá barátságosan

Angel a szemétforgatva sóhajtott egy nagyot, és egyik kezét a vállamra tette..

- Tudod, nem vagy itt elég rég ahhoz, hogy megértsd hogy is működnek itt a dolgok a pokolban.. Aki jó, abból gyorsan áldozat lesz, mert itt a pokolban minden érzelem a gyengeség jele és a gyengéket elnyomják, földre kényszerítik vagy még rosszabb.
Ha még ezek után is maradt benned bármilyen fikarcnyi emberi érzés, jobban jársz ha elnyomod jó mélyre, mert itt a büdös életbe nem veszed hasznát. 
Minél nagyobb szemétláda vagy, annál jobban élhetőbb lesz az életed, és ha nem, akkor aranyom minden tetves napod a túlélésről fog szólni.
Én pedig élni akarok és nem túlélni!
Kerül amibe kerül nem érdekel..Velem nem törődik senki, hát én sem törődök senkivel! - Zárta le Angel a monológját ökölbe szorított kezekkel.

- Akkor ezek szerint te úgy akarsz élni, hogy közben nem lehetsz önmagad?- Vontam le hangosan a következtetést. -  Lealacsonyodsz azokhoz a lényekhez akiket szívből megvetsz, míg végül te is egy leszel közülük? Mire jó ez? Élni akarsz.... cöhh.. szép kis élet..

Be sem tudtam fejezni a gondolatmenetemet mert hirtelen újra belém hasított az ismerős érzés. 

Van itt még valami rajtunk kívűl.

Angel válaszolt, de már meg se hallottam, csak pásztáztam a területet arra várva hogy felbukkan a kis kócos árnyék, mert szinte biztos voltam benne hogy megint ő ólálkodik körülöttem.

-Héé.. Beléd meg miütött? - Zavarta meg Angel a koncentrálásom.

- Amm.. semmi..Nézd, bármit is mondasz az ajánlatom akkor is él, és csak hogy tudd én szívesen segítek bármiben hogyha tudok- Mosolyogtam Angel-re ismét,de ez a mosoly már nem volt őszinte. Rettegtem mi bujkálhat itt körülöttünk.

- Vanessa.. én.. Héé! Nuggets megvesztél mit csinálsz? HÉÉ!! MI ÜTÖTT BELÉD HOVÁ ROHANSZ??- A kis malac szerzet idegesen ficánkolni kezdett Angel kezében, majd hirtelen kiugrott és szaladni kezedtett a Hotel irányába, Angel meg rohant utána.

- Ez a te műved volt igaz? - Kérdeztem bele a nagy semmibe, mert továbbra sem láttam csak éreztem a jelenlétét ennek a valaminek.
A gyanum beigazolódott. A kis torzonborz vigyori szellem megjelent előttem, egyik kezét felemelve mintha integetne.
Most először volt alkalmam jobban szemügyre venni ezt az alattomos kísértőt tetőtöl talpig, és annyira ismerős volt a sziluettje..

Basszus kulcs!

Összeállt bennem a kép.
Ez Alastor csatlósa lehet vagy mifene, hisz teljesen olyan formája van mintha csak az árnyéka lenne.
Tehát ő járt a szobámban, és és ő ijszett halálra hogy aztán orra bukjak Alastor szeme láttára!
Hát ez már a pofátlanság teteje!

-Alastor te vagy az?- Kérdeztem a szellemtől, kissé bizalmatlanul.

Az árnyék megrázta a fejét és tovább vigyorgott némán.

- De közöd van Alastorhoz nem igaz?

A szellem hevesen bólogatott

- Mit akarsz tőlem? Miért követsz?

A szellem hirtelen egy kissebb forgószéllé alakult át előttem, porfelhőt kavarva a száraz földből, majd hirtelen megállt és a földre mutatott.
Valamit rajzolt a földbe de abból a szögből ahol én álltam nem tudtam ki venni mit ábrázol.
Megkerültem a jelet hátha abból a szögből jobban kivehető lesz.

Ahogy megálltam, hogy újra szemügyre vegyem a rajzolmányt, a vér megfagyott az ereimben.

A szellem egy halálfejet rajzolt a földbe.

Lassan, csukott szemmel felemeltem a fejem a szellem irányába, majd felnéztem rá.

Szemei immár vörösen izzottak, vigyora még szélesebre huzódott, amitől kilátszottak tűhegyes fogai. Az árny nőni kezdtett, ömlött a szájából a nyál, karjai pedig nyúlni kezdtek felém..

Alastor.. te gyáva féreg...a kis szörnyeidre bízod a piszkos munkát..Hát legyen. Megkapod.

Újra behunytam a szemem mert tudtam mi következik most.

Elég volt. Nem menekülök tovább..Nem futok el..Többé nem leszek áldozat!

Egy könnycsepp gördült le az arcomon..Ökölbe szorított kézzel és fájó tekintettel húztam ki magam.

....

Hirtelen erős vakító fehér fény terített be mindent, és egy éles vinnyogó hangot hallottam de a sugárzó fehérségtől semmit sem láttam.

 
A hátam mögül fújni kezdett a szél..olyan mintha.. ezek szárny csapások??

Ahogy hátrafordultam volna, a vakító fehérség egy villanás alatt eltünt, és én újra ott álltam a sötét kert közepén. 

Egyedül. 

A szellem eltünt.

A földbe rajzolt halálfej, eltünt de a helyén megláttam valami fehérszínű tárgyat.
Lehajoltam hogy fel vegyem.
Egy hatalmas fehér toll volt. 

Egy angyal tolla..