A mosoly mögött

Az idegen

Alastor távozása után, percekig néztem magam elé és próbáltam feldolgozni a történteket.

Leültem a kanapéra és próbáltam összerakni Alastor emlék foszlányait ami engem ugyanúgy fekavart mint őt.
A legelső sokk a halálunk helyszíne... Mindketten ugyan ott, ugyanabban az erdőben leheltük ki a lelkünket ami hihetetlenűl hátborzongató felismerés volt. Talán ez lehet a kapocs? Ezért vonzódunk egymáshoz akarva akaratlanul?

És még is mi a fene volt ez az emlék foszlány a családjáról? Kitagadott gyermek volt? Vajon tényleg ő ölte meg a saját apját? Lehet hogy ezért lett belőle ilyen...

BUMM!!

A Hotel ajtaja hatalmas robbajjal robbant be, mögötte pedig Angel jelent meg magasba emelt lábakkal.

-Hé! Mi a fenét csinálsz, miért kellett berugni az ajtót te idióta? - Kiabált rá Vaggie befelejövet.

- Hahh! Mert így hatásos a belépőm! Én voltam az est sztárja ha nem vetted volna észre kisszivem!

- A sok kanos részeg bunkókra gondolsz? Wow..micsoda rajongótábor - Vette oda Vaggie gúnyosan karba tett kezekkel.

-Csak irígy vagy, mert nem a te nevedet kiabálta a tömeg! Na nézd csak ki van itt, az eltévedt őzikénk! Hát téged egy percre sem lehet egyedül hagyni mert azonnal felszívódsz!

- Háát őőő..

-Ne! Ne is mondj semmit! Ha te itt vagy, akkor Vigyori sem lehet messze..Tuti megint ő avatkozott az estédbe ugye? - Angel a képembe hajolt, és felhuzott szemöldökkel vizslatott.

Éreztem, hogy vörösödni kezd a fejem.

- Talán valami baj van? Miért jöttél el? - Kérdezte Charlie tőlem aggódva.

-Hát egy kicsit sokat ittam, és kiakartam menni levegőzni, de összefutottam Alastorral aki végül visszahozott ide.

- De ugye nem...?

- Nem..Fogalmazzunk úgy hogy "kezeltük" a nézeteltéréseinket..- Feletem vállat vonva.

- Meséld el neki Charlie, kibe botlottunk- Szólt közbe Angel és lehuppant mellém a kanapéra.

- Ohh.. képzeld, találkoztunk valakivel aki azt mondta ismer téged!- Lelkendezett Charlie.

- Mi?? Ki volt az? Hogy hívják? 

- Ha engem kérdezel valami perverz csőlakó lehet.. Olyan büdös volt mint egy döglött hal, amire még rá is szartak. Kétszer. - Válaszolt Angel közönbösen.

Charlie-ra néztem, bővebb leírást remélve, de ő se tudott több informcióval szolgálni.

- Nemtudom ki volt, nem mutatkozott be. Rólad érdeklődött, hogy honnan ismerünk téged,de aztán felszívódott. Elég fura volt, vagy is inkább zavart. Folyton magában beszélt..

Magában beszélt? Talán lehet, hogy az öcsém az??

- Hogy nézett ki?? - Ragadtam meg Charlie két vállát kétségbe esetten.

- Nem is tudom.. elég rejtőzködő volt, az arcát is alig láttuk, de fehér ruha vagy valami olyasmi volt rajta.

Most már biztos hogy ő az! Biztos még mindig az intézet egyenruháját viseli szegénykém..Biztos meg van rémülve. De miért nem szólított meg engem amíg ott voltam? Ahh muszáj megtalálnom!

- Mondott még valamit? Láttátok hogy merre ment?

- Vanessa, ez a démon nem tünt túl barátságosnak, szerintem ne foglalkozz vele..- Szólt közbe Vaggie borúsan.

- Vagginek igaza van, tényleg elég barátságtalan volt. Nem hiszem hogy jó szándékból érdeklődött. - Erősítette meg Charlie Vaggie előbbi kijelentését.

- Szép Jóestét! Látom visszajöttetek a mulatságból! Kellemesen telt az este?- Alastor jellegzetes hangja szólalt meg a lépcső tetjének sötétjéből.
Mindannyian odanéztünk, de nem láttunk senkit, de aztán hirtelen a Rádió Démon megjelent mögöttünk hátrakulcsolt kezekkel, sejtelmes mosollyal az arcán.

- Ohh Alastor! Talán felébresztettünk?- Mosolygott rá Charlie zavartan.

- Nos, ami azt illeti igen kishölgy..Sajnálatos, hogy egyesek nincsenek tisztában a jómodorral, és hogy az éjszaka közepén illik halkan megjelenni- Pillantott megvetően Angelre Alastor.

- Pff.. Ha láttad volna fellépésem, tuti hogy te is így rugnád rám az ajtót cukor fülecske - Válaszolt Angel kacéran.

- Haha! Azt kötve hiszem! Legfejjebb téged rugnálak és nem az ajtót kedves Angel! Mindazonáltal, érdekelne, hogy mi az oka ennek a késő éjjeli gyülekezőnek?

Érzékelhető volt a feszültség a nappaliban. Nem kellett különleges képesség ahhoz, hogy ez érezhető legyen, mert Charlie azonnal átvette a szót a kérdésre válaszolva.

- Épp meséltem Vanessának, hogy a bárban összefutottunk egy démonnal aki ismeri őt.

- Csak ugyan? Ez nagyon érdekesnek hangzik. Tudjuk ki az illető?-  Kérdezte Alastor a monokliát igazítva.

- Azt sajnos nem.. - Reagáltam lehajtott fejjel Alastor kérdésére. Egy pillanatra felnéztem rá, de képtelen voltam a szemébe nézni. Gyorsan visszafordítottam a fejem, tekintetemet a földre szegezve. A pillantása azonnal eszembe jutatta azt a hatalmas sajnálatot amit iránta éreztem a történtek után.

- Most komolyan. MI A FASZ VAN KÖZTETEK?? - Kiabált rám és Alastorra Angel, kezeit a térdére csapva.

- Tessék? - Kérdeztem vissza értetlenül.

- Basszus, ne már hogy csak én látom, hogy kurvára van közetetek valami?? - Karjaival Alastorra mutatott.

- Angel kedves, ha nem akarsz egy végtaggal szegényebben élni tovább itt a pokolban, azt javaslom nem mutogass többet rám. - Mosolygott finoman a Rádió Démon, majd Angel-re szegezte a tekintetét.

- Uhh, azt élveznéd ugye Apuci? -Nézett vissza Angel kacéran Alastorra.

-  Mindenképp szórakoztató lenne.. - Lépett felé a Rádió Démon miközben szemei sötétedni kezdtek és mosolya, vicsorrá hajlott.

- Elég legyen! Inkább azt javaslom fújjunk takarodót a mészárlás helyett..Rendben? -Álltam a két fiú közé, de Alastorra továbbra sem tudtam nézni, így szúrósan néztem Angel-re.

Forgatni kezdte a szemeit majd nagyot sóhajtott. - Cchh..felőlem..úgy se izgat..- majd hátat fordított és elindult a lépcsőn. Én is követtem őt, de láttam hogy a többiek még nem indultak meg. Charlie és Vaggie Alastort bámulta aki még mindig elfeketedett szemmel követett minket a tekintetével.  A hideg kirázott a látványától..