A mosoly mögött

Felnyílt szemek

Másnap reggel, újra csalódottan ébredtem. Még mindig a pokolban voltam. Meddig leszek még kómában? Vajon felébredek valaha is? Bárcsak már véget érne ez a rém álom..

-Kopp-kopp- Egyszer csak valaki kopogtatott az ajtómon.

-Egy pillanat, nyitom!

Kinyitottam az ajtót és Charlie állt előttem, a szokásos meleg és vendégszerető mosollyal az arcán.

-Jó reggelt Vanessa! Remélem jól aludtál. Épp reggelit készítünk és gondoltam megkérdezem hogy... szóval hogy ha van kedved csatlakozz hozzánk.

Őszintén szólva nagyon is csábító volt az ajánlat,farkas éhes voltam, de aggasztott a tény, hogy Charile-val még nem közöltem hogy egy lyukas garas sincs nálam, vagy bármi amit fizetség gyanánt felajánhatnék a Hotel szolgáltatásaiért cserébe.

-Ez nagyon jól hangzik Charlie, de előtte beszélnünk kéne..- Feleltem bizonytalanul. Tartottam tőle hogy ott azonnal kiteszik a szűrömet, de nem halogathattam ezt a dolgot tovább.

- Persze, hogy ne mit..- Reagált volna Charlie, de akkor Angel hangja szíktotta félbe a beszélgetésünket a folyosó másik végéről aki épp Charlie felé közeledett, feldúltan.

-Charlie! Mondd meg annak a kis mitugrász porba fingó, pöttömkének ha mégegyszer a cuccaimhoz nyúl, feldugom neki az egyik vibrátoromat az aprócska seggébe!

Charlie épp úgy zavarban volt mint én, hirtelen nem is tudott reagálni.

- Nem viccelek! Csak a kencéim többet érnek mint ez a rohadt Hotel, úgyhogy jobban teszi haa...Ti meg mit bandáztok itt?- Állt meg az ajtómban Angel is karba tett kézzel.

-Mi csak... Épp azt mondtam Vanessának, hogy kész a reggeli- Felelte Charlie legyintve és zavart de cuki mosollyal palástolva, hogy éppen egy fontos beszélgetést zavart meg.

-Nagyszerű akkor menjünk!- Nyújotta ki karjait felénk Angel, jelezvén hogy közösen induljunk el az ebédlőbe. Elindultunk mindketten Angel után, majd tovább sétálva még hozzá tette:

-Remélem nem megint valami ehetetlen és hízlaló kaja lesz, mert akkor hányós zacskót kérek desszertnek..

Leértünk a nappaliba, miközben Angel hosszasan panaszkodott Charlie-nak, hogy a cuccai nem férnek el a szobájában,és hogy még a kis állatkája is jobb körülményekhez szokott.
Charlie igyekezzet jó hallgatóság lenni, de látszott az arcán hogy ez nem az első panasz áradat amit végig hallgat.

-Csak hogy lejöttetek végre! A kaja kihült, Niffty kishíjján felgyujtotta a konyhát, de ti ráértek a desszertre is ide jönni- Förmedt ránk Vaggie, ahogy beléptünk az ajtón.
Kötény volt rajta ami láthatóan a főzés nyomait viselte.

-Neharagudj, Vaggie kicsit elbeszélgettük az időt oda fent- Szabadkozott Charlie.

- Szia! Én Niffty vagyok! Nagyon örülök hogy megismerhetlek! Az ott egy folt a ruhádon? Te jó ég, ezt azonnal ki kell mosni! - Hirtelen a semmiből egy aprócska kis lény termett előttem, megragadta a ruhámat, és hatalmas szemével (amiből csak egy volt neki) elemezni kezdte az öltözékemet.
Körbeugrált mint egy kis bolha.
Bájos volt de kissé idegesítő

-Ömm.. nagyon köszönöm, de az az igazság hogy nekem csak ez az egy van, így félek nem lesz ez olyan egyszerű..-Mosolyogtam rá miközben próbáltam követni a mozgását.

Eközben már mindenki asztalhoz ült,és elégedetten nyugtáztam,hogy se a macska szerzet, se a tegnap esti incidensem tanúja ezúttal nem volt jelen.
Egyetlen szabad hely volt Charile és Angel között, úgyhogy leültem közéjük, olyan könnyedséggel mintha nem ez lenne az első reggelim velük.