A mosoly mögött

Szeráf

Éreztem ahogy ez a megmagyarázhatatlan erő szép lassan feloldódik bennem, és a testem ragyogása is halványulni kezdett. Szép lassan újra vissza nyertem régi démoni formám miközben együttműködésünk eredményét bámultam magunk előtt. Egy halom hamut.

- Hogy tehetted ezt....-  Törtem meg az évezredeknek tűnő csendet.
Alastor még mindig fogta az egyik karomat, de mozdulatlanul még mindig a hamu kupacot fürkészte ami pár perce még az ápoló vagy is Roger volt. Mert hogy ez volt a valódi neve..

- Miattunk került ide..Nem ezt érdemelte.. - Kirántottam a kezeimet Alastor kezéből és elfordultam tőle.

- Hidd el kedvesem. Roger sok minden volt, de  ártatlan semmiképp.. - Szólalt meg végül a hátam mögül.

- Mit tudsz te az ártatlanságról?? Te, aki a kegyelmet még hírről sem ismered.

- Roger bántott másokat. Védteleneket. Kiszolgáltatott embereket. Megérdemelte amit kapott.
Tudod kedvesem én csak azokkal a hitvány emberekkel kötök alkut, akik már régen rászolgáltak a pokolra. Zsarnokok,kegyetlenek,embertelenek, ártatlant bántalmazók... ők mind az enyém.

- Hazudsz! Az én öcsém nem volt ilyen, még is bevontad őt a mocskos játékodba! - Fordultam felé, és kezeimmel fenyegetően rá mutattam.

Alastor lehajtotta a fejét és csukott szemmel elmosolyodott.

- Nos, ő volt az egyetlen aki tényleg nem szolgált rá..de nem volt más választásom.

- Mi a francról beszélsz, mi az hogy nem volt más választásod??

- Mágiával megidézett..

- Micsoda??

- Könyörgött hogy mentsem meg a szerelmét..és én megtettem amit kért..

- Aztán elvetted ami kellett.. - Szóltam közbe indulatosan.

- Az nem én voltam.

- Ezt hogy érted?

Alastor nagyot sóhajtott és a homlokát dörzsölte.

- Kedvesem, a mágiának is vannak szabályai..a sötét mágia tőlem függetlenül is behajtja a tartozásait maga felé, ha tetszik hanem. 
De ha nem hiszel nekem, nyugodtan nézd meg te magad.

- Tessék?

- Tudom, hogy valamilyen módon képes vagy az emlékeimbe látni..Csak tessék, légy a vendégem kedvesem - Felém fordult és kitárt karokkal, széles vigyorral az arcán.

- Jól szórakozol igaz? Ez is csak egy újabb átverés a saját magad szórakoztatására, ugye? - Közelebb léptem hozzá és könnybe lábadt szemekkel néztem fel rá. Tényleg nagyon belefáradtam abba hogy mindig résen kell lennem és nem tudom mikor járatja a bolondját velem.

- A legkevésbé sem.. a szenvedésed már rég nem szórakoztat..sőt.. - Alastor a mellzsebéből kivett egy anyag zsebkendőt és feltörölte az arcomon legördülő könnycseppet.
- Szeretném hogy minél kevesebben legyen osztályrészed.

Alastor meleg tekintete teljesen lesokkolt, sosem láttam még ilyen meghittnek az arcát.
Talán még sem olyan mint amilyennek gondoltam? Lehet hogy csak elhiteti mindenkivel, hogy kegyetlen, ezzel távol tartva mindenkit magától?

- Mondd csak Alastor.. Milyen érzés?- Kérdeztem tőle miközben viszonoztam a kellemes mosolyát.

- Micsoda?- Kérdezte oldalra biccentett fejjel.

- Az együttérzés.

- HAHA! Honnan is tudhatnám én azt kedvesem, mondd meg te! - Kacagott fel Alastor és legyintett.

- Szerintem most már te is tudod milyen.. - Mosolyogtam rá elégedetten. -Én látom azt amit rejtegetni próbálsz.

Alastor csak tovább mosolygott és karját behajlítva nyújtotta felém, mint aki felajánlja hogy belé karoljanak.