A mosoly mögött

Áll az alku kedvesem?

Csak futottam ahogy a lábaim bírták, nem érdekelt merre. Láttam házak fényeit elsuhanni mellettem, majd idővel egyre sűrűbben jöttek a fények.
Hirtelen a belváros szivében találtam magam.
Mindenhol neon fények villogása, és nyüzsgés vett körül. Szórakozó helyek, bárok, kaszinók sora.
Hirtelen rosszul lettem, biztos sok vért veszíthettem..

Megláttam egy sötét sikátort két szorakozó hely között, és a felé vettem az irányt. A látásom kezdett elhomályosodni.. fogy az erőm...

Sikerült odavánszorognom nagy nehezen, majd neki támaszkodtam a falnak, próbáltam megtartani magam, de a lábaiban már nem volt erő.
Térdre rogytam.
Szemeim könnybe lábadtak a fájdalomtól..- Alastor..Te átkozott...-  már tartani sem bírtam magam. Kezdett minden elsötétülni...

KÉPSZAKADÁS


.......

Hangokat hallok a távolból, de még minden sötét.

- Héh.. Nézd már haver, milyen jó bőr! Tuti ki van ütve a piától!
- Arra gondolsz amire én?
- Heheee...Naná!
.....
- Hé kivan ott?!
- Ohh Baszki, ez a Rádió démon !!
- Ááááhh... Fuss menekülj !!

.........

Tisztul a kép, kezdek lassan magamonhoz térni de még minden homályos..Csak másodpercekre tudom nyitva tartani a szemem..
Annyi már biztos, hogy egy ágyon fekszem és nem a sikátorban.
Szép lassan kezd visszatérni az erőm.
Lenéztem magamra.
A sebeim gondosan bekötözve.
Tiszta ruha volt rajtam.

Felültem az ágyamban, hogy jobban szemügyre vegyem a kötéseimet.

- Jobban érzed magad kedvesem? - Alastor szólalt meg a szobám végéből.
Felnéztem és ő ott ült a szobám sarkában lévő fotelben, keresztbetett lábakkal, kezeit a combjain pihentetve finom mosollyal az arcán.

Hirtelen hátrahököltem a látványtól, és magam elé rántottam a takaróm.

-Wáá..Jézusom! - Te?... te..mit akarsz itt?  Hogy kerültem ide?  Mi történt?  Mi ez az egész?   
           
-Nyugodj meg kedvesem.. még gyenge vagy, pihenned kell. De örülök, hogy nem esett komoly bajod.

Alastor felállt a fotelből, és az ágyam mellé sétált, majd leült az ágyamra.
Automatikusan  az ágy másik végébe húzodttam, nem akartam közel kerülni hozzá.

- Bántani fogsz?- Kérdeztem tőle rémülten

-Hehe.. ugyan drága.. ha azt akarnám  már rég megtettem volna..

- Már megtetted..- Vágtam a szavába és közben a sebeimet vizslattam.

- Nos, valóban..Nem végződött túl jól a legutóbbi társalgásunk. 

- Te hoztál ide?

- Igen.

- Még is miért?

- Mert nem akartam hogy bajod essen - Alastor továbbra sem nézett a szemembe.

-Tessék?? Még hogy nem akartad? Héé!.. Nézz már rám ha hozzád beszélek.

Alastor hirtelen megfordult és azt hittem egy pillanatra sokkot kapok.
Sehol egy vigyor, vagy mosoly az arcán!
Komoly tekintete rám szegeződött, és tartotta velem a szemkontaktust. A szeméből a fájdalom és a düh édes keveréke nézett vissza rám.