A mosoly mögött

Karácsonyi Speciál Part 2

Ébredésemkor újabb rosszullét kerülgetett, de most volt időm kiérni a fürdőszobámba.
Mi a fene történik velem, ezek a rosszullétek ideje korán jönnek, ezek a 3. hónaptól szoktak megjelenni..
Mindössze három napja volt csak hogy Alastor és én...Khmm.. Együtt voltunk, akkor ez hogy lehetséges??
Odaszaladtam a tükörhöz, és oldalvást fordulva ellenőriztem a hasamat.
A látványtól le esett az állam.
A hasam kikerekedve púposodott előre, mint valami 3 hónapos kismamának.
- Mi a franc folyik itt..- Kérdeztem a saját tükörképemre meredve.

Válaszokat akartam, és azt csak egy helyen kaphattam meg. 
Gyorsan át öltöztem a kis kék ruhácskámba, és kivágódtam az ajtómon, olyan erővel hogy kis híján kiszakadt a helyéről.
Futottam végig a folyosón, le a lépcsőn, és végig pásztáztam a földszintet.
Nagy szerencsémre Charlie a nappaliban pakolászta elő a karácsonyi dobozokat Vaggie-vel, és ő volt az, akivel most beszédem volt.
Charlie mögé léptem és finoman megkopogtattam a vállát.
Meglepődve fordult hátra felém, és meleg mosollyal kérdőn nézett rám.
-  Figyelj Charlie, volna rá mód hogy beszéljek édesanyáddal? - Kezeimet morzsolva néztem a földet, mert képtelen voltam a szemébe nézni, magam sem tudom miért.
- Am.. Anyuval?.. Ööö..hát persze felhívhatom, hogy ráér e.. de, minden rendben? Talán én is tudnék segíteni?
- Nem. Ebben most csak édesanyád tud. - Feleltem neki határozottan, de még mindig a földet bámulva.
-Ohh..értem. Rendben felhívom. - Elővette a mobilját és a füléhez emelve kisétált a nappaliból.

Vaggie gyanakodva bámult rám, én pedig azóta sem emeltem fel a tekintetemet a padlóról.
Közelebb lépett hozzám, és finoman megfogta a vállamat.
 - Ő tudja már? - Kérdezte tőlem lágyan, megtörve a feszült csendet kettőnk között.
Kérdőn néztem fel rá, mire ő a hasamra pillantott majd újra szemembe nézett felhúzott szemöldökkel. Neki azonnal feltünt a gyorsan kerekedő pocakom.
- Basszus.. - Csúszott ki a számon, és idegesen raktam ölbe a karjaimat hogy valahogy takarni tudjam magam. A kis kék ruhám immár kissé "előnytelennek" bizonyult miután testhezálló révén, szépen kiemelte a körvonalakat..

Charlie közben visszatért a nappaliba döbbent képpel az arcán, mi pedig csak vártuk Vaggie-vel hogy megszólaljon.
- Sikerült beszélnetek? - Kérdeztem tőle kissé bizonytalanul.
- Ami azt illeti igen..Sőt..Furcsa mód olyan érzésem volt mintha számított volna rá hogy felhívom..Ami azért fura, mert anyu szinte sosem elérhető.
Azt mondta hogy fogad téged. Most. Érted küldte a limót ami mindjárt itt lesz. - Charlie továbbra is úgy bámúlt előre mintha maga sem hinné el amiket mondd.

Csak bámúlt előre, én pedig zavaromban nem tudtam mit mondjak neki.
Szerencsére a limuzin éles dudájának hangja levette ezt a terhet a vállamról.
Meleg mosollyal intetem a két lány felé, akik továbbira is egymásra bámultak.
Büntudattal telve fordultam el tőlük és sietve a folyosón végig szaladtam a bejárati ajtóig.

- Hát te hová ilyen sietve kedvesem? -  Alastor a semmiből előttem termett, köztem és az ajtó közé állva.
Ijedtemben hátra hököltem és a melkasomhoz kaptam.
- ÁÁÁ..ÁÁalastor! A frászt hoztad rám! Majd később elmagyarázom, most kérlek engedj.
- HAH! Ha azt hiszed, hogy elengedlek egyedül Luciferhez, akkor bizony nagyon tévedsz kedvesem!
- Nem hozzá megyek, hanem a feleségéhez.
- Lilith? Mi dolgod neked vele?
- Csak engedj kérlek - Nyúltam az ajtó felé, de megfogta a kezem és lassan lenézett rám.
- Nem teljesíthetem a kérésed kedvesem. Veled tartok.
Ezen a ponton rájöttem, hogy nem érdemes vitáznom, mert nem fogom tudni lebeszélni róla, úgyhogy finoman bólintottam felé, majd félreált hogy kinyissa előttem az ajtót.
A két gorilla az autó előtt várt minket és nem kis ellenszenvvel nyugtázták Alastor jelenlétét, aki egy széles vérszomjas mosolyt villantott feléjük mielőtt beszállt az autóba.