Döbbent képpel sétáltam vissza a Hotel felé, és minden bizonytalan léptemet egy újabb kérdés követte a fejemben.
Hirtelen fel kavarodott a gyomrom és émelyegni kezdtem. A falnak támaszkodva vonszoltam magam a Hotel bejárata felé mint valami erősen ittas egyén.
Mély levegőt vettem mielőtt beléptem a Hotelbe, és a hideg kinti levegő egészen a tüdőig hatott.
Sikerült magamhoz térnem, és szép lassan osonni kezdtem a folyosón, hogy valahogy visszaszivrogjak a társaságba mintha el se mentem volna.
Örömmel vettem észre hogy a társaság éppen Huskot próbálja lefogni egy konyhakéssel a kezében, miközben megpróbálta leszúrni Angelt-t aki továbbra is incselkedett vele.
Szép lassan a bár pulthoz osontam, és leültem egy bárszékre mintha mindig is ott ültem volna.
Charlienak sikerült megnyugtatnia Huskot, aki végül letett arról, hogy egy pók démonnal megszegényítse a poklot.
Annyira a gondolataimba voltam mélyedve, hogy észre se vettem hogy Husk közben viszament a bárpult mögé, és az pultnak támaszkodva felém hajolt.
-Mondom, mit iszol??? - Hangzott el az ingerült kérdés Husktól, és úgy sejtem nem először.
- Ohh.. bocsánat.. izé..Semmit, köszönöm!- Eszméltem fel, érces mély hangjától.
Morcosan elfordult, de félúton valami pult mögött heverő dobozva rúgott, és hangosan szitkozódni kezdett.
- Héé Husk, óvatosan, azok törékeny karácsonyi díszek! - Csattan fel Charlie Huskra
- Még is mi a szart keres ez itt a pult mögött?- Förmedt rá Husk
- Előkészítettem a holnapi díszítéshez, csak nem akartam hogy addig is szem előtt legyen..- Nézett szégyenlősen maga elé Charlie.
- Ti ünneplitek a karácsonyt? - Kérdeztem meglepődten tőle, a kijeneltés után.
- Hát sok évvel ezelőtt Vaggie által ismertem meg ezt az ünnepet, és nagyon a szívemhez nőtt, szerintem csodálatos! Azóta én is minden évben megünneplem, és szeretném ha a Hotel is megemlékzene róla. - Mosolygott rám izgatottam Charlie. -Holnap feldíszítjük a Hotelt és a fát majd csinálunk egy nagy karácsonyi ebédet!
Charlie nagyon lelkes volt, és alig várta hogy holnap elkezdődjön az ünneplés.
Bevallom én még azt se tudtam hogy milyen hónap van, nem hogy éppen holnap esedékes a karácsony.
Bárcsak emlékeznék a saját karácsonyaimra, még mikor éltem, de a halványodó emlékeim már nem engedték hogy felidézem magamban.
- Mondd csak kedvesem, mióta tartjuk a fagyasztót a kertben? - Szólalt meg hirtelen Alastor hangja mögülem, és megjelent a mellettem lévő bárszéken ülve.
- Mi? Te meg miről beszélsz?
- Kimentél a A konyhába hogy hozz egy kis jeget, és a főbejáraton jöttél vissza. Felteszem, oka volt a kerülő utadnak? - Felvillantotta parázsló szemeit és alattomosan mosolygott rám.
Basszus, tényleg.. annyira lefoglalt hogy feldolgozzam az információkat amit Azrael a kertben elmondott hogy teljesen kiment a fejemből hogy a konyhai ablakon keresztül térjek vissza a hotelbe mivelhogy onnan távoztam.
- Nos? - Alastor egyre mélyebben szúrta bele gyanakvó tekintetét az enyémbe, Én pedig bosszankodtam hogy a figyelmetlenségem miatt most magyarázhatok.
- Azrael járt itt. Elmondott néhány dolgot még, amit még tudnom kellett, ahhoz hogy itt maradhassak, illetve hogy majd részt kell vennem a beavatási ceremónián.
-Miféle ceremónián?
- Ez egy kötelező szertartás amin az angyaloknak át kell esni, nincs semmi jelentősége.
Most megyek lefekszem.
Jóéjt! - Zártam volna rövidre a társalgást, de ahogy felálltam a székről, Alastor hirtelen megragadta a kezem és visszarántott maga felé.
YOU ARE READING
A mosoly mögött
Fantasy**18+** Csúnya beszéd, és szexuális tartalom! Nem is próbálom meg zanzásítani hogy miről is szól a történet, inkább mutatok egy részletet: "Felvettem a szórólapot a földröl és megfordítottam. Ebben a vöröslő világban üdítő volt egy kis színkavalkádo...
