Ne gyere a szobámba. - BEFEJEZETT.

Part 10. - Vallomás.

- Na jó és mi a kedvenc színed? – Kérdezte.

 - Komolyan ez a kérdésed? – Nevettem.

 - Tudom, tudom gyerekes kérdés, na de mi a kedvenc színed?

 - A fekete és a világos barna. Azokat imádom.

 - Szuper színek, az enyém a kék. Abból is a sötétkék.

 - Valahogy sejtettem. Szinte hihetetlen, hogy már másfél órája veled telefonálok. Nem vagyok unalmas?

 - Te soha, ne aggódj, nagyon jó veled beszélgetni. Jó kedvem lesz tőle.

 - Ez kedves tőled, veled is kellemes beszélgetni, nem is hittem volna, hogy ilyen jó fej vagy.

 - Tele vagyok meglepetésekkel. Hétvégén mit csinálsz, ha nem vagyok túl tolakodó?!

 - Szombaton családi kirándulás lesz, vasárnap meg Lillaval megyek azt hiszem plázázni.

 - És holnap munka után? Szívesen elmennék veled este vacsorázni, ha van kedved hozzá.

 - Benne vagyok, jól hangzik, tudsz valami jó helyet?

 - Igen foglalok, ismerek egy szuper olasz éttermet, megfelel?

 - Igen, teljes mértékben.

 - Szuper, örülök.

 - Viszont én lassan elköszönnék, nagyon álmos vagyok, holnap úgy is találkozunk munkában, meg akkor este is. Jó volt veled beszélgetni, örültem neki.

 - Én is nagyon örültem. Jó éjszakát Anna.

 - Jó éjszakát, Jack.

Holnap este randim van Jackkel.
Hurrá. Örülök neki. Úgy érzem, hogy nagyon örülök neki. De vajon tényleg örülök neki?? Ne tudom. Kurvára nem tudom eldönteni.
Vonzódom hozzá, de még mindig az a szemét Mark jár az eszemben. De nem számít, nincs más választásom, ha el akarom őt felejteni és erre Jack pont tökéletes lesz.
Ha az égiek is úgy akarják akkor még be is fog jönni ez az egész és komoly kapcsolat is alakulhat belőle.
Tényleg álmos voltam de valamiért még sem tudtam ellazulni. Halkan bekapcsoltam a tv-n  a zene csatornát, lehunytam a szememet és próbáltam teljes mértékben átadni magamat a pihentető alvásnak. 


*


A reggeli ébresztő hangja úgy csapott belém, mint egy villámcsapás. Nem voltam felkészülve lelkileg a mai napra, de tudtam hogy muszáj túl esnem rajta. Hamar felöltöztem, megcsináltam a sminkem és a hajam, majd leszaladtam a konyhába. Szükségem volt egy hatalmas adag koffeinre.

 - Reggelt hugi.

 - Szia Nort, mizu?

 - Kurva álmos vagyok.

 - Szint úgy. Alig aludtam az este. Forgolódtam, nem tudtam megnyugodni.

 - Bánt valami?

 - Csak a seggfej férfiak. Képzed, ma este randim van Jackkel.

 - Szórakozol? Ez tök szuper, gratulálok.

 - Kösz. Bárcsak én is ennyire izgatott lennék. Remélem ma minden rendben lesz bent, és este irány vidáman randizni.

 - Ne izgulj, minden a legnagyobb rendben lesz. Készen vagy amúgy, indulhatunk?

 - Persze, gyere menjünk.

Nortnak valami baja van. Alig szólalt meg a kocsiban és az arca is nagyon bánatosnak tűnt.
Nem akartam nyaggatni, de muszáj volt megkérdeznem.
Rá tett még egy lapáttal a kíváncsi természetem is, miszerint mindig minden érdekelt, még olyanok is, amik kurvára nem rám tartoztak.

 - Nort?

 - Mondjad.

 - Mi a baj? Látom, hogy van valami, te nem szoktál ilyen lenni, na mesélj.

 - Nincsen semmi baj, de komolyan.

 - Aha, persze, na kezdj bele. – Nem hagytam annyiban, pedig láttam rajta, hogy nem szeretne beszélgetni.

 - Este össze kaptam Markkal. Igazából Christa és miattad.

 - Hogy tessék?

 - Tudja, hogy nagyon tetszik nekem Christa és tudja, hogy nagyon jó barátnők vagytok. Meséltem neki, hogy valamikor dupla randira megyünk veletek Jackkel és hogy ez mennyire jó. Majd benyögte azt, hogy csak vigyázzak, nehogy Christa is akkora ribanc legyen, mint te. Elküldtem a picsába és ő is engem, ami szerintem kicsit jogtalan volt. Ennyi történt.

 - Mark szerint egy ribanc vagyok? Mekkora egy köcsög...

 Nagyon zavartak Mark rám mondott szavai. Ribancnak nem mondanám magamat, még a múltbéli tetteim alapján sem. Most már ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy végleg ki kell vernem a fejemből azt az ember és fontosabb személyekkel kell foglalkozzak, mint például Jack, Nort, Lilla, Christa és a családom. Nem engedhetem meg magamnak, hogy egy ilyen ember elrontsa az életemet.

 - Figyelj Nort, szerintem ma dolgozz velünk. Csatlakozz hozzánk a csoport projekt kapcsán és ne legyél Markkal. Nem érdemli meg hogy a te szuper munkáddal ő is learassa a babérokat, hiszen tudom, hogy kiválóan dolgozol. Na mit szólsz?

 - Rendben legyen.


*


- Jó reggelt a szépséges hölgyeknek. – Köszöntött minket Jack, ahogy Christaval épp a reggeli kávénkat kortyolgatva sétáltunk be a hatalmas marketing meeting terembe.

Mark már bent ült, de szerencsére nem látta, hogy rápillantottam. Rövidesen megérkezett Nort is, Mark intett neki, de ő csak biccentett egyet a fejével és leült hozzánk.
Óvatosan Markra néztem és az arcán meglepettség ült. Nem értette, hogy Nort miért a mi asztalunkhoz ült le.
Jack szorosan mellém húzódott és egy vicces videót mutatott a telefonján. Hangosan felnevettem, még kicsit rá is játszottam, hadd lássa mindenki a kibaszott jó kedvemet.
Jack szeme ragyogott ahogy rám nézett, és még én is éreztem valami bizsergést a gyomromban, de nem olyat, amit akkor éreztem amikor Mark világító kék szemei néztek az én szemembe.

 - Jó reggelt drágáim. - Köszöntött Helga mindenkit, kiosztotta gyorsan az anyagokat és szinte azonnal neki is láttunk a munkának.

 Nemzetközi marketing, vázlatok, stratégiai fogások, kommunikáció, reklám, minden amit el lehet képzelni.
Marketingkommunikációs politika. Baszki. Nehéznek találtam ezt a feladatot, főleg nemzetközi szinten. Szerencsére Nortnak is ez volt a területe, ahogy nekem és ahogy annak a szemét Marknak is.
Már lassan delet ütött az óra, amikor úgy éreztem, hogy még semmit sem haladtam. A többiek ebédelni indultak, de én passzoltam és bent maradtam tovább dolgozni az anyagon. A terem lassan kiürült és csak én maradtam bent. A majdnem egy óra hosszú ebédidő igencsak jónak ígérkezett. Tudtam csendben és nyugodtabban összpontosítani a feladatra, senki sem zavart meg. Az ajtót becsuktam, hogy a folyosóról bejövő hangok se zavarjanak.
Kapcsoltam egy kis zenét a telefonomon. Annyira tetszett a zeneszám, hogy elkezdtem hangosan dudorászni. Rég csináltam már ilyet és ezt a számot is régen hallottam már.

- Oh, what are you waiting for?
- Love me like you do, lo-lo-love me like you do
- Love me like you do, lo-lo-love me like you do
- Touch me like you do, to-to-touch me like you do, Oh
- What are you waiting for? - Szólt a dal

 - Hát igen, érints meg, mire vársz még? - Suttogtam az üres teremnek.

 Annyira lefoglalt a munka a zene és az éneklés, hogy szinte meg se hallottam, hogy bejött valaki.

 - Nagyon szép hangod van. - Ijedtemben ugrottam egyet, hátra fordultam és ott állt. A két kezében egy egy kávé gőzölgött. - Leülhettek melléd egy kicsit? - Kérdezte.

 - Miért akarsz ide ülni? Egy ribanc mellé...

 - Szóval hallottad. Sejtettem, hogy Nort ezért nem beszél velem és ezért sem dolgozik mellettem.

 - Hallottam igen. – Rideg voltam és bunkó is egy kicsit.

 - Sajnálom Anna. Nem akartalak le ribancozni. Amúgy ezt a kávét neked hoztam. Fahéjas kókuszos Latte, azt hiszem ez a kedvenced. – Baszki, tényleg ez volt.

 - Miért mondtad ezt? Mark, miért vagy bunkó velem?

 - Én sem tudom. Amikor Norti mesélte tegnap, hogy dupla randizni mentek és a te párod Jack lesz, nagyon begurult az agyam. Annyira dühös lettem, hogy nem bírtam leállítani magamat.

 - De miért? Hiszen a minap reggel, te mondtad, hogy köztünk nem lehet, és nem is lesz semmi sem. Ami megtörtént az hirtelen fellángolás volt a részedről. Nem egyszer hangoztattad, hogy nem tetszem neked és hogy egy dagi lányra sosem hajtanál rá, amit én fel is fogtam szerintem.

 - A te részedről nem csak pillanatnyi lángolás volt? – Tudtam, hogy rá fog kérdezni, de nem akartam válaszolni, így inkább ittam egy jó nagy kortyot a kávéból. - Nézd Anna, én nagyon nem akarok veled lenni, úgy érzem mindent megteszek azért hogy ne legyen így, de állandóan te jársz a fejemben. Nem akarok veled lenni, nem akarlak látni sem. Szívem szerint inkább undorodnék tőled.

 - Kösz, hogy ezt elmondtad.

 - De nem tehetem mert kibaszottul és csillapíthatatlanul kívánlak és vágyom rád.

 - Hogy micsoda? – Nem akartam elhinni azt, amit mond.

 - Őrülten kívánlak. Minden nap, minden órában, és minden percben.

 Nem jutottam szóhoz. Az ajtó kivágódott hirtelen és az emberek elkezdtek vissza térni a munkához, megjelentek Norték is, majd mögöttük Jack.
Mire visszanéztem a szék mellettem üres volt. Mark visszament a helyére és az előtte lévő papírt bámulta.
Lassan felnézett rám. 
Még ilyen messziről is belenéztünk egymás szemébe, nagyot nyeltem és kifújtam a levegőt.

 - Ez nem lehet... Ez nem lehet igaz.