Ne gyere a szobámba. - BEFEJEZETT.

Part 36. - Ébredj fel az álomból.

- Hahó. – Rázott fel valaki álmomból, amiben éppen egy virágos mezőn feküdtem.

Sötét volt a szobában így nem láttam ki ül az ágyam szélén. Éreztem, hogy vizes a párnám, de aztán hamar rákellet jöjjek, hogy ez nem víz, hanem nyál. Fúj, de guszta. Még nem igazán tértem magamhoz, annyira jót aludtam délután, így visszahajtottam a fejem a párnámra.
Újra rázogatni kezdett valaki.

 - Anna kelj fel, már este van, mindjárt vacsorázunk, neked is lekéne jönnöd, a kertben grillezünk.

 Nem nagyon akartam válaszolni, de muszáj volt.

 - Aludni akarok, hagyjatok békén.

 - Éhes leszel, enned kéne, ebédnél is alig ettél valamit. -  Mondta a hang.

 - Nem leszek éhes, jóétvágyat nektek.

 - Na ezt nem fogom hagyni, kelj fel. – Elkezdett kitakarni, én meg fázni kezdtem.

Megragadtam az illető kezét és megrántottam, mire az rám esett az ágyra. Kinyitottam a szememet, kicsit már kezdtem magamhoz térni az álmosságból és ekkor nem hittem a szememnek, Mark volt az, aki próbált felébreszteni.

 - Mit keresel itt? – Kérdeztem ingerülten.

 - Vacsora idő van, lekéne jönnöd, a többiek épp a tábortüzet teszik össze és Emma megkért, hogy nézzek rád és ébresszelek fel. Próbáltam az ajtóból szólni neked, de nem mozdultál. Ekkor bejöttem és rázni kezdtelek.  Azt hittem már sosem fogsz felébredni, annyira mélyen aludtál.

 - Nagyon álmos voltam, rám fért már egy kiadós alvás.

 - Néha rám is rám férne azt hiszem, de sosem tudok annyira ellazulni, hogy békésen tudjak aludni. – Egy enyhe mosolyt láttam meg az arcán.

 Nem tudtam mit mondjak neki. Annyi mindent akartam, de semmi sem jutott az eszembe.
Csak néztük egymást. Láttam, hogy nyitja a száját, valamit mondani akar. Nehezen ment neki is a megszólalás.

 - Kibaszottul nem bírom elviselni ezt a helyzetet, érted? - Suttogta.

 - Nehogy azt hidd, hogy nekem könnyebb, nagyon fáj a lelkem és iszonyatosan szenvedek a hiányodtól. Állandóan sírok és szomorú vagyok. Bárcsak vissza tudnám fordítani az időt. – Könnyezni kezdtem.

 - Hé, ne sírj. Nézz rám. Hahó, nézzél fel rám.

 A takarót bámultam, potyogtak a könnyeim, nem akartam felnézni. Hirtelen benyúlt az állam alá és lassal elkezdte felemelni a fejemet, hogy végre a szemébe nézzek.

 - Bánod, amit tettél? – Megremegett a hangja.

 - Soha nem bántam még ennyire valamit. Nincsenek rá szavak, hogy mennyire bánom.

 - Szeretsz engem?

 - Szeretlek. – Annyira könnyeztem, hogy kezdett elhomályosodni az arca.

 - Ne sírj kérlek. Hallod ne sírj, bébi. – Úgy nevezett. Úgy nevezett ahogy a kapcsolatunk alatt is.

Nem válaszoltam neki.
Magához húzott és ölelni kezdett. Az ölelése sosem volt mégennyire jó. Teljesen megnyugodtam tőle és éeztem ahogy a légzésem lassul és megnyugszik a lelkem.
Még jobban magamhoz öleltem és ahogy csak tudtam szorítottam.

- Nem tudlak elengedni, egyszerűen nem megy. – Suttogtam.

- Nem fogok hazudni, nekem sem megy. Annyira szeretlek, hogy nem megy. És nem is foglak elengedni, hallod ezt?

- Hogy micsoda? – Néztem rá könnyes szemeimmel.

- Nem engedlek el, Anna. Nézd, nagyon sokat gondolkodtam ezen, és én is tudtam valahol, hogy ti egyszer egymásnak fogtok esni, éreztem. – Mosolygott, majd folytatta – De én megtudom ezt bocsájtani neked, mert tudom, hogy szívből szeretsz engem. Igen lefeküdtetek egymással, és nagyon megbántottatok ezzel engem, de nem akarlak elveszíteni téged, mint a barátnőmet, Nortot meg, mint a legjobb barátomat.

 - Ugye ezt nem álmodom. – Nyögtem ki.

 - Nem, nem álmodod.

 - Mark én hirtelen nem is tudom mit mondjak, nagyon boldog vagyok. Nincsenek rá szavak, hogy mennyire bánjuk azt, amit tettünk, Nort is és én is. De megígérem neked, hogy soha többet nem fogsz csalódni bennem. Nem tudom leírni szavakkal, hogy mennyire szeretlek.

 Magához húzott és megcsókolt. Hosszan és vadul csókolóztunk. Úristen de vágytam már erre.

 - Szeretlek bébi.

 - Én is szeretlek Mark. Nagyon szeretlek.

 Tovább csókolóztunk és a következő pillanatban már a felsőm nem volt rajtam. Mark is gyorsan megszabadult a ruháitól, levette rólam a nadrágomat és bebújtunk a takaró alá.
Nem várt sokat azonnal belém hatolt és vadul dugni kezdett.
Olyan hangosan nyögtem, hogy csodálkozom, hogy senki sem hallotta meg. Fantasztikus volt ismét Markkal együtt lenni.
Ziháltam, kapkodtam a levegőt, a testem megfeszült és elélveztem.
Mark még lökött párat és őt is hatalmába kerítette az orgazmus. Lehajtotta a fejét a mellemre, míg megnyugodott.
Ledőlt mellém az ágyra és összebújva, ölelkezve pihentünk tovább.