Ne gyere a szobámba. - BEFEJEZETT.

Part 11. - Vacsora.

Ilyen ideges még nem voltam szerintem sohasem.
A szobámban járkáltam fel s alá annyira nem bírtam nyugton maradni.
Csak egy csipkés tanga és egy hozzá illő fekete melltartó volt rajtam.
Mit vegyek fel?
Hogy viselkedjek?
Mit mondjak?

 - Basszameg. – Üvöltöttem, mert már sehogy sem bírtam lehiggadni.

 A munkában nem beszéltem Markkal, miután bevallotta, hogy őrülten kíván engem. Szinte állandóan egymásra pillantottunk, de ez megzavart a projektemben is.
Este fél hét van jelenleg. Jack nyolcra van itt értem. Vajon addig eltudnám intézni, hogy valami baleset történjen velem és ne kelljen elmennem? Annyira megzavart Mark, hogy nem tudtam mit tegyek. Igazat mond, vagy csak szívat, hogy ártson nekem?
Lerogytam a földre és a fejemet a két térdemre hajtottam.

 - Ez nem lehet igaz, most mit csináljak? – Kérdeztem magamtól.

 - Segítsek?

 - Basszameg Nort, a szívbajt hoztad rám. Mit akarsz?

 - Mit vagy így kikészülve? Ez csak egy vacsora lesz. Nem kell vele azonnal ágyba bújnod.

 Nort leszarta, hogy egy szál bugyiban és melltartóban lát, ahogy én is leszartam, hogy csak boxer alsó és egy szakadt póló van rajta. Nekem ő tényleg egy testvér volt. Ha akartam se ment volna, hogy felizguljak rá, és volt egy olyan érzésem, hogy ez fordítva is pont így igaz.

 - Nem tudom mit tegyek.

 - De miért mondod ezt? Történt valami, ami miatt nem vagy biztos benne? - Kérdezte.

 - Mi van, ha kezdenek érzéseim lenni olyas valaki iránt, aki talán nem Jack?

 - Nézd, ez csak egy kurva vacsora, ha gáz van szólj és elugrom érted. Beszélgessetek, iszogassatok és kész.

 - Valahogy ez nem nyugtatott most meg.

 - Na ne siránkozz, kelj fel és öltözz.

A kocsiban rövid, de számomra kínos csend állt be. Jack nagyon jól nézett ki, öltöny zakó, sötétkék ing és fekete farmer nadrág.
Elegáns volt, ahogy én is a fekete mini ruhámban, amit Nort aggatott rám. A hajam be volt göndörítve és csak egy nagyon alap és minimális sminket rajtam magamra. Az étterem, ahova jöttünk szép és elegáns volt. Gondolom járt már itt és tudta hogyan illik megjelenni.


 - Mit hozhatok inni a hölgynek? - Intézte felém a kérdést a pincér úr.

 - Egy pohár Rosét kérnék köszönöm.

 - És az úrnak?

 - Egy üveg ásványvizet csak, még vezetnem kell ma, és mellettem nem eshet baja ennek az elragadó szépségnek aki itt ül velem szemben. - Kacsintott. 

 Na ettől mindjárt hányok. Nagyon édes srác volt Jack, de már kezdett elegem lenni ebből a sok nyálas dicséretből.
Fő fogásnak lazacot rendeltem, amit nagyon szerettem. Picit jobb kedvem lett hogy legalább az étel finom.

 -Valamikor eljöhetnél hozzánk is vacsorázni. A szüleim szívesen megismerkednének veled.

 - A szüleid? – Bazdmeg, nem korai még ez? Kérdeztem magamban.

 - Igen, a szüleim. Van egy vidéki házunk, akár ott is aludhatunk, ha nem gond. Lenne finom vacsora, jó társaság, minden, ami kell.

 - Majd valamikor összehozzuk, nem akarok nagyon sietni a dolgokkal.

 - Persze ezt teljesen meg tudom érteni.

 A Rosémat szinte azonnal felhajtottam. Kértem még egy pohárral, de nem lettem lazább vagy nyugodtabb. Jacknek ebből semmi sem tűnt fel. Végig beszélte az estét. Mesélt a családjáról, a kutyájukról Medvéről, a rokonokról, az összes unokatestvérről és persze arról a kibaszott munkahelyi projektről is.
Egy idő után elálmosodtam, és este tíz körül végre elindultunk haza.
Sterencslre nem volt nagy a forgalom így hamar hazaértünk. Otthon megállt, kiszállt velem együtt a kocsiból és elköszönni készült.

 - Nagyon élveztem az estét. Szívesen vacsoráznék még veled, ha van kedved hozzá.

 - Igen az nagyszerű lenne. – Hazudtam.

 - Hát akkor jó éjt Anna, holnap találkozunk.

 - Jó éjt, Jack. Köszönöm a mai estét.

 Meg akar csókolni. Nem. Azt nem engedhetem meg.
Hajolni kezdett felém, én elfordítottam az arcomat, így csak egy arca puszit sikerült adnia. Arcán még ennek ellenére is mosoly terült el. Beszállt a kocsiba, intett, majd elhajtott.

Odabent már majdnem mindenki a szobájában volt és pihent. Halkan felmentem a lépcsőn, be a szobámba és becsuktam az ajtót.
Ledobtam a ruháimat, lemostam a sminkemet, megfésültem a hajamat, kimentem fogat mosni és gyorsan lezuhanyozni.
Tizenegyre már az ágyamon ültem és nem hagytak nyugodni a gondolataim. Felkaptam a telefonom és pötyögni kezdtem.

- Ébren vagy?

Nem jött válasz. Eltelt két perc, még mindig semmi. Négy perc. Semmi. 
Öt perc. Rezzent a telefon. Azonnal felkaptam.

- Itt vagyok, baj van?

- Nemrég értem haza.

- A vacsiról?

- Igen.

- Milyen volt? Élvezted?

- Nem. Kicsit sem.

- Sajnálom. Tehetek érted valamit, hogy jobb legyen a kedved?

- Tehetsz.

- És mi lenne az?

- Holnap megtudod. Jóéjt.

Letettem a telefont, a fal felé fordultam, lehunytam a szememet és aludtam.