Ne gyere a szobámba. - BEFEJEZETT.

Part 20. - Sokáig tartó boldogság?

- Nagyon jól néztek ki. Aludtatok is valamit az éjjel?

 - Vicces vagy Nort. Nagyon vicces. – Motyogtam miközben a kávénkra vártam az iroda kávézójában.

 -Nyugi bébi, csak hülyéskedik. - Karolt át Mark és egy csókot nyomott a homlokomra.

 - Én nyugodt vagyok, csak tényleg keveset aludtunk az éjjel, szinte semmit sem.

 - Olyan jó titeket együtt látni, nagyon boldog vagyok, hogy egy párt alkottok. – Mosolygott Christa és szájon csókolta Nortit.

 - Ahogy mondod csajszi, és ha már itt tartunk, nem akartok elmondani nekünk valamit?

 - Na jó legyen, Nort és én is egy pár vagyunk, hát lehetne ennél jobb az életünk?

 - Gratulálunk haver, szép munka. – Fogtak kezet a fiúk.

 - Szerintem menjünk vissza és kezdjük el a napot, habár van egy olyan érzésem, hogy a mai nap valami irtó lassan fog telni.

Tizenegy óra van.
Küzdenem kell azért, hogy ébren maradjak, már két kávét is ittam ma, de mintha semmi hatása sem lenne.
Az esténk Markkal valami fantasztikus volt. Többször is szexeltünk Markkal és az, hogy reggel mellette ébredhettem fel csodálatos volt.
Anyáék előtt nem tudtuk sokáig titkolni, hogy egy pár vagyunk.
Reggel mikor még aludtunk anya bejött és ott talált minket.
Reggel mikor lementem a konyhába nagyon mosolyogtak rám Nicolassal, aztán pár perc után rákérdeztek, hogy Mark miért alszik az én ágyamban.
Nem volt más választásom, elmondtam nekik, hogy mostantól Mark nem csak Nort miatt fog hozzánk járni. Nagyon örültek nekünk és cseppet sem bánják, ha együtt vagyunk.
Később Mark is csatlakozott hozzánk a reggelinél és annyira jól elvoltunk és beszélgettünk, hogy ennél jobbat nem is kívánhatnék magamnak.
Az irodában többen is gratuláltak nekünk ahogy Christaéknak is. Egyszer Jack is szembe jött velünk. Az orra sebes volt, a tegnapi verekedéstől, de nem tűnt vészesnek, túl fogja élni szerintem.
Még mindig küszködtem, hogy ébren maradjak.

 - Kimegyek a mosdóba kicsit felfrissíteni az arcomat mert el fogok aludni. – Súgtam oda Christanak és kimentem.

 A mosdó üres volt szerencsére így volt néhány nyugodt percem magamra. A puncim még mindig fájt egy kicsit a sok szextől, de az érzés, hogy mennyire ki vagyok elégülve csodás.
Megmostam az arcom és magamat néztem a tükörben.
Más voltam.
Más vagyok.
Teljesen más.
Az arcom boldog és vidám, nem szomorú és keserves.
A testem is felszabadultabb lett, nem remegett, nem félt már többé semmitől sem.
Úgy érzem, hogy teljesen felszabadultam.
Boldog vagyok és ami a legfontosabb, újra szerelmes.
Szerelmes vagyok abba a srácba, akiről úgy gondoltam, hogy soha, de tényleg soha nem lesz közöttünk semmi, csak veszekedés és vita.  Utáltuk egymást, de az utálat átment szerelembe. Sosem gondoltam volna, hogy így lesz.

 -Hé, jól vagy? Már vagy fél órája kijöttél, azt hittem baj van. Mondom most már megnézlek nehogy valami baj legyen.

 - Minden rendben van. Csak gondolkodom. Gondolkodtam az életemen és végig pörgettem magamban, hogy milyen jó dolgok történtek velem mostanában.

 - Borzasztóan cukik vagytok Markkal, örülök, hogy végre összejöttetek. Emlékszem régebben mindig beszéltük Norttal, hogy amikor Mark téged bámult tök fura arccal, akkor nem azért nézett téged mert utált, hanem azért, mert már akkor beléd volt zúgva.

 - Volt ilyen, hogy Mark engem bámult és fura arcot vágott? – Nevettem.

 - Igen volt. Összeilletek, de komolyan. És végre annak is örülök, hogy boldog vagy és nem mindig olyan lehangolt és szomorú.

 - Köszönöm, hogy ezt mondod nekem. De inkább te mesélj, milyen volt az este a mostohatesómmal?

 - Huh, hát, eléggé fülledt és izzasztó. Nem is tudom hányszor estünk egymásnak. Úgy, hogy át érzem a fáradtságot, amit ti is éreztek.

 - Örülök nagyon nektek. Hitted volna, hogy ez lesz? Te és Nort és én meg Mark?

 - Sosem hittem volna. Valamikor menjünk egy négyesben vacsorázni.

 - Szuper ötlet. Na gyere menjünk vissza, már gondolom tűkön ülnek a fiúk, hogy hol vagyunk.

*

 -Mi a délutáni programotok?

 - Alvás. – Vágtam rá Nort kérdésére a választ.

 - Gyertek át mind hozzánk és akkor mindenki együtt tud pihenni a kedvesével.

 - Anyáékat nem fogja zavarni?

 - Nem hiszem, ma is sokáig dolgoznak, úgyhogy nem lesz belőle probléma. Ráadásul akkora az a ház, hogy bőven elférünk benne.

 Elindultuk a kocsihoz, de csörögni kezdett a telefonom.

 -Lilla az, ezt felveszem. - Mondtam és beleszóltam a telefonba. - Szia Lilla mi újság?

 Alig értettem, amit mondott.

 -Várt, Várj, hogy hol vagy most??

 Nortra néztem.

 - Azonnal indulunk.

A kórházba vezető úton mindenki csendben volt.
Nagyon ideges voltam és izgultam nehogy valami baja legyen Lillanak. A lelkemre kötötte, hogy ne szóljunk anyának és apának, de azonnal menjünk oda. Norton is látszódott, hogy ideges, alig tudott vezetni.  Mindenkinek dudált és úgy előzgetett mintha egy Forma1-es pilóta lett volna.
Mark és Christa beültek hátulra, végig csöndbe voltak. Lilla nem árult el semmit arról, hogy mi történt és miért van a Saint James kórháznak a sürgősségi osztályán.
Mikor odaértünk mind bementünk. Megkerestük Lillat, aki a váróterem egyik székében ült.

 - Úristen Lilla, mi történt veled? – Nort odafutott hozzá és átölelte.

 - Lilla baszki mi történt mond már? – Én is faggatni kezdtem.

 -Megvertek. – Mondta és miközben felnézett ránk, akkor vettük csak észre az orrából ömlő vért.