Part 45. - Öröm.

5.1K 133 0
                                    


Végig futottam a kórház folyosóján.
Alig vártam a pillanatot, hogy magamhoz szorítsam a gyermekem apját és Nortot.
Mikor leértem a lifttel megláttam őket a kórház előtt álldogálni.
Kiszaladtam és a nyakukba ugrottam.

 - Ezt nem hiszem el. – Üvöltöttem és közben ismét könnyezni kezdtem.

 A két fiú olyan szorosan ölelt át, hogy alig kaptam levegőt. Mikor elengedtek hatalmas vigyorral az arcukon bámultak rám.

 - Ugye ti is láttátok a papírt? Ugye ti is? – Sikítottam.

 - Láttuk szerelmem, láttuk mi is.

 A boldogságunk határtalan volt.

 - Nort jól vagy? – Kérdeztem.

 - Igen, jól, nagyon boldog vagyok. Nekem nem való a gyerek, pláne nem a mostoha testvéremtől. – Nevetett és megölelt ő is.

 - Menjünk és együnk valamit, nagyon éhes vagyok, ti nem? – Kérdeztem.

 - Én is éhen halok, menjünk.

 - Menjünk.

A nap további részében határtalan volt a boldogságunk.Végig nevettünk és még soha nem éreztük ennyire jól magunkat. Csak hármanvoltunk, vagyis négyen a babával együtt.
Este fele Mark és én sétálni mentünk. Muszáj volt érzelmileg lenyugodni a mainap izgalmai után.

- Boldog vagy? – Kérdezte.

- Mark, a boldogságom jelenleg határtalan érted? Annyira örülök, hogy arranincsenek szavak. – Hadartam a szavakat.

- Akkor most már hivatalosan is elkezdhetünk gondolkodni, hogy mi legyen aneve.

- Hiszen még azt sem tudjuk, hogy kisfiú vagy kislány.

- Hidd el bébi, hogy kislány.

- Szerintem meg kisfiú.

Ezen vitatkoztunk még tíz percig, majd feltettem a kérdést.

- És most mi lesz velünk?

- Ezt, hogy érted?

- Hát lesz egy közös gyerekünk, mi lesz a munkával, hogy fogunk lakni?

- Bébi, amikor megtudtam, hogy én vagyok az apja, borzasztóan örültem neki.Rögtön miután összekapartak téged azon kezdtem el gondolkozni, hogy hogyantudom majd megteremteni nektek a legjobb életet. Nyilván te majd addig dolgozolmajd ameddig akarsz és ameddig kényelmes.

- Annyira nem vészes a munkám szerintem tudok dolgozni sokáig.

- Azt majd meglátjuk édesem.

Sétáltunk vagy két órán keresztül és sokat beszélgettünk a jövőnkről. Nagyon boldoggá tett, hogy Mark ennyire lelkesés nem riad meg az apaság gondolatától. 

Ne gyere a szobámba. - BEFEJEZETT.Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora