Ne gyere a szobámba. - BEFEJEZETT.

Part 21. - Lilla 1

- Lilla bazdmeg, mondjál már valamit. – Kiabált Nort a húgára, miközben ő a könnyeivel küszködöt. Tudtam, hogy a kiabálás nem segít.

 - Lilla, nézz rám, mond el mi történt, csak akkor tudunk segíteni, ha elmeséled, hogy szerezted a sérüléseidet. – Leültem mellé és magamhoz öleltem. Volt egy olyan érzésem, hogy ha biztonságban érzi magát meg fog nyílni.

 - Jó, de kérlek ne kiabáljatok velem. - Szipogta.

 - Rendben van, nem fogunk. Én sem és Nort sem. Igaz Nort?

 - Igaz, csak mond már hogy mi történt.

 - Ma ugye csak kora délutánig volt nyitva a fogorvosi rendelő. Greta, a fő fogorvos már elment haza, így egyedül maradtam a rendelőben. Van egy srác, akivel ismerkedtem mostanában, mondtam neki, hogy ha akar jöjjön oda, nekem még kell egy fél óra, hogy elrendezzek mindent addig megvárhat és utána elmegyünk kávézni és ebédelni. Odaért, bejött, egy ideig nem volt semmi, teljesen jól elbeszélgettünk, aztán hirtelen megcsókolt. Erőszakoskodni kezdett én meg nem engedtem meg neki. Azt akarta, hogy ott a rendelőben szexeljünk, mert hogy ez mennyire menő lenne már.

 - Atya ég, Lilla. – Fogta a fejét Nort.

 - Nort fejezd be, Lilla folytasd kérlek. – Mondtam.

 - Mondtam neki, hogy nem akarok vele lefeküdni, hiszen még alig ismerjük egymást. Tudjátok, hogy nem vagyok egy prűd lány, de azért vannak saját szabályaim. Ő ezt nem értette meg és megszorította a csuklómat, nem engedte el, próbált magára húzni és tovább csókolózni, de nem hagytam és akkor megütöttem, hogy fejezze be. Erre nagyon dühös lett és arcon vágott, vagyis inkább orrba baszott. Ezért vérzik az orrom. Elég nagy volt az ütés, lehet, hogy vissza kell majd pattintani mert elferdült egy kicsit, azért vagyok most itt.

 - És hol van most az a szemétláda patkány, aki képes volt téged megütni?

 - Nem tudom hol van gondolom dolgozik vagy hazament, fasz se tudja, hogy hol van Nort. De ez nem is lényeges, hogy hol van. Többé úgy sem fogok vele találkozni.

 - Lilla ez a srác Marcus volt, akiről már meséltél nekem? - Kérdeztem.

 - Nem, nem ő volt, ő nagyon jó fej és kedves. Ezt a srácot, Danielnek hívják.

 - Szét fogom verni a pofáját. - Rikácsolta a mostohatestvérem.

 - Haver, kérlek nyugodj le, megijeszted a lányokat. És hidd el nekem, Lillanak most az a legfontosabb, hogy támogassuk őt. - Mondta Mark.

 - Jó tudom igazad van, de akkor is szét akarom verni annak a szemétnek a pofáját. Segítesz nekem?

 - Verekedni akarsz haver? 

 - Mark, Nort miről beszéltek, ti halljátok magatokat? Megakarjátok verni Danielt?

 - Igen baszki meg akarom verni. Bazdmeg Anna, bántott a kis húgunkat, ezt muszáj megtorolni.

Félelmetes volt Nort viselkedése és az a harag, ami áradt belőle. Valamilyen szinten meg érthető is volt, mert bántották Lillat, és Lilla még is csak vér szerint volt a testvére.
Lillat idő közben behívta az orvos, így nem hallgatta végig a két fiú tervét mi szerint elkapják Danielt és megverik. Christa és én megpróbáltuk őket lecsillapítani, de nem ment.
Nagyjából egy óra múlva kijött Lilla a vizsgálóból. Szemmel láthatóan jobban nézett ki és az orra is szépen helyre jött.

 - Majd anyáéknak azt mondjuk, hogy elestem a rendelőben és a székbe vertem az orromat. Megértettétek?

 - Én meg. – Vágtam rám.

 - Nort, válaszolj, te is megértetted?

 - Megértetem. – Flegmán vágta oda a választ.

Harminc percel később a hazafele vezető út szerencsére nem volt hosszú, de annál rosszabb volt. Nort végig pufogott és nem tudta egy percre sem abbahagyni a pofázást.
A ház előtt kiszálltunk a kocsiból, Lilla, Christa és én elindultunk belefel, de amikor hátra néztem Mark és Nort a kocsiban maradtak.

 - Majd jövünk, még van egy kis dolgunk. – Kiabálta ki Nort és nagy gázzal elhajtottak.

 - Basszameg. – Néztem a többiekre kétségbe esett fejjel. - Valami hülyeséget fognak csinálni.