Ne gyere a szobámba. - BEFEJEZETT.

Part 38. - Újra otthon.

Pokolian lassan telt el ez a hét.
Miután Mark és a családja hazament csak mi maradtunk öten. A nappalok azzal teltek, hogy olvastam, napoztam, zenét hallgattam és filmet néztem. Na jó azért a családommal is voltam.

 Voltak napok amikor Nort, Lilla és én kirándulni mentünk. Egyszer bele botlottunk egy vaddisznó családba, sikítva menekültünk a malacok elől. Esténként vagy társasjáték party volt vagy mindenkinek szabad programja, ami nálam azt jelentette, hogy Markkal videó chatelek és ez néha átment szex chatbe is.

 Kibaszottul boldog voltam, hogy megint ennyire jó a helyzet.
Amikor eljött a vasárnap majd kiugrottam a bőrömből, hogy megyünk haza. Szuper volt a családdal lenni, de nagyon vártam már hogy újra a szerelmemmel lehessek.
Mikor órákkal később Nort leparkolt a házunk előtt, örömömben ugrálni kezdtem, hogy visszatérhetek a régi jól megszokott életemhez.

Mark este átjön és holnap együtt megyünk majd munkába.
Addig muszáj rendbe szednem magamat. A nyaralás előtt becsomagoltam minden fontos kéz, arc és haj krémemet egy táskába, de kurva nagy ügyetlenségemre itthon hagytam. Az arcom olyan volt akár egy aknamező.
Lezuhanyoztam, hajat mostam, feltettem mindenhova egy jó nagy adag pakolást és pihentem az ágyamon.

 - Anna, adsz ebből az arc krémedből? -Kérdezte Nort.

 - Neked az én arc krémem kell? Minek az neked?

 - Este lehet, hogy randim lesz és nem akarok úgy kinézni, mint egy moslékos vödör.

 - Randi? – Pattantam fel az ágyról – Milyen randi? Kivel? Atya ég, segítek majd ruhát választani.

 - Hé, nyugodj le oké? Még nem biztos. – A szemében csillogást láttam, végre megint kezdett a régi önmaga lenni.

 - Használhatod a krémemet, persze, de nem szabad sokat használni belőle, elég csak egy kevés, oké?

 - Köszi húgi. 

- Büszke vagyok rád Nort. Nagyon büszke. - Vigyorogtam. 

- Ez kedves tőled, igyekszem nagyon. 

- Úgy legyen. Na húzz el innen, pihenni akarok. 

- Igen is főnök. - Mosolygott, majd vissza ment a fürdőszobába. 

 Boldog vigyorral az arcomon vissza feküdtem az ágyamra és kezdtem tényleg megnyugodni, hogy minden újra a régi lesz.
Mindenki boldog lesz végre.
És ennél több nem is kell.