Ne gyere a szobámba. - BEFEJEZETT.

Part 43. Eredmény.

- Anna istenem, végre felébredtél. Nagyon aggódtam érted basszameg. Olyan hirtelen lettél rosszul, hogy azt sem tudtuk, hogy mi történt. – Rontott be a szobába Nort egy órával később.

 - Egyedül jöttél? – Kérdeztem.

 - Igen, persze, anyáék csak később vissza jönnek majd. Christa is be akart jönni, de nem tudom, hogy milyen állapotban vagy.

 - Nézd nem húzom tovább az időt, beszélnünk kell.

 - Miről kell beszélnünk?

 - Beszéltél anyánkkal azóta?

 - Nem, nem mondtak semmit sem csak azt, hogy felébredtél. Azonnal rohantam be hozzád.

 - Nort. Nem fogok itt baszakodni, kerek perec kimondom. Gyereket várok.

 - Hogy tessék? Mit mondasz?

 - Jól hallottad. Gyermeket várok. Nyolc hetes terhes vagyok. Most tudtam meg eddig fogalmam sem volt róla.

 - Anna... Most ugye nem azt akarod mondani, hogy...

 - Meglehet. Nem tudom. Sok idő eltelt, de nem tudom pontosan, hogy ki lehet az apja. Muszáj egy tesztet végeznünk, hogy megtudjuk.

 - Basszameg. Mark ezt tudja?

 - Tudja igen.

 Hirtelen felpattant és idegesen járkálni kezdett.

 - Basszameg, Anna. Mi van, ha az enyém? Ki fog minden derülni a család előtt, kitagadnak minket. Én még nem akarok gyereket. Nem, az nem lehet. Én szerintem egyáltalán nem akarok gyereket.

 - Norti, kérlek nyugodj meg, még semmi sem biztos.

 - Hogy nyugodjak meg amikor lehet, hogy felcsináltam a mostoha testvéremet? Mikor van a teszt? Mikor tudjuk meg hogy ki az apja?

 - Holnap utánra kértünk időpontot, nagyon drága lesz mert ez egy speciális vizsgálat lesz, de nem tudunk tovább várni. Légyszíves nyugodj meg egy kicsit, nem segítesz ezzel a viselkedéseddel.

 - Ha az enyém a gyerek akkor el fogod vetetni, megértetted? 

 - Hogy tessék? Te normális vagy?

 - Igen, normális vagyok. – Üvöltött rám.

 - Nort, nyugodj le, ez nekem sem könnyű. – Lépett be Mark a kórházi szobámba.

 - De nem megy. Kurvára elbasztam az életemet. – Leült az egyik székre és sírni kezdett.
Majd meghasadt a szívem. Nagyon sajnáltam Nortot.

 - Hé, haver, még semmi sem biztos. Oké hibáztatok, de most már nincs mit tenni. A baba éppségé a legfontosabb és nem szabad Annát felbosszantani.

 - Nem tudom mit fogok tenni, hogy ha kiderül, hogy az enyém. Most, hogy újra együtt vagyunk Christaval. Istenem ez nem történhet meg.



*

Csütörtök reggel kilenc óra van. A vizsgálatra várunk, amiből kiderül ki a gyermke apja.
Tőlem már levették a mintákat, így most a két fiún a sor.
Soha nem voltam még ennyire ideges. Mark egész nyugodtan tűnik, ellenben Nort egy kész idegroncs. Jár a lába, fel alá járkál, nem képes megnyugodni.

 - Kérem a két úriember fáradjon be a mintavételi szobába.

 Bementek és eltűntek az ajtó mögött.

Hat nap.

Ennyit kell várni az Express vizsgálat eredményére, miszerint magzati állapotban lévő gyermekről ki lehet deríteni hogy ki az apja.
Ebbe bele fogok pusztulni. Mark végigmellettem van, szinte nem is megy haza, átköltözött hozzánk. Nort talán már valamennyire meg van nyugodva, de még mindig nem az igazi.
Úgy érzem Mark a gyermekem apja. Nagyon remélem, hogy nem csalnak az ösztöneim és jó tippet súgnak nekem. Anyáéknak nem mondtuk el, hogy mi a helyzet, így nemértik, hogy miért vagyunk feszültek.
Markkal az ágyamon fekszünk és a hasamat simogatjuk.

- Szerinted kisfiú vagy kislány lesz? – Kérdezte.

- Szerintem kislány. – Mondtam.

- És mi lesz a neve?

- Nem tudom. Komolyan mondom, hogy nem tudom. – Könnyezni kezdtem.

- Hé, bébi, nézzél rám, ne sírj kérlek.

- De mi van, ha tényleg Nort az apja? Nem akarok Norttól gyereket, ő atestvérem.

- Nyugodj meg kicsim kérlek. Két nap és kiderül minden.

- Két kibaszott nap. – Szipogtam.


Életem leghosszabb két napján vagyunk túl.
Az eredmény miatt be kellet fáradnunk a klinikára.
Kisírt szemekkel érkeztem meg. Mark és Nort már ott voltak.
Megfogtuk egymás kezét és együtt besétáltunk. Leültünk a váró terembe és vártuk,hogy szólítsanak minket.
Fogtuk egymás kezét, egyre erősebben szorítottuk.

- Anna Jones, Nort Jones, Mark Parker, kérem fáradjanak be. – Szólított a nővér.

- Itt az idő, menjünk.

Beléptünk a szobába és azonnal elfogott a rosszullét. Leültettek egy székre és vártuk míg az orvos megérkezik.
A két fiú a két oldalamon ült. Remegtem és nem múlt el a hányinger.
Pár percen belül megérkezett a doktor úr is.

- Üdvözlöm önöket, hogy vannak? – Tette fel a kérdést.

- Megvagyunk köszönjük. – Válaszolta Mark.

- Ahogy értesültem ma egy apasági teszt eredménye miatt vannak itt. Gondolom ön az édesanya.

- Nézett rám.

- Igen, én.

- Jelen van még a szobában Nort Jones is.

- Az én lennék doktor úr.

- Köszönöm, és jelen van még a szobában Mark Parker is.

- Igen, az meg én lennék.

- Köszönöm. Az iratokat le ellenőrízném még gyorsan. Rendben is vagyunk. 

- Az apasági teszt elkészült. Nem is húznám tovább az időt. lássuk mit írnak benne.

Soha nem remegtem még ennyire.
A doktor lassan kivette a zárt borítékból a papírlapot és szétnyitotta.

- Ah igen, a teszt egyértelmű.

- Mi az eredmény? Mondja már. – Szólt rá idegesen Nort.

- Kérem Uram, nyugodjon le. A teszt pontosan 99,999437%- ra kimutatja, hogy a gyermek édesapja nem más mint...

Nem hittem el amit hallok, újra elsötétült minden és lefordultam a székről.