Ne gyere a szobámba. - BEFEJEZETT.

Part 42. - Ki?

Homályosan látok.
Álmaimban anyát, apát, Lillat és Markot látom.
Sírnak mindnyájan.
Miért sírnak? Mi történt?

Pityegés.

 Ez meg mi volt?
Még egy pityegés.
Egyre gyorsabb. Nagyon gyors.
Hirtelen egy fehér köpenyes alak lép mellém. Valamit babrál, nem tudom hogy mit.
Próbálom kinyitni a szememet.
Nem haltam meg? Ez a valóság?

Valaki megragadja a karomat. Nem tudom, hogy ki az.
Érzem ahogy az arcom vizes lesz.

 - Anna, istenem, végre magadhoz tértél. – Mintha anya hangja lenne.

 - Szólok a doktor úrnak azonnal.

 - Édesem, Anna, szerelmem... Azt hittük sosem fogsz már felébredni. – Ölelt át még valaki.
Próbálok magamhoz térni.

 - Mi történt? – Halkan mondtam ki a szavakat.

 Halvány emlékeim vannak, de semmi többre nem emlékszem.

 - Á, Anna csak hogy magához tért. Hogy van ma? - Kérdezte az orvosnak vélt ember.

 - Mi történt?

 - Anna, önnek annyira alacsony volt a vérnyomása, hogy összeesett a keringése és újra kellet éleszteni. Teljesen elvesztette az eszméletét, leálltak létfontosságú szervei, szerencse, hogy nem lett még nagyobb probléma. Ez az ön állapotában igencsak nagyon veszélyes. Ez nem játék. Az alacsony vérnyomás önmagában nem annyira veszélyes, viszont azonban, ha tartósan lecsökken az érték, akkor fennáll annak a veszélye, hogy nem lesz megfelelő a méhlepény vérellátása, ami rontja a magzat oxigén- és tápanyag-ellátását, ami ilyenkor...

 - Várjon doktor úr... Hogy mit mondott? – Nem akartam hinni a fülemnek.

 - Hogy az alacsony vérnyomás miatt nem lesz megfelelő a méhlepény vérellátása, ami rontja a magzat oxigén- és tápanyag-ellátását.

 - Magzat? Milyen magzatról beszél? – Néztem a többiekre, akik csak mosolyogtak.

 - Ön... Ön még nem is tudja kérem?

 - Mit nem tudok?

 - Anna, ön várandós. Nyolc hetes terhes. Nem is tudta? – Nézett rám az orvos.

 - Nem tudtam.

 - Nem tűnt fel önnek, hogy valami hiányzik az életéből? Esetleg egy ciklus?

 - Nem tűnt fel, abszolút nem.

 Jézusom. Terhes vagyok? Annyira minden mással foglalkoztam mostanában, hogy fel se tűnt, hogy nem jött meg? Hogy lehetek ennyire béna egy ember?
Mark lépett oda hozzám fülig érő mosollyal.

 - Szerelmem, hallod ezt? Kisbabánk lesz? – Mosolygott, megölelt és sírni kezdett. A nyakamba borult és együtt sírtunk.

 Úristen, anya leszek?
Nem tudtam megszólalni csak zokogtam a boldogságtól.
Aztán hirtelen eszembe jutott valami. Valami katasztrofális.
Remélem ez a gyermek Marké és nem Norté.

 Mark észrevette az aggodalmat az arcomon, és pihenésre hivatkozva kiküldött mindenkit a szobából.

- Anna, látom az aggodalmat az arcodon. Mi a baj? Nem örülsz a babánknak?

Nem bírtam várni. Ki kellet mondanom.

 - Mi van, ha Norté a gyerek?