Kempf Zozo élete

Felépülés útja

Amikor Zozó be jött és ismerkedni kezdtünk egymással, akkor nem gondoltam volna hogy ennyire szimpatikus fiú lesz számomra és hogy ilyen nyitott lesz felém.
Majd ahogy beszélgettem Zozóval, láttam benne az őszinteséget a szemében, és azt hogy ő egy ki engensúlyozott nagylelkű
fiú aki szereti az extrém dolgokat, vajon hogy lett ez a BMX szerelem neki? Hobbija? Vagy ezzel dolgozik? Ezen gondolkozva ültem az ágyon mikor be jött az orvos.
Jó napot doktor úr!
Jó napot kedves Rebeka, hogy tetszik lenni a lába? - kérdezett a doki -
Köszönöm jobban, nem mondhatnám azt hogy patent, de nem fáj annyira mint műtét után.
Megnézem aztán csináljak egy röngent?
Persze csináljon, látni szeretném hogy áll a fellépülésem.
Rendben kisasszony, akkor kérem álljon fel!
Amikor mondta a doki hogy álljak fel, féltem hogy nem fog menni ezért megkértem a dokit hogy segítsen.
Doktor úr kérem segítsen!
Itt a doki szó nélkül felsegített hogy egyensúlyozzak a mankón.
Ahogy kezdtem lassan menni vele, fura volt életemben nem mentem a mankóval, bennem volt a félelem hogy mivan ha elesek? Nem segít fel senki, jó hogy a doki ide be jött és segítőkész.
Szépen lassan ballagtam azaz mentem a mankóval a röngen felé. Ezek a kérdések jártak a fejemben, mi lesz a motorral? Mit fogok látni a lábamon a röngen képen? Akár mennyire is izgultam hogy mi lesz tudtam hogy a sérülés erősebbé tesz! Egy sportoló nem adja fel!
Le feküdtem a röngen asztalra, fel segítették a nővérek a lábam a röngen gép alá.
Ki mentem a váróba, az orvos mondta hogy menjek ki és várjam meg ott, és hozza az eredményeket.