Kempf Zozo élete

Otthoni Fless

Szonja eljött egy kicsit hozzánk, de nem sokat volt ott nálam, mivel a barátja várta.
A szüleim örültek hogy végre haza mentem, és itthon pihenek. Nem tudom, hogy fogok boldogulni a mankóval való járással. Csumpi szokásosan feküdt az ágyában, nagyon lusta egy kutya azt tudni kell.
Mondtam fateromnak, hogy segítsen fel a szobámba, apa segített is, anya pedig hozta utánunk a kaját amit főzőtt, finom húsleves, és egy jó meggyszósz oldalassal.
Szépen lassan beértünk a szobámba és leültem az ágyamra. Végre az én puha ágyamon feküdhetek, utálom a kórházat.
Anyukám odarakta elém az ebédem.
- Jó étvágyat kisfiam! - simogatta meg a hajam.
- Köszi Anya! - mosolyogtam rá.
Elkezdtem enni az ebédet, tudni kell anyukám csinálja a legfinomabb ételt.
Bejött Patrik.
- Szia Zozó! Az igen szép boka kötés.
- Ugye Patrik, ülj le nyugodtan
- Nem, megyek Petrához - mondta sietősen.
- Ja jólvan akkor érezd magad jól Petrával.
Patrik elment.
Felnéztem kaja közben az instámra, sokan írtak így sorban vissza válaszoltam egy kedveléssel vagy csak simán elolvastam. Raktam ki storyt közben, nem sok volt a kajából, és videóba elmondtam a helyzetett. Kiraktam a videót, közben megettem az ebédem anyának kiabáltam a szobámból.
- Anya gyere légyszíves!
Anya fel is jött, mondtam neki, hogy megettem anya pedig vitte is a mosatlan közé.
Nagyon unalmas, és rossz így lenni egész nap hiszen majdnem a térdemig van a kötés. Mankóval mostmár sokkal jobban boldogulok, Csumpit apa felhozta nekem nem tud feljönni a lépcsőn a dagadék.
Lemenni le tud.