Kempf Zozo élete

Zozó a sofőr

Reggel ahogy felkeltem a kórházi ágyamon láttam hogy már bennem van az infúzió amin keresztül fájdalomcsillapitót kapok a lábamra, észre se vettem alvásnál hogy korán betették. Bejött fél perc után az orvos aki annyit mondott nekem
- Hölgyem jó híreim vannak. - mondta az orvos.
- Igen? És mi az doktor úr?
- Ma haza mehet minden rendben van, a röngen ki mutatta azt hogy ami eltört az magától összeforr.
- Úristen köszönöm ez hatalmas öröm, mennyi a felépülésem?
- 5 hét lesz hölgyem mellé meg gyógytornákra kell járjon.
- Rendben, hívom anyát azonnal.
Az orvos kiment. Majd anyát felhívtam aki annyit mondott a telefonba mikor azt mondtam hogy jó hír és mondta, hogy azonnal indul.
Írtam Zozónak!
- Szia Zozó! Haza engedtek! Megadtam a címet hova jöjjön meglátogatni.
Zozó még nem nézte meg amit írtam szinte fent se volt, gondoltam biztosan alszik vagy bmx-ezik. Anyu se ért ide így nagy nehezen ülve elkezdtem pakolni, mikor anyu bejött.
- Na kicsim mi az a hír? Hova pakolsz?
- Anya haza mehetek!
Itt mindenki nagyon boldog volt, aztán anya gyors segített elpakolni pár cuccot.
- jaj kicsim én büszke vagyok rád, a motort ne add fel, erős vagy a következő jó lesz és elmegyek. - mondta anya.
- Anya én.... Nem versenyzek többet motorral, inkább hobbi lesz.
Anya itt nagyon meglepően nézett rám és csak átölelt.
Meghozták a papírt aztán anyuval elindultunk haza fele, amikor csipogott a telom, Zozó írt hogy ott lesz mindjárt a kórháznál, mondtam anyunak várjunk még mert jön egy fiú haverom kocsival.
- jó. - válaszolta anyu.
Majd vártunk, vártunk.... Majd láttam az alfát.
- Szia Rebi! Segítek nektek. - szállt ki Zozó.
- Lányom ő a haverod?
- Igen anyu
- Kempf Zozó vagyok - mutatkozott be a fiú.
- Tóth Renáta
Anya és Zozó kezet fogtak, én beültem Zozó mellé, és mondtam neki merre menjen.