Kempf Zozo élete

Bajkeverők

Aznap nagyban kerestem az öcsémet itthon, mint kiderült, tényleg egy haverjához mehetett. Nem izgatott nagyon a dolog, míg meg nem láttam egy gyanús képet az instán. 
A képen Patrik volt az egyik haverjával, egy sörrel a kezében pózolt. Szerencsére tudtam, hogy hol lakik a srác, így bepattantam az alfába, és odamentem.
Amint beléptem a kapun, szinte lesokkolt a látvány, hogy mennyire gusztustalan banda van körülötte. Odamentem Patrikhoz.
- Te normális vagy? Iszol? - kaptam ki a kezéből a sört.
- Zozó állj le, mit csinálsz te barom? - szólt vissza részegesen az öcsém.
- Én ezt nem nézem, most azonnal haza jössz! - parancsoltam rá.
- Nyugi van már kisöreg, hagyd szórakozni - szólt oda az egyik haverja.
- Te nekem ne dumálj oké? - vágtam vissza.
- Jaj de kemény vagy Zolika! - gúnyolódott rajtam.
Eközben az öcsém is odaállt melléjük; nem egészen értettem mit akartak, de volt egy sejtésem.
- Gyertek fiúk intézzük el - intett az egyik, majd lefogtak, és megvertek. Nem igen tudtam védekezni, és Patrik sem segített rajtam.
- Na ezt elintéztük fiúk! - pacsiztak le, mikor végre elengedtek, majd nevetve otthagytak.
Nagyon fájt mindenem, hiszen hasba is ütöttek, és vérzett a szám, valamint az orrom.
Fogtam magam, és beülve a kocsiba hazafelé vettem az irányt.
Útközben végig az eseten gondolkoztam. Az öcsém nem szokott így viselkedni, fájt, hogy nem segített rajtam amikor az állítólagos haverjai rám támadtak. Hogy mondjam el apának?

- Kisfiam, úristen hogy nézel ki? - szörnyedt el anya, mikor hazaértem, és látta az arcom.
- Anya ez semmiség, hagyd! - mentem be a házba.
Leápoltam a sebeket - eléggé csúnyák, kissé zavaró helyen voltak.
- Zoli gyere nézd meg Zozót, egyszerűen borzasztó ahogy kinéz! - hallottam anyukám hangját a földszintről. Végül apukám kopogott be a szobámba.
- Gyere be! - mondtam, majd amint belépett egyből faggatni kezdett.
- Zozó mi történt veled?
Elmeséltem neki a verekedést.
- Hol van most az öcséd? - kérdezte döbbenten.
- A haverjainál.
- Odamegyek! - mondta apa.
- Fater kérlek ne menj oda - könyörögtem neki, mert láttam rajta, hogy készül valamire. De nem hallgatott rám, elindult Patrikért.

Miután apa elment, aggódni kezdtem, mert bármi történhet vele. De ez nem sokáig tartott, hiszen hamarosan megérkeztek mind a ketten. Patrik nagyon csúnya módon beszélt a szüleimmel, így én is lementem rászólni.
- Patrik hogy beszélsz, legyen már eszed!
- Jólvan már Zola, kuss legyen - szólt be nekem az öcsém.
Patrik felment a szobájába, és én is az enyémbe. Pihengettem, játszottam egyet a Need For Speed-del a gépemen.
Egyszer csak bejött anya.
- Zozó, lehet egy kérésem? - ült le mellém.
- Persze, mond nyugodtan. - kivettem a fülest.
- Patrik büntetést kapott 1 hétre azért amiért veled tettek a haverjai, és amit ő művelt, tudsz majd rá figyelni amíg mi dolgozzunk? Tudom 21 éves vagy, de mégis idősebb nála. Megtennéd nekünk?
- Igen, ha olyan egyből értesítelek róla - mentem bele anya kérésébe. 
- Köszönöm fiam, te vagy a legjobb a világon - ölelt meg, majd hálásan megpuszilt és kiment.
Nem gondoltam volna, hogy még most is nekem kell a saját tesómra figyelni. Úgy voltam ezzel a dologgal, hogy bármi is legyen, mindent meg kell tudnunk a rossz társaságról.
Véletlen hozzáértem az arcomhoz, ahogy gondolkoztam ezen - még mindig eléggé fájt.
Beesteledett, és már készülődtem a fürdéshez, a tükörbe nézve nagyon furán, és rosszul éreztem magam az arcom kinézete miatt. Lefürödtem, és az orvos által felírt kenőccsel bekentem a sebeket, majd befeküdtem az ágyamba, és telefonoztam.
Ficzere Szonja Dorottya válaszolt a történetemre:
- Mi történt az arcoddal?
Válaszoltam, és leírtam neki mi történt, aztán megbeszéltem vele egy találkozót holnapra.