Kempf Zozo élete

BMX sérülés

Hazaértem Gyulára, hogy otthon a családdal megünnepeljük a szülinapomat
20 éves lettem, telik az idő azért.
Hazaérkeztem és lepakortam a ház elé.
- Kisfiam végre hazajöttél - szaladt felém anya.
- Szia Anyu! Igen hazajöttem hétvégére -öleltem meg.
Kipakoltam a cuccom a csomagtartóból, a bicót és a védőimet.
Bementem a házba, ahol apu mosolyogva várt.
- Szevasz fiam! - mondta mosolyogva.
- Cső fater - öleltem meg.
- Hatalmas meglepetésben lesz részed.
- Hűha Apu szeretem a meglepit - mondtam nevetve.
A családdal bementünk a házba, Csumpival jót játszottam aztán lenyomtam egy PS játékot. Utána a szüleim hozták a tortám, ami egy Alfa Rómeó logós volt. Nagyon boldog voltam, gyertya fújásnál kívántam valamit!
Mindenki evett a tortából, beszélgettünk aztán mondtam szüleimnek és Patriknak hogy elmegyek bmxezni egyet.
Összepakoltam a cuccom a védőket.
Elindultam és útközben jutott eszembe, hogy a bokavédő otthon maradt, na mindegy nem lesz semmi baj, nem lesz sérülés.
Megérkeztem a skateparkba, bevédőztem.
Elsőnek csináltam egy bemelegítést.
Beadtam pár trükköt, gondoltam csinálok egy nagy flairt a nagy íven.
Amikor a flair nem sikerült beadnom, nem gondoltam azt hogy a végén nem bírok lábra állni, elkezdett fájni a bokám.
- Auuu - kiabáltam a parkba.
Megnéztem a bokám, ami kétszer nagyobbra dagadt.
- Neeee ez most komoly. - kiáltottam magamban.
Nem tudtam mit kezdjek magammal, ezért hívtam fateromat hogy eltud - e jönni értem.
- Apa!
- Mond fiam mi a baj?
- Nem bírok lábra állni, bedagadt.
- Jézusom fiam, megyek a skateparkba, kitartást mindjárt ott leszek.
Apa elindult a kocsival és sietett ahogy tudott.
Feküdtem a bicóm mellett, annyira fájt hogy nem bírtam ráállni a lábamra, kellett volna nekem bokavédő nélkül flaireznem.
Megérkezett fater. 
- fiam, jézusom - szaladt a fiú felé.
- Fater, segíts nem bírok felállni.
- Gyere felkaplak.
Felkapott mint egy mennyasszonyt, csodáltam is hogy elbír apu mondjuk nem vagyok  dagadt, csak 73 kg.
Apa betett a kocsiba hátra és a kórházig feküdtem.
Megérkeztünk a kórházba.
Apa ismét felkapott, és vitt a bejárathoz.
- Mi történt uram - kérdezte a nővér a pultnál.
- A fiam elesett, bokája fáj neki
- tegye a hordágyra, azonnal megröngenezzük és várjanak.
Fater rátett egy ágyra, és bevittek a röngenre, nagyon izgultam, vajon mi lett a bokámmal.
Pár óra múlva röngen után.
Zoltán szemszöge:
Vártam a fiam, hogy kijöjjön a röntgenből.
Aggódtam a karrierje, és egészsége miatt, mégis a fiam.
Zozó kijött a röntgenből, láttam az arcán a fájdalmát.
- Szia apu, megvolt a röntgen - mondta szomorúan.
- És mi történt?
- Elszakadt az összes szalagom, várni kell azt mondták.
Zozó szemszöge:
Láttam apán hogy nagyon szomorú, hiszen aggodik értem, és bennem van az, hogy vajon mi lesz a bokámmal? Most mi lesz a karrieremmel? Ezek a kérdések voltak a fejemben, mikor eszembe jutott, hogy posztolni kéne instastoryba, tudják már a követők, hogy miért nem vagyok aktív.
Lefotóztam a lábamat, és kiírtam oda, hogy: nehéz hetek/ hónapok jönnek...
Kiraktam a storyt amire 4 percenként jöttek az aggodó üzenetek, őszíntén megvallva jól esett.
Vártunk az orvosra, aki megmondja mi is a helyzet a bokámmal, kb vagy fél óránál többet várhattunk, mikor jött az egyik orvos.
- Jó napot kívánok, ön Kempf Zoltán? - kérdezte.
- Igen én vagyok az - válaszoltam vissza.
- Rendben, a röntgen kép alapján azt láttam, hogy az ön bokáját műteni kell. - mondta nekünk.
- Rendben, és mikor lenne az? -kérdezte az apa.
- Most adunk neki merevítőt, és beszélek a kollegákkal akikkel műtők, hogy mikor legyen. - Mondta az orvos.