Kempf Zozo élete

Hazaérkezés

Ramóna szemszöge:
Reggel felkeltem, 8:00 van.
Nincs suli, nincs egyetem juhuu, végre amikor nem kell korán kelnem, és rohanni az órákra. Felhívtam anyukámat, minden reggel fel szoktam hívni, hogy tudja miújság van velem sbt. Meglepően furcsáltam hogy anya azt mondta, hogy ha nincs sulim utazzak le Csabára. Én belementem. Gyorsan összepakoltam a cuccaim, amik kellenek az utazásra, hiszen péntek van, és hétvége. Gyors instáztam, és láttam, hogy sokan bekövettek én visszakövettem őket, egyszer látom egy Zozo Kempf gyerek is bekövetett, megnéztem az oldalát hát nem szimpatikus őszintén megmondom, na mindegyis hadd kövessen.
Megnéztem a máv appján a vonatot Békéscsabára, és a buszt is a menetrendek.hu appon 15:00-kor indul a vonat, ez tök király
14:00
Elindultam az állomásra.Elég messze lakom a Keletitől, így metróval mentem. Hívtam anyut, aki nagyon örült nekem, hogy már elindultam a vonathoz, természetesen leírtam neki, hogy mikor ér be a vonat.
Odaértem a vasútállomáshoz.
Mentem megvenni a jegyemet, utána pedig oda sétáltam a vágányhoz ahonnan indul a Békéscsabai vonatom.
Sikeresen felszálltam, hívtam anyut, hogy vonaton ülök. Elővettem a telom füllhallgatómat, és kapcsoltam zenét. Hoztam az útra a kedvenc könyvem, a szerelem rabja című könyvemet olvasom.
A vonat nagyon nyugodt tud lenni ezért is szeretem, és hangulatos is számomra.
Instagramra kiraktam egy storyt, ahol a könyvem van, és a lábam azzal, hogy irány Békéscsaba.
Fél perc múlva csipogott a telom.
Egy fiú írt, megnéztem.

Zozó:
Szia, bocsánat hogy ismeretlenül írtam rád, de te Csabai vagy?

Nem tudtam hírtelen mit írjak neki, Zozó volt az. Elképzelni se tudtam, hogy mit kéne válaszolni ezért visszaírtam.

Szia! Nem, csak szüleimhez megyek haza miért?

Zozó:
Gyulára nincs kedvet átnézni?

Bocsi, de nem ismerlek!
Nem értettem mit akar tőlem, de ismeretlennel nem így ismerkedem. Biztos tetszek neki, sok fiúm volt sajnos mind otthagyott valami miatt.
Megállt a vonat Csabán.
Leszálltam, és futottam anyához aki a vágánynál állt.
- Szia anyu! - szaladtam felé.
Anya előtt megálltam, és a nyakába ugrottam.
- Szia kicsim, végre itthon - mondta boldogan.
Mentünk a kocsihoz, és sok mindent meséltem neki, de anya rám szólt hogy majd otthon, mert apa is nagyon vár.
Hazaértünk, apukám is nagyon boldog volt, hogy hazaérkeztem Pestről.
- Kislányom milyen nagy vagy! - mondta büszkén apa.
- jajj apu, nem nőttem semmit azóta - nevettem el magam.
Bementem, és lepakoltam a cuccomat.
Nagyon rég láttam a szobámat, tele van még mindig olyan poszterekkel, mint mikor elköltöztem fura így látni a szobám, de mindig rend volt a szobámban, rendmániás vagyok ezt tudni kell rólam. A sarokban van a gördeszkám amivel régen mentem, majd előkaptam, és kimentem vele az udvarra.
Gördeszkázás közben ahogy gurulok az utcánban ott csináltam videót storyba, hogy gördeszkázom.
Kiraktam a videót.