A házi kedvenc (light femdom)

A nagy nap

Ruby anyja, Samantha, jött be először az ajtón. A férjét mentőautóval hozták, a mentősök éppen most nyitották ki a hátulsó ajtókat, hogy kiemeljék a hordágyon fekvő testet. Az utóbbi napokban mindenféle gépek érkeztek a házba, és szakértők érkeztek, hogy egy üres szobában összeszereljenek mindent, ami a kómás vezérigazgató életbentartására kellhet. 

- Itt aztán semmi sem változott - mondta Samantha a lányának, miután megölelte és mindkét arcára csókot nyomott. - Öröm látni, hogy a ház ilyen szépen rendben van tartva. Esküszöm, még ha imádok is utazni, már nekem is kezdett honvágyam lenni. Sokmindent be kell pótolnunk, anya-lánya pillanatok meg minden...

- Anya, állj arrébb, hozzák apát - figyelmeztette a lány az anyját, mikor a mentősök közel értek. A férfi úgy festett, mint egy gipszfigura, a bal oldalán a karja és a lába is be volt bugyolálva, illetve teljesen mozdulatlanul feküdt. Az arcán furcsa maszk, nyilván abból kapta az oxigént. Ruby még mindig nem értette, hogyan kerülhetett pont az ő túlontúl óvatos apja balesetbe.

- Igen, tehát...igen arra... - Samantha kellett volna, hogy elnavigálja a mentősöket, de kudarcot vallott. Jobb ötlete nem lévén, a lányára nézett segítségért.

- A lépcső mellett tovább egyenesen és balra. A földszintre tettük a szobáját, a gépek miatt - igazította Ruby útba a hordágycipelőket. Nagyon remélte, hogy az apja hamarosan felébred, de jobbnak látta addig a többi hálószobától külön elhelyezni az övét.

A következő fél óra a különböző gépek bekötésével és a beteg rögzítésével telt, aztán kaptak instrukciókat, hogy milyen gyógyszereket adjanak be és milyen gyakran szükséges az orvosi ellenőrzés.    

Ruby megköszönte a segítséget, aztán ellenőrizte, hogy minden kész-e, és a konyhába vezette az anyját, aki elé Betty azonnal letett egy nagy, gőzölgő tál levest. 

- Asszonyom, biztosan éhes - mondta mosolyogva a szakácsné. 

- Istenem Betty, a kedvencemet csináltad! - kiáltott fel boldogan az anyuka. Ruby általában úgy tekintett az anyjára, mint egy nagyra nőtt gyerekre. Könnyedén manőverezett az életben és mindig csak azt csinálta, amihez kedve volt. Hajlamos volt elsiklani a dolgok felett, amik nem tetszettek neki, és inkább máshol kiélni magát. Nagyon szeretett például utazni, és a nyílt személyisége miatt az üzleti életben is sikeres volt. Általában nem tartott sokáig megnyernie mások jóindulatát. 

Csak a gyerekeivel volt kicsit távolságtartó, mint aki nem tudja mit kezdjen velük. A fiát babaként még ő nevelte, de Ruby sosem töltött túl sok időt a nővel. Ha az anyja megkereste, az általában azért volt, hogy vegyen részt helyette valamilyen rendezvényen, vagy hogy tanuljon üzleti iskolában és vegye át a hotellánc vezetését. Vagyis, kizárólag az üzlet kapcsán beszéltek egymással. Furcsa volt látni, ahogy Samantha önfeledten kanalazza magába a levest és teljesen hétköznapi dolgokról csicsereg a szakácsnőnek. 

Ruby csak azon tűnődött el, hogy a szóba kerülő dolgok közül egyik sem a kómában fekvő apja. Mikor erre rákérdezett, azt a választ kapta, hogy John nem fog gyorsabban felébredni, csak mert beszélnek róla. Ezt ő se tudta megcáfolni, és inkább elengedte a dolgot. 

Két nap alatt nem sok minden történt. Bár Samantha és Ruby egy házban voltak, legfőképpen csak eléltek egymás mellett. Nem teremthették meg csettintésre azokat a családi kapcsolatokat, amelyekről addig csak tettették, hogy léteznek.

Szinte egyedül csak az ebéd és a vacsora idejét töltötték közösen, miután az első nap estéjén a beszélgetésük kínos kudarcba fulladt. Ruby nem oszthatta meg a nővel a legfontosabb dolgokat az életéről. Valószínűleg Samanthának is rengeteg titka volt, amiket nem bízhatott a lányára.