A házi kedvenc (light femdom)

A szívek saját úton járnak

Hosszú, néma percek teltek el. Csak az óra kattogott zavartalanul, ütemesen, nem úgy, mint Jonathan elhaló, majd újrainduló, majd újra elhaló szívverése. 

Dr. White fáradhatatlanul pumpálta a beteg mellkasát. 30 nyomás, majd két befújás. Megint 30 nyomás és még kettő. Végtelennek tűnt minden pillanat.

Ruby talán életében először érezte úgy, hogy pánikroham kerülgeti, de mintha ösztönből tudta volna, hogy nincs ilyesmire ideje, csak a tehetetlenség telepedett sötét árnyként a szobára. 

Körülbelül 10 percen belül megérkeztek a mentősök és hosszas küzdelem után sikerült stabilizálni a férfi állapotát. Mindeközben Samantha is beesett és egészen furcsa dolgokat motyogott maga elé. Ha kevésbé sápadt és ijedt, akkor lehet Ruby több figyelmet fordított volna a szavaira.

"Én...nem hiszem el. Annyira sajnálom. Hová is gondoltam...méghogy válás. Csak azt szeretném, hogy meggyógyulj. Ne hagyj itt Jon. Kérlek. Könyörgök. Nem viselném el, hogy miattam történik mindez." 

Összefolytak az események.

Pontosan 10 óra 08 perckor egy szirénázó mentőautó hagyta el a házat egy eszméletlen Jonathannal a gyomrában. 

***

- Nagyon sajnálom Ruby. Tudod, hogy rám mindig számíthatsz - szólt Ren hangja a telefonból. - Örülök, hogy Jonathan már nincs életveszélyben. Mit mondtak pontosan a kórházban?

- Hát az úgy volt, hogy... -  a lány hangja remegett a feszültségtől. - Tris, mondd el inkább neki te. Én most nem érzem azt, hogy megfelelő lenne ehhez a lelkiállapotom. 

A kihangosított beszélgetés végén hirtelen felbukkant Tristan is. - Az orvosok szerint már jobban van és stabil az állapota. Az utóbbi öt órát az intenzíven töltöttük. Itt volt velünk Samantha - rövid csend - de csak magában motyogott valamit. Letörtnek tűnt. Elugrott a cuccáért, hogy a kórházban éjszakázhasson. 

Azon kívül meg...elvileg Jonathannekallergiásreakciójavoltagyógyszerre. - kapkodva, félve beszélt. - Nem tudjuk...egyáltalán nem értjük, hogy mi történhetett. Eddig nem volt tőle semmi baja. Aztán...Dr. White épp az előbb hívta Rubyt. 

- És?

- Megnézte a gyógyszereket, amiket Jonathan...uhm...bevett.

- Miért érzem, hogy itt most valami csúnya plot twist következik? - annyira Renre vallott ez a megfogalmazás.

- Hát mert...Dr. White szerint valami furcsa. A tabletták a dobozban egyáltalán nem úgy festenek, mint ahogy emlékezett rájuk. Tudod...mert sokszor látja a mindenféle gyógyszereket meg minden és belenézett a dobozokba az éjjeliszekrényen, miután elment a mentő. Nem értek hozzá. 

- Jó ég. Sikerült már elérni az ápolóját?

- Hát épp ez az. Nem. Azóta már azt mondja a hangposta, hogy nem elérhető. Ruby értesítette a rendőrséget. Fogalmunk sincs, mi lesz. 

- Jó ég, ez nagyon para. Kérdezd meg tőle, hogy tudok-e valahogy segíteni.

*Halk motyogás a háttérben, beszédfoszlányok összevegyülve a környezet változásának hangjaival*

- Azt mondja, hogy valami nagyon gyanús ebben az egészben és, hogy lehet nem ártana mégegyszer megnézni őrült Bobot. És....uh? Igen? Ja, szóval itt van Habibi telefonszáma is. Elküldi Messengeren. Vidd magaddal, akkor lehet többre jutsz. 

- Most rögtön?

- Nem tudom....öhm - Tristan bizonytalanul megvonta a vállát. - Én csak közvetítek.