A házi kedvenc (light femdom)

Egy nehéz kompromisszum

- Nagyon köszönöm, hogy kisegítettél. 

- Ugyan, tudod, hogy mindig számíthatsz rám - vonta meg a vállát Ren. 

A hotelszobában ültek Rubyval a kanapén. A háttérben halkan hallani lehetett a zuhanyt, jelezve, hogy Tristan még nem végzett a fürdőben. 

A lány nehéz helyzetbe került, mikor az anyja zárolta a kártyáit, de esze ágában sem volt azonnal hazamenni. Azt tette, ami logikusnak tűnt, kölcsönkért az egyetlen embertől aki ismerte a hollétét. Borzasztóan utált tartozni, de van, amin nem lehet segíteni.  

- Ezúttal nem csak egy tálca Guinessel lógsz nekem - nevetett a fiú. - Viszont már két hete itt vagytok. Ez egy drága hotel Ruby, nem tudom mennyit tudnék még feltűnés nélkül kölcsönadni. És amúgy is, tudom, hogy szar helyzet meg minden, de bujkálással nem fogjátok tudni megoldani.  

- Igazad van - sóhajtott a lány. Ő is tudta, hogy nem menekülhet örökké. Már napokkal korában is tisztában volt vele, csak nem volt kész újra szembenézni az anyjával. Mert mégis, mivel győzhetné meg, hogy lefújja az esküvőt, amit már az újságokban is szétkürtölt?  Szüksége volt egy ütőkártyára. Akármilyen kétségei is voltak Edwinnel kapcsolatban, eddig nem sikerült bizonyítékra szert tennie. Nap mint nap hiába várta a választ Habibitől. Ezen felül ott volt még az, hogy Samantha valószínűleg kereste, a hely pedig tele volt kamerákkal, nem is beszélve a hotel vendégeiről, akiknek egy része biztosan látta a hatalmas és idegesítően előnytelen képet az újságban a fejéről.  

- Igazad van, itt az ideje hazamenni - határozta el Ruby. Tristannek, aki éppen kijött a fürdőszobából, sikerült elkapnia ezt az utolsó mondatot.

- Mikor indulunk? - kérdezte a lánytól, miközben lehuppant mellé a kanapéra. Ruby szája széle apró mosolyra hajlott. Átkarolta Tristan vállát és maga felé húzta a fiút, míg annak feje meg nem pihent a vállán, aztán rövid csókot nyomott a kedvence feje búbjára.   

- Amint megebédeltünk. Szeretnék még veletek egy pár dolgot átbeszélni. Például azt, hogy mit tudunk eddig az Edwin ügyről. 

Alig fél órába telt, hogy elkészüljön a teljes lista. Őszintén szólva, nem volt túl fényes a helyzet, szemmel láthatóan alig volt információjuk.

1. Edwin Lefaire tizenöt éve megölt valakit.

2. Ha lehet hinni Finnek és Samanthának, akkor az illető ölte meg önmagát, és Edwin csak éppen jelen volt. 

3. Edwin és Ruby apja, Jonathan, az egyetemen ismerték meg egymást és egyészen az ügyig legjobb barátok voltak.

4. Mark, akivel Ruby röviden beszélt az ügyről, meg van róla győződve, hogy Jonathan tud valamit.  

5. Az előbbiek alapján, még az se biztos, hogy Edwin megölte a nőt, és az egyetlen ember akinek több infója van az kómában fekszik. 

+1. Samantha és Edwin kicsit túlságosan közeli barátoknak tűnnek. 

Ruby nem volt benne biztos, hogy ez az utolsó pont releváns, de nem zárhatta ki a lehetőségét. Mi van, ha az anyja is többet tud, mint amennyit elárul? Nem mintha őszinte választ várhatna tőle, ha megkérdezi. A szomorú igazság az volt, hogy zsákutcába futottak. Szükségük lett volna az információmorzsákra, amelyeket csak a lány apjától, vagy esetleg Habibitől kaphattak meg. Ruby gyűlölte a várakozást, főleg, hogy nem tudhatta pontosan mennyi ideje van. 

- Miért érzem úgy, mintha nem ebédelni mennék, hanem utolsó vacsorára? - kérdezte percekkel később, ahogy becsukta maga mögött a szoba ajtaját.