A házi kedvenc (light femdom)

Fehér köpenyes szuperhősök

Senki nem számított rá, hogy Jonathan pont akkor ébred majd fel, a népes kis gyülekezet szeme láttára. Samantha letérdelt az ágy mellé és halkan szólongatni kezdte a férjét, amire egyelőre nem érkezett reakció. Aztán Jonathan pislogott párat és lassan mocorogni kezdett. Felülni nem tudott, de próbaszerűen összeszorította és szétnyitotta az ujjait, aztán mintha igyekezett volna az oldalára fordulni. Nyilvánvalóan nem volt még teljesen magánál, nem realizálta, hogy emberek veszik körbe.

Mindenesetre megtette azt, amire mindenki várt. Felébredt. Az egész szobában tapintható volt a megkönnyebbülés, de mindenekelőtt Ruby arcán látszott, aki mindeddig nem merte elhinni, hogy valóban van esély az apja gyógyulására.

- Már korábban is láttam megmozdulni - vallotta be Tris halkan a lánynak. - De azt hittem, hogy csak képzelődöm. Sajnálom, hogy nem szóltam róla. 

Ruby meglepetten emelte a fiúra a tekintetét, de aztán végül csak megrázta a fejét. - Lehet jobb volt így. Nem akartam reménykedni. És ugyanúgy felébredt, nem igaz? - mosolyodott el.

- De igen - bólintott a fiú, miközben az ő száján is megjelent egy kezdetleges kis mosoly.

Az orvost már felhívták és mindenki azt várta, hogy történjen valami. Valami nagyobb, valami drámaibb. Hogy Jonathan a feleségéhez forduljon és kérdéseket tegyen fel a balesetéről. Vagy talán, hogy elsírja magát. Mindegy, csak passzoljon az esemény komolyságához. Ehelyett hosszú percekig majdnem teljes csend volt, csak Samantha suttogott a betegnek. Senki sem mert túl sokat beszélni, mind lélegzetvisszafojtva vártak a fejleményekre.

Jonathan nem maradt sokáig érdektelen a környezetével kapcsolatban, először Tristant szúrta ki magának, mikor a többiek ottléte még nem tudatosult benne. Mindenki meglepetésére szavakat intézett a fiúhoz. A hangja recsegett-ropogott, de jól lehetett érteni, amit mond.

- Te miért vagy itt?! Nem akarom, hogy a házamban legyél! - kezdte. Aztán köhögött párat és sokáig köszörülte a torkát. - Nem tudom, hogy ki engedett be, de... távozz. És... tartsd távol magad a... gyerekeimtől - fejezte be egy kis erőlködéssel. Látható gyengesége nem csillapította a jelenetben rejlő feszültséget. Ruby értetlenül állt a fordulat előtt.

Tris megszeppenve, tanácstalanul nézett körbe. Először is nem értette, mi történik és miért, másodszor pedig nem tudta, hogy mi ilyenkor a megfelelő lépés. Menjen ki, ahogy kérték? Vagy maradjon ott, amíg Ruby nem mond mást? 

Az egész helyzet kínos volt, és miután Samantha sokatmondóan összenézett a szintén kissé tanácstalannak tűnő lányával, Ruby megkérte Tristant, hogy hagyja el pár percre a szobát. Az apja nyilván még zavarodott volt a kóma után és nem tudta mit beszél. 

Scarlett és Finn vállalták, hogy a fiúval tartanak, amúgy is túl sokan voltak hozzá benn, hogy Jonathan nyugodtan tudjon pihenni. Pár perccel később Edwin is követte kifelé a többieket, így csak Ruby és Samantha maradt a szobában, illetve hozzájuk társult a közben csatlakozó Betty. Úgy harminc perc kellett, hozzá, hogy lóhalálában megérkezzen az orvos is.

A vizsgálat során megállapították, hogy Jonathannek további pihenésre van szüksége és egyelőre csak az ébredés sokkja zavarhatta össze a gondolatait és a percepcióját. Az orvos úgy ítélte meg, hogy rohamos javulásra számíthatnak, és nem talált különösebb problémát a beteg testi állapotával, azon kívül a gyengeségen kívül, amit többheti fekvés idézett elő. Biztosította róla a családtagokat, hogy azonnal összerak egy rehabilitációs tervet és a legjobb szakértők felelnek majd a férfi teljes felépüléséért.