A házi kedvenc (light femdom)

Rejtélyek és zugok

A nyomozás Michelle házánál semmire se vezetett. A Taylor-testvérek egyike súlyos dementiával küszködött, és nehéz lett volna belőle információkat kihúzni, a másik pedig nem állt közel a nőhöz, saját elmondása szerint. Csak annyira emlékezett, hogy valami gazdag szeretője volt, de azon kívül is gyakran jelentek meg nála férfiak. Egyszer tán még terhes is volt valakitől, de valószínűleg elvetélt, mert soha nem látták, hogy nála lett volna a babája. És mielőtt elköltözött, eléggé lehangoltnak tűnt, szóval könnyen lehet, hogy az is a vetélés miatt volt. 

Taylor, a korábbi öregsszonnyal ellentétben egyáltalán nem emlékezett Michelle halálának körülményeire, és nem is tudott más szomszédokat megnevezni, akik nála közelebb álltak volna holland származású szomszédjához. 

Mivel késő volt, és mindenki kivolt, testileg és lelkileg egyaránt, a csoport kénytelen volt véget vetni a nyomozásnak. 

- Nem hiszem el, hogy nem találtunk semmit - mondta Ruby a szobájában Tristannek, aki hasra vetette magát a lány mellett a puha ágyon. Jó volt végre egyedül lenniük. - Ren el se hitte, azt mondta, hogy később még visszanéz. Szerintem fölösleges - sóhajtott Ruby. - Mit akarunk találni egyáltalán? Mi van, ha ez a nyom is zsákutca? 

- Ruby, én...- szólalt meg Tristan hirtelen. - Tudom, hogy nem lehetek a barátod. 

Mióta Jeanne kiejtette azokat a szavakat a lépcsőházban, azóta ezen agyalt. 

- Én, nagyon hálás vagyok, hogy a kutyád vagy egyáltalán akármid lehetek. Tényleg. Csak...ne hidd, hogy többet várok tőled, csak mert nem mondtam semmit. Nagyon meglepődtem és...nem akarok teher lenni.

Pár pillanatra csend töltötte be a szobát. A lány nem tudta mit válaszoljon egy ilyen őszinte vallomásra. A fiú tehernek gondolta magát. Ruby nem akarta, hogy ilyesmi járjon a fejében. - Tudod mi különbözteti meg egy lány kutyáját a barátjától? - kérdezte végül.

- Az egyik csak..egy házi kedvenc? - tippelt a fiú.

- Igen is meg nem. Én csak a saját szemszögemből beszélhetek de, a kutya egy hűséges társ, akit elhalmozol szeretettel, és aki cserébe ugyanezt teszi veled, miközben élete végéig veled marad. Ugyanakkor egy kapcsolat egy másik emberrel...bonyolult. Könnyen tönkremegy. Nem vagyok biztos benne...tudod, hogy melyik a jobb. 

És valóban, Tristan se tudta. Ha belegondolt, már ha bele mert gondolni egyáltalán ebbe a szentségtörésbe, akkor könnyen rájöhetett, hogy nem lenne képes a FÉRFI szerepét betölteni Ruby mellett. Nem úgy, mint például Ren. Nem úgy, ahogy a filmekben ábrázolják a dolgot. És még ha képes is volna rá, tudná élvezni a kapcsolatát Rubyval, ha az tele lenne mindenféle elvárással? Ha olyan dolgokért lenne felelős, amikről soha nem tanult, és amikhez nem ért? 

- A dolog nem annyira fekete-fehér, ahogy gondolod - szakította félbe a lány a gondolatmenetét. - A világért sem akarom, hogy azt hidd, hogy nem vagy elég jó. És amit csinálunk, az... egyáltalán nem különbözik annyira egy kapcsolattól, tudod? De ha odáig jutna a dolog, akkor azt szerettem volna, hogy te akard először. Tudom, hogy általában én viszem a stafétát, de ez a te döntésed kell, hogy legyen. Különben örökre bűntudatom lesz miatta.

A beálló csendet egyedül a popcorn pattogása és Tristan halk hümmögése töltötte be. Milyen szép is lenne. Ha nem lenne semmiféle esküvő, ők ketten pedig örökké együtt maradnának. Feltételezte, hogy ehhez együtt kéne lennie a lánnyal, abban az értelemben. De nem merte kiejteni a száján a szavakat. Életében most először, túl sok minden forgott kockán.

- Értem Ruby - mondta végül. - Szeretek a tiéd lenni. Nem érdekel, milyen módon. 

A kezét észrevétlenül a fekete bőr chokerre csúsztatta a takaró alatt. Minden rendben van. - mondta magának. Minden rendben lesz.