Among Us | Köztünk van ✓ [ Befejezett ]

4. rész

Szorosan mellettem, a sötétvörös hajú, szeplős, fakó kék szemű srác jó kedélyűen átvette a szót, nem zavartatván magát az enyhe pánikrohamom miatt.

– Maroon Red a becsületes nevem, vegyész a szakmám! Szolgálatotokra cimborák! Izgalmas lesz az elkövetkezendő időszak!

Aztaaa, tényleg nagyon izgalmas lesz a monoton utazással eltöltött, közel három nap... majd a landolás után, lepakolni azt a rengetek dobozt a hajóról! Bááár, végül is, nem minden nap lépünk rá egy számunkra új és ismeretlen bolygóra... Azt a részét én is nagyon várom már! Vajon, hogy fog kinézni a táj? Biztos földöntúli látvány lesz!

 Lila munkavédelmi kesztyűben már beszélt a lány, mire ezt végig gondoltam.

– Jó végre látni Titeket! Viola Purple a nevem, a gépek az életem, bármit megszerelek! – mosolygott ránk a hófehér fogaival, ami jól kiemelte sötétbarna bőrét. Drótszerű haját a kesztyűjéhez illő, lila hajgumi tartotta össze, oldalán egy szerszámkészlet lógott.

Viola után egy fehér bőrű, fekete hajú fiú következett. Ahogy végigmért mindenkit, rajtam mintha pár pillanattal többet időzött volna és tekintete lyukat vájt belém, ilyen sötét szempárt még életemben nem láttam. Semmi vidámság nem volt benne, ami rossz érzést keltett.

– Nem tudom mire jó ez a "meeting," – mutatta az ujjaival az idézőjelet. – de ha ettől ti jobban érzitek magatok, legyen: Jet Black vagyok az Egyesült Földkormány nyugalmazott hadnagya és nincs szükségem új barátokra. – jelentette ki síri nyugalommal, miközben szemrehányóan újra rám pillantott, majd ezzel egy időben karba tett kézzel visszaült.

Az első benyomásom róla, mit ne mondjak, nem lett a legjobb... Ilyen negatív emberrel már rég nem találkoztam, még szerencse, hogy a mellette lévő srác már nem árasztott magából ilyen sötét légkört.

Bársonyos zöld íriszén a lámpa fénye szikrákat szórt, ahogy felállt és elkezdett beszélni.

– Sziasztok! David Green lennék. Botanikus. Ha bárkinek gondja támad, szóljon bátran és én szívesen segítek! – mondta és leült az arcán egy aranyos mosollyal, amiről egyszerűen nem bírtam levenni a tekintetemet.

Végül citromsárga sapkában egy vékony ázsiai lány állt fel. Szórakozottnak tűnt és a fekete csík szemében, mintha egy csepp őrület csillant volna meg.

– Nǐ hǎo! Ye-Lo Wu vagyok és a legszerényebben mondva, tech zseni. – vigyorgott ahogy folytatta. – Na persze, azért én is követhetek el hibákat, ezért is vagyok itt... – hát igen, szerintem itt mindenki, elkövetett pár hibát, amik elől ez az utazás, menekülőútnak tűnhetett. – De ha már így alakult, akkor hasznossá tenném magam és jelentkeznék a Mira HQ-val való kapcsolattartásra. Plusz lehetnék még én, a mindentudó admin... – kezdte el sorolni, hogy mi akar lenni és csak Cloud krákogása zavarta meg.

– Köszönjük YeLo! Ha szeretnéd, írhatsz és továbbíthatsz jelentéseket Mirának de adminra semmi szükség, arra ott van a karLex... – mutatta fel a karján lévő eszközt. – Ezzel tudunk egymással kommunikálni és... – akadt meg egy pillanatra a lendülete, elgondolkozott majd magabiztosan folytatta. – meg egy csomó hasznos dolgot csinálni...

YeLo lesújtva a homlokára csapott és csak ennyit fűzött hozzá.

– Esetleg van itt olyan, aki nem tudja használni és szeretné, hogy elmagyarázzam a működését?

Cloud megforgatta a szemét, mintha ő mindent tudna, majd pár bólogató fej láttán, azért válaszolni kezdett.

– Természetesen, az alapkiképzésen megtanultuk kezelni ezt, de talán hasznos lenne felfrissíteni a meglévő tudásunkat. Köszönjük.

YeLo csak egy sokat mondó „na perszével" lezárta a témát és a mellette ülő David kezén elkezdte magyarázni nekünk. Vicces volt nézni, ahogy szegény David karját rongybabaként húzza-vonja, hogy mindenki jól lássa melyik gombot nyomja éppen, de a srác megértő türelemmel tűrte, sőt, szerintem még élvezte is.