Among Us | Köztünk van ✓ [ Befejezett ]

21. rész

 – Valaki elmondaná, hogy mégis mi történt? – kérdezte Cloud.

Maroon válaszra nyitotta a száját de vehemensen közbevágtam.

– Megmondjam, hogy mi??? – és már tudtam, hogy egy fikarcnyit sem sikerült lenyugodnom ennyi idő alatt. – Valaki megmérgezte Azuret! Ez történt!

Cloud hozzám lépett és együttérzően a vállamra tette a kezét.

– Megértem, hogy fel vagy dúlva. Láttuk, hogy te mindent megtettél...

Jet karba tett kézzel hallgatta Cloudot de megunta ezt a bájcsevejt és vehemensen megindult felém, és hogy még fenyegetőbb legyen, túl közel és túl halkan kezdett beszélni hozzám. Az elszabadult indulatok valós fenyegetettsége, hátrálásra kényszerített.

– Mégis milyen orvos vagy Te? Nem azt mondtad, hogy munkanélküli vagy? Még mibe hazudtál nekünk? – kérdezte és már vészesen közeledett a fal. – Szerinted nem gyanús, hogy ennyire gyorsan rávágtad a megoldást? – folytatta a vallatást és a hátam beleütközött a Cafeteria falába. – Lehet, hogy te mérgezted meg Azuret, és csak eljátszottad, hogy meg akarod menteni! – sötét aurával magasodott felém, ahogy elzárta a menekülő utat.

– Micsoda??? – hördültem fel de a további védekezésre irányuló szavak, az engem bíráló tekintetétől, a torkomra forrtak.

– Figyelj csak Jet! Mindenkinek vannak titkai... – szólt oda Ye. – Neked talán nincsenek? Esetleg nem akarsz elmesélni valamit? Mondjuk azt, hogy miért nyugalmaztak idő előtt?

Idegből fordult hátra az ázsiai lány felé és most már konkrétan ijesztő volt.

– Ahhoz semmi közöd! Se neked, se itt senki másnak! – morogta oda.

– Hááát, szerintem pedig van... – kezdett bele a válaszba Ye, miközben a karLexbe megnyomott pár gombot. Elfehéredve rám pillantott, látszott rajta, hogy ő is titkol pár dolgot, amit nem igazán akarna megosztani másokkal de erőt vettem magán és folytatta. – Akkor most ismerjük meg egymás titkait... Együtt... – és az összes eszközön megjelent, az életünk minden fontosabb eseményét gondosan lejegyzett és összegyűjtött nyilvántartás. Olyan íratok, amiket az orvosok a kivizsgálások során összeállítottak, pszichológia szakvélemények, korábbi sérülések, diplomák széljegyzetekkel... Papírformátumban jó vastag olvasmány lenne egy olyan emberé, aki igazán élt. Na, az enyém tuti nem túl hosszú...

– Ezt mégis hogy...? – rogyott le Jet a legközelebbi padra, amikor meglátta elhibázott életéről szóló mappát.

– Még akkor, amikor volt kapcsolatunk... És a gépem még most is dolgozik azon, hogy még több információnk legyen! – remegett meg a keze. – Ha valakit meggyanúsítunk, akkor azt érvekkel kell alátámasztani és a további teendőket együtt kell eldöntenünk... – hagyta lógva a mondandója lényegét a levegőbe de mindenkinek leesett, hogy a szavazásnak bizony következményei lesznek.

Jet mozdulatsorát, többen az adrenalin csillapodása eredményeként, követték és találtak helyet maguknak egymástól jó messze, miközben gyanúsan méregették egymást, hogy vajon ki közölünk a gyilkos.

A hét utazóból négyen ültek az asztaloknál, ketten sokkosan álltunk és David, még mindig Azure mellett a hideg padlón térdelt.  

 – Neked is el kéne olvasnod a... – kezdett bele Ye de hátat fordítva neki, Davidhez sétáltam. Ezt látva sem adta fel és követve folytatta. – Gyanúba kevered magad... az most már nem elég, hogy én tudom... El kell mondanod nekik...

David vállára tettem a kezem és együttérzően megszorítottam.

– Jól vagy?

– Mit kell elmondanod? – fordult hátra megrendülten.

– Az most nem fontos... – guggoltam le hozzá és ő csak erre várt. Erősen átöleltük egymást és úgy éreztem, hogy ennek az apró tettnek, sikerül lecsillapítania a háborgó lelkemet. – Gyere, fel kell állnod! – szipogtam neki, mire megrázta a fejét.

– Nem hagyhatjuk csak így itt... – csuklott el a hangja.

Bruno felnézett az olvasmányból és rosszallóan csak annyit közölt.

– Innen, addig senki nem megy sehová, amíg meg nem találjuk a gyilkost!