Among Us | Köztünk van ✓ [ Befejezett ]

10. rész

 A düh és a tehetetlenség érzése elillant és helyüket átvette a gyanakvás. Feltérdelve, elkezdtem Viola testét óvatosan háton fekvő pozícióba helyezni.

– Hé, Pinky! Mit csinálsz? – kérdezte értetlenül David, aki eddig csöndben figyelt és feltűnésmentesen törölgette a szemét.

– Pszt! – szólt rá Davidre YeLo, és felém fordult. – Segíthetek?

Bólintottam egyet és a kés felé mutattam majd tettem is vissza az ujjaimat Viola nyakára. Csigolya csontjait majd az esés következményeként megjelent sebeit átvizsgálva egyre gyanúsabb volt a dolog de amikor YeLo odaadta a kést és a helyére csúsztattam majd ki akartam húzni, már tudtam.

A felismeréstől elsápadtam egy másodpercre de a többiek akkor trappoltak le a lépcsőn és a sejtésemet még nem oszthattam meg velük, a teljes bizonyossághoz még meg kell néznem valamit.

YeLo most jobban viselte a holtest látványát vagy legalábbis most nem mutatta ki. Így újra ő kapott szót, a tényeket szárazan közölte a társainkkal, akik mély megrendüléssel bámulták egykori vidám csapattagunkat. Még David érzései is hullámoztak, főleg miután számára érthetetlen dolgokat műveltem. Remélem se Ő, se YeLo nem fog összeroppanni. Azt hiszem a későbbiekben szükségem lesz rájuk.

Maroon és Bruno jött ki elsőként a bénultságból és egymás szavába vágva elemezve a helyzetet, lassan mindenki ugyanarra a következtetésre jutott. Viola a sötétben, a meredek lépcsőn megcsúszott és leesett. Talán Jet tekintete volt egyedül kétkedő, úgy mint Ambernél, ami a hivatása miatt elvárható volt tőle de most nem tette szóvá.

Cloud kivételesen nem volt a helyzet magaslatán de a tömeg feloszlatása végett csak megszólalt.

– Még most kéne felvinni... khm, szóval, ki segít ebben? – tette fel a kérdést és sokkal sápadtabb volt mint eddig.

Bruno és David is elsőként jelentkezett de végül mindenki úgy érezte, hogy ebből ki kell vennie a részét. Maroon és Cloud felmentek a speciális zsákért addig mi pont úgy maradtunk ahogy eddig voltunk. 

Egyedül Azure volt az, aki lassan de biztosan mellém araszolt és szomorúan meresztgette rám a szemeit. Ő biztosan nem tette magát túl egy fikarcnyit sem Amber halálán, így neki nem volt nehéz összekötni a két esetet és valószínűleg erről akarna velem beszélni de többed magunkkal, Brunoval a hátam mögött, és Jet éles pillantásaival együtt, inkább hallgatott.

Közben YeLo is kezdett ideges lenni és mikor Cloudék végre visszaértek, feldobta ötletnek, hogy inkább ne nézzük végig a következőket inkább a Cafeteriában várjunk tovább.

Azure, YeLo, Maroon, Cloud és én felmentünk, David, Bruno és meglepő módon Jet is lent maradt, hogy elrendezzék a helyet és valahogy felhozzák Violát a meredek lépcsőn.

Útközben odasúgtam a sárga lánynak, hogy látnom kell Ambert, amit egy bólintással tudomásul vett. 

A szobáink előtt sétálva, YeLo hirtelen belém karolt és egy pillanatra úgy tűnt, mint aki mindjárt elájul.

– YeLo, jól vagy? – kérdeztem és ugrásra készen álltam.

A fiúk erre hátra néztek, mire a lány gyengén intett nekik egyet és alig hallhatóan megszólalt.

– Menjetek csak, mi is mindjárt megyünk! – Cloud hezitált, mire folytatta. – Ez olyan lányos dolog... – hagyta a mondat végét direkt lógva és a várt hatás nem maradt el. Ezt hallva a fiúk inkább menekülőre fogták a dolgot, ahogy eltűntek a szemünk elől YeLo felegyenesedett és mintha mit sem történt volna rám mosolygott. 

– Nyugodtan szólíts mostantól egyszerűen Ye-nek és siessünk a Medbaybe, mielőtt Davidék felérnek.