Among Us | Köztünk van ✓ [ Befejezett ]

26. rész

 KarLexem pittyegése ébresztett. Még alvás előtt állítottam be, hogyha készen lesznek a minták, rögtön megtudjam az eredményeket.

Csendben kilopóztam az orvosiba és imádkoztam, hogy ilyenkor még csak én legyek ébren.

Az üres folyosóktól, még mindig borsódzott a hátam és a minták eredményeit olvasgatva, egyre hülyébb ötletnek tűnt, hogy egyedül akciózgatok itt... Teljesen addig, amíg a lap aljára nem értem. Tágra nyílt szemmel meredtem a méreg pontos kémiai vegyületére. Azt hiszem beszélnem kell Maroonnal! Most. És egyedül.

A Caferián keresztül, lopakodva megindultam a szobáink előtti folyóson, végig le a raktárba. Úgy tűnt mindenki alszik még, a szobákból nem szűrődtek ki hangok. Ott, a szemétledobó mellett volt a légzsilip.

– Maroon! – kopogtam be az ajtó üvegén. – Hahó!

A vörös srác feltápászkodott a csupasz földről és rettentő rosszul nézett ki.

– Igen?

– Elemeztem a mérget. Szerinted a cián melyik vegyület volt a méreg?

– Esküszöm az égre, hogy nem én voltam. – jött közelebb az üveghez. – Persze, leltárnál láttam, hogy melyik sorban vannak a...

– Nem Maroon! Azt kérdeztem szerinted melyik?

Elgondolkozott egy pillanatig és hamar előbújt belőle a vegyész.

– Mint tudjuk, a cianidion, a sejtek mitokondriumában a citokróm C-oxidázban lévő vasatomhoz kötődik. Visszafordíthatatlan enzim inhibitorként működik, megakadályozva a citokróm C-oxidáz munkáját, amely az elektronokat oxigénbe szállítja az aerob sejtlégzés elektrontranszportláncában. Az oxigén felhasználásának képessége nélkül a mitokondrium nem képes előállítani az energiahordozó adenozin-trifoszfátot. Azure szívizomsejtjei gyorsan elfogyasztották minden energiájukat és onnantól menthetetlen volt. Ezzel csak az a gond, hogy a cián mind a négy vegyülete ugyanilyen hatást kelt az emberi szervezetben... de Én a kálium-cianidot használtam volna. Az a legelegánsabb.

Ezzel egyetértettünk és mosolyogva ráztam meg a fejem.

– Nem az volt! Én is totál azt gondoltam, mert hát biztosra vettem, hogy van a hajón belőle, mivel kell majd a kőzetekből nemesfémek kiválasztódásához... De ez nem az volt! A többi fajtája is van a rakományban?

– Igen! Meg is tudom mondani, hogy melyik sorba találod őket.

Helyeslően bólogattam, pár biztató szó után már visszafelé rohanva, gyorsan kikerestem a sort. A doboz, amiben tárolták a mérgező anyagokat, már messziről világított.

Mire visszaértem a kárörvendő arcommal együtt, David még aludt, de már a lány ébredezett. Látszott rajta, hogy egy pillanatig sem élvezte a földön alvást.

– Merre voltál? – kérdezte Ye, egy harmat gyenge köszönés után.

– A mintákért mentem. A te összes ételed meg van mérgezve. A többi tiszta.

Az álmosságot ezzel a mondatommal kivertem a szeméből.

– Akárki is az, biztosra ment...

– Hát ja... Tényleg, sikerült a hackkelés?

Bólintott egyet és pont mire szóra nyitotta volna a száját, beléptek a többiek, akik kényelmes ágyukban pihentek.

A lépések zajára David is felébredt, felült és ahogy kócos hajába beletúrt, úgy villant rám a zöld szeme. Kacsintott egyet és rövid úton a kaják felé vette az irányt. Elmosolyodtam és csak arra bírtam gondolni, hogy én is szívesen simítanám ki a szemébe hulló világos tincseit.

A már összezsákolt méregre pozitívat mutató ételekkel együtt kísértem ki Ye-t a mosdóba, dobtam ki a szemetet és zártam ki a barátnőmet a gyilkosok köréből.

– Ez most minek kellett? Tudtad, hogy nem én voltam... Ezért most akár meg is sértődhetnék!

– Jajj Ye... Én is biztosra megyek. Nem akarok meglepődni...

– Pedig fogsz... Menjünk vissza és felolvasom a jelentéseket, amiket sikerült végre feltörnöm.