Among Us | Köztünk van ✓ [ Befejezett ]

29. rész

 Nagyon megijedt, annak ellenére, hogy eddig milyen jól tartotta a magát. Mindig elfejtem, hogy neki nincs annyi gyakorlata, mint nekem, mégis mintha tartani akarná a lépést velem, és nem engedi szabadjára az érzéseit.

– Sajnálom! – motyogtam neki és megöleltem.

Nem tudom, hogy a sok vér, vagy David miatt kaptam sokkot, de ez, hogy így reagáltam, másokra is kihat. Talán tényleg nem tehetem meg, hogy kiboruljak.

Végre mindenhol visszaállt a világítás és kezdett alábbhagyni a rázkódás is. Akkor biztosan sikerült Cloudnak helyreállítani a pajzsot és talán megmenekült a hajó is.

Ye szipogva jött mellettem, ahogy visszamentünk a Shieldsbe és Cloud örömittasan újságolta volna el, hogy sikerült, amikor meglátott minket csuron véresen.

– Mi történt? – komorodott meg, és a szeme hármunkat pásztázta végig.

Jet ebben a pillanatba lépett be, és a beálló csendet nem értette, de a jelentési kényszere erősebb volt.

– Az utunkból a nagyobb darabokat szétlőttem, így a kisebbek, le fognak pattanni a pajzsról... Mi történt? – nézett ő is végig rajtunk, majd rákérdezett. – Hol van Bruno?

Ye-re néztem, aki remegve még a történtek hatása alatt állt.

– Mikor végeztünk a két kapcsolóval Ye-vel és visszafelé tartottunk, elcsúsztunk egy vértócsában. Bruno testére rá esett egy nagyobb tároló. David meghallotta, hogy sikoltottunk és jött segíteni.

– Azt még én is hallottam a Weaponsbe. – fűzte rá Jet fejcsóválás közben.

Már senki sem mert, semmit sem mondani. Se azt, hogy ez biztosan csak egy szerencsétlen baleset volt, se azt, hogy ez hogy történhetett, ha Maroon el van zárva?

Cloud komolyan megigazította a szemüvegét és sóhajtott egyet.

– Ti menjetek, szedjétek rendbe magatokat, mi pedig...

– NEM! – néztem fel rá dühösen. – Ott tartottunk, hogy megyünk Maroonhoz! Ez most fontosabb.

– De! – akart valamit Cloud mondani, de újra a szavába vágtam.

– Mindenki!

Meredten néztek rám és nem értették mit akarok, de először Jet indult el, majd mi is.

Maroon már az ajtóban állt és izgatottan várta, hogy megjöjjünk.

– Ez meg mi a ménkű volt? És hol van Bruno? – kérdezte ő is tőlünk, amikor látta, hogy csak ennyien vagyunk de senki sem felelt neki.

– Itt vagyunk hát mind. Mond! – vágta a fejemhez Jet érdektelenül.

– Van bizonyítékom! – néztem az üvegen keresztül Maroonra. – Szeretném ha most már mind biztosra tudnánk, hogy ki a tettes, és ezzel végre lezárnánk...

– Komolyan? – szólalt meg David, és erre még Jet is érdeklődést mutatott.

– És mi az? – sürgetett Cloud.

– Maroon nagyon jól tudja! – és a fehér férfi kezébe nyomtam a zsebemből egy kajás tasakot. – Odaadnád neki? – kérdeztem tőle, és mivel irtó kíváncsivá tettem, nem kérdezett vissza, nem értetlenkedett, egyszerűen már ment is az ajtó felé.

Belépett de Maroon nem mozdult a helység közepéről, így Cloud kénytelen volt közelebb menni hozzá.

– Jó ötlet volt beengedni? – kérdezte Jet tőlem, miután becsukódott az ajtó.

– Szerintem nem kell félteni... – válaszoltam, miközben feszülten figyeltem a benti történéseket.

Maroon felnyitotta a tasakot és elmosolyodott, ahogy meglátta, hogy a lámpám van benne.

Cloud kinézett rám.

– Nem értem, ez mit bizonyít? – kérdezte és mindenki rám figyelt. Várták a magyarázatot.

– Ha akkor nem szavaztok elhamarkodottan, akkor Bruno talán még most is élne. – néztem Jetre szemrehányóan. – Megvizsgáltam a Medbayi felszereléssel a ciánt, és a fajtájából hamar kiderült, hogy nem hozzáértő a gyilkos. Nem csinálta túl elegánsan, és ez meg is látszódott.

Maroon közben bekapcsolta a lámpát, ami többek meglepettségére nem fehéren világított, hanem feketén.