Among Us | Köztünk van ✓ [ Befejezett ]

15. rész

 A tenyerem lendületesen, ám kissé izzadtan a kijelzőhöz simult és amikor a gép leolvasta, a visszaszámlálás megszűnt. Az újraindult reaktor működése hibátlanul folytatódott tovább.

A szívem majd kiesett a helyéről és most már áldom minden pillanatát, amit az edzőpályán, a felkészülés miatt töltöttem, pedig akkor mennyire gyűlöltem.

A földön térdelő férfiak megkönnyebbülten sóhajtottak egyet, Cloud a falnak dőlt, nekem meg remegni kezdett a kezem. Ez egy hajszálon múlt csak...

Bruno sűrű bocsánatkérés közepette a kezét nyújtotta Jetnek, hogy felsegítse, de ő ezt nem fogadta el és zabosan távozott a teremből. Bruno utána kullogott, majd ezt végignézve Cloud is elindult vissza a többiekhez, miközben rám mosolyogva kedvesen dicsérni kezdett. Zavarba hozott a szavaival de azt sikerült elérnie, hogy a kezem ne remegjen tovább. 

Éreztem, hogy a kő, ami eddig a szívemen ült, legurult onnan, megkönnyebbülve, fesztelenül egy pillanatig semmi rosszra nem gondolván, bámultam meg a hajó lenyűgöző belsejét, ahogy haladtam vissza. Én még nem voltam erre és idefelé, a rohanás közben nem volt időm szétnézni.

Belestem a kameraszobába, ahol a nagy kijelzőkön a „no signal" felirat volt olvasható, aztán felső hajtómű mellett elsétálva miközben a hatalmas motor nagyságát csodáltam láttam, hogy szikrák pattannak ki a falból. Ez gyorsan észhez térített, hogy nem egy városnézésen vagyok és sietősebbre vettem a tempót, így a Medbay előtt sikerült, utolérnem a fiúkat. A Cafetériába a többiek már izgatottan vártak.

– Szép volt! – álltak fel mind, amikor megjelentünk és mintha még egy taps is elcsattant volna.

– Jaja! Igen, igen. Egy probléma megoldva... Szuper... – kezdett bele Ye. – Nem akarom elrontani a kedveteket de van még egy gyilkosunk és egy sor meghibásodásunk, amit sürgősen rendbe kell tenni, méghozzá nekünk, vagy a hajó nem fog automatikusan leszállni a Póluson... Lepattanunk a légköréről vagy ami még jobb, egyszerűen szénné égünk a rossz belépési szögünk miatt! – borult ki, aminek hatására a többiek is nyugtalanok lettek.

– Hé! – lépett elő Cloud. – Mindenki nyugodjon meg! Nem fogunk szénné égni... YeLo ne mondj már ilyeneket! – nézett rá csúnyán a lányra.

– Biztos? És te mint a legjobban hozzáértő elmondanád, hogy mitől bolondult meg a reaktor? – replikázott vissza a barátnőm, szarkasztikus hangnemben.

Cloud leforrázva állt és hirtelen köpni nyelni nem tudott.

– Nem tudom mi lehetett a gond, az ilyen hi-tech hajók még annyira újak... – vonta meg a vállát. – Bármi lehetett.

Hát, a bármi az elég tág fogalom, vakartam meg a homlokomat.

– Akkor akár lehetett az a személy is, aki felelős a gyilkosságokért. Így akarja szabotálni a küldetésünket! Tehát, van egy imposztor közöttünk... – szólt közbe Jet tényszerűen. – A két gyilkosság, a reaktor... Ez nem lehet véletlen. – gondolkozott el, ami engem is agyalásra késztetett. – Vajon mi lehet a másik két hajón?

– Mi lenne a Fridr-en és a Sward-on ? – bukott ki belőlem a kérdés elsőként.

– Hát ez a kérdés. – válaszolta majd a mellettem állóra nézett. – YeLo, összetudsz kötni minket velük?

Rázni kezdte a fejét.

– A kommunikáció sem működik...

– Akkor most mit csináljunk? – tette fel a nagy kérdést David, aki időközben visszaült és újra a szomorú Azure mellett kötött ki.

Mindenki tanácstalanul pislogott a másikra, majd Bruno szólalt meg.

– Először javítsuk meg a Skeldet. Nem lehet bonyolultabb mint felépíteni egy házat.

A hasonlatot nem igazán értettem de igaza volt. A lényeg, hogy a hajó leszálljon a Póluson és csak akkor fog tudni, ha kijavítjuk a hibákat.