Among Us | Köztünk van ✓ [ Befejezett ]

22. rész

 Lemondóan megráztam a fejem. Tudtam, hogy igaza van és együtt kell maradnunk. Nem szabad újabb esélyt adni az imposztornak, lehet, hogy legközelebb, amikor szétválunk, valaki meghal de attól még, tényleg nem maradhat így.

Körbenézve megakadt a szemem az elsősegélydobozon, amit még a fiúk hoztak a Medbayből és rögtön tudtam mi a megoldás.

Kivettem belőle az izolációs fóliát és Daviddel ketten letakartuk. Borzalmas volt szegény Azuret így látni de Yenek igaza van, erősnek kell maradnom, még ezek után is.

Miután David is leült, csak álltam és néztem őket, ahogy elmélyülten olvasnak. Ha az én részemhez érnek, muszáj lesz nekik elmondanom mindent...

Ye aggódva felnézett rám.

– Olyan arcot vágsz, mintha minimum a kivégzésedre mennél. Ha majd beszélni kezdesz, csak képzelj oda valakit, akit szeretsz és úgy mond! – mosolygott rám, aztán folytatta. – De előtte olvasd el! – bökött a karomra.

Fújtam egyet, ahogy gondterhelten leültem, elkezdtem átlapozni a mappákat és 3 másodpercenként olvastam el egy oldalt, amit kívülről úgy lehetett érzékelni, mintha csak lapoznék. Percekkel később fokozatosan elhaltak a lapozási mozdulatok és végül Jet mély baritonja szólalt meg.

– Te tényleg így olvasol vagy csak ezt is megjátszod? – felpillantottam, hogy még is kihez szólt, amikor megláttam, hogy mindenki meredten engem néz, még ő is. Visszamerültem a lapozgatásba, hogy válaszolni tudjak neki.

– Igen, így. Ezt mondtam a reaktornál... És még beszélgetni is tudnék közben, csak veled nem akarok. – feleltem és a vége egész flegmára sikerült. Bár igaz volt.

Pár perc alatt végigrágtam magam az oldalakon, és amikor a sajátomhoz értem, még rosszabb volt mint gondoltam. Orvosi lapom tele fekete szövegkihúzóval, legkorábbi adat az életemről a jelentkezésem napja... Születésem időpontján kívül, az előéletemről, iskolai végzettségeimről semmi. Árulkodóan egy hivatkozási szám állt helyette és egy "titkosítva vagy törölve", majd "a hazáért tett szolgálataiért cserébe korai nyugdíjazására tett kérvényét elfogadtuk" felírat. Pecsét nélkül, aláírás nélkül. Remek lesz ezt kimagyarázni. Sóhajtottam egyet és felnéztem a többiekre.

Most már értem miért vannak itt és Yenek miért volt nehéz átadni ezeket az infókat, de Ő mégis megtette mert tudta, talán ez majd nyomra vezet. Jó lesz tisztában lenni azzal, hogy ki mit tett odahaza és nem számítana ha nem lenne köztünk egy gyilkos. Talán nekem most sem számít igazán, hogy Ye többször tört fel kormányzati szervereket, weboldalakat és titkos adatokat, mikor elkapták felfüggesztet börtönt kapott. Az se, hogy Jet egy kocsmai verekedésben majdnem megölt valakit, a hadbíróság életveszélyt okozó testi sértés vádja okán leszerelték. A pszichológia szakvélemény szerint rossz szülői neveltetés miatt, a szomorú gyerekkora árnyékot vet rá, erőszakos viselkedése alól nem bír szabadulni. És ott van még Bruno, aki eladósodott, Cloud alkoholista volt és David, akinek mindenkije meghalt és így, egyiküknek sem maradt már vesztenivalója. Maroon volt az egyedüli, aki ténylegesen börtönben ült egy fiatalon elkövetett hibáért, amit azóta próbál meg nem történtté tenni.

Észre lehetett venni rajtuk, hogy mikor olvassák épp a sajátjukat és azt is, amikor a végére értek, hasonlóan reagáltak mind, csak maguk elé meredtek, megrendülve. Egyszerűen borzasztó szembesülni azzal, hogy szabadulni jöttünk ide, mégis utolér minket itt is a múlt. Plusz még a stressz, a félelem és a bizonytalanság is rájön erre. Remélem senki nem fog összeroppanni a súlya alatt.

– Ez még is mit jelentsen? – nézett fel Cloud értetlenül a karLexéből, egyenesen rám. Jet bosszúsan válaszolt helyettem.

– A kormánynak dolgozott... – simította hátra a haját.

 – Őőő, igen... – megköszörültem a torkomat, ahogy Anyát képzeltem oda az asztal túl oldalára. – Úgy fair, ha én is elmondok magamról mindent. – kezdtem bele és az emlékek megelevenedtek.