A száguldó cirkusz porondra lép

Celeste - Charles

Hangos dudálásra lettem figyelmes.
Hát hogyne, hisz a kis Fiat 500-asomban ülök. Valószínű elbambultam és nem vettem észre, hogy időközben zöldre váltott a lámpa, abba pedig biztos vagyok, hogy a mögöttem lévő autóban ülő férfi nem díjazza ezt túlságosan.

Na de, hogy is jutottam ide, a forgalmas Monaco utcáira?

A nevem Celeste Sink. 2001. március 13-án láttam meg a napvilágot az ikertestvéremmel együtt, aki csak pár napot élt..de erről majd később. Franciaországban nőttem fel, és a megannyi siralmas időszak ellenére pozitív ember maradtam, aki csak a dolgok legjobb oldalát akarja észrevenni. A szüleim maximalisták, mindig nagy volt az elvárásuk a teljesítményem felé. Így kerültem 15 évesen keresztanyámhoz egy Monacói lakásba, hogy Európa egyik legjobb középiskolájába járhassak.

Elsőre azt hittem utálni fogom a Hercegséget, de nagyot tévedtem, egyből beleszerettem és azóta is szerelmese vagyok az országnak.

Mondhatjuk úgyis, hogy Monaco megmentett.

Bár a nagy rajongás a városállam felé a kezdetekben annak is lehetett köszönhető, hogy itt ismertem meg a zöldszemű, barna hajú, akkor még 173 cm magas fiút, akinek nem mellesleg Mérleg a horoszkópja. Barátokból hirtelen legjobb barátok lettünk, majd annál is többek.

Mire feleszméltem, úgy gondoltak rám az emberek mint Charles Leclerc barátnője.

Kijelenthetem, hogy szerettük, sőt rajongtunk egymásért, és igazán boldogok voltunk egymás mellett.

Feltűnt, hogy múlt időt használtam?

3 év és 7 hónap után szakítottam vele. Elegem lett a médiából, a reflektorfényből és abból, hogy az emberek úgy hivatkoztak rám mint ,,Leclerc csaja" s, hogy egyáltalán nem magam miatt lettem ennyire ismert. Tehát 2019 július 1-én külön váltak útjaink.

A nagy megkönnyebbülés ellenére mocskosul fájt, hogy ehhez meg kellett bántanom Charlest, aki először nagyon nehezen fogadta a bejelentésemet. De ahogy telt az idő nem azt éreztem és nem olyan mértékbe Charles iránt mint ahogy ő érzett irántam, s ahogy én is iránta a kezdetekben.

Reméltem, hogy barátok maradhatunk. Bár őszintén? Sose tudtunk csak barátok lenni.

Mostmár 2021-et írunk, azóta eltelt jó sok idő. Nagyon rég nem beszéltem Charlesal. Teljes mértékben magamra koncentrálok és kijelenthetem, hogy sikerrel is járok. Lett egy saját lakásom itt Monacóban, amelyben én és a macskám, Leó élünk. Egyetemre járok fotográfia szakra...

Csörög a mobilom.

Elkezdek kotorászni a táskámba, de csak annyit érek el vele, hogy leesik a földre.
Nagy nehezen sikerült felvennem.

- Hol az istenbe vagy már?! - kérdezi cseppet sem nyugodt hangnembe legjobb barátnőm, Kovács Emma. Szokásosan késésben vagyok.

- Úton, pár perc ott vagyok. - válaszolom.

- Siess, értékelte Legrand az albumodat. - zihálja barátnőm.

- Mii? - kiabálom, de ezt ő már nem hallhatja, mert kinyomta a hívást. Múlthéten be kellett adnunk Camille Legrandnak, az egyik tanárunknak egy projekt munkát, amelyben fényképekben ismertetjük, hogy mit is szeretünk Monacóban. Az önbizalomhiányos énem azt súgja, sőt inkább ordítja a fülembe, hogy borzasztóan sikerült.

Leparkolok az egyetem előtt lévő parkolóba és már rohanok is az épület felé. Alig győzöm az embereket kerülgetni, míg meg nem látom az egyik folyosó végén Emmát és Camillet beszélgetni.

- Jó reggelt! - köszönök nekik.

- Neked is Celeste így 11 óra 52 perckor.-forgatja a szemét a tanárom. - Nem lennék fennakadva ezen, hisz saját érdeked időben érkezni és nem lemaradni az órákról. De lemaradtál a projekt munkád értékeléséről és ez kiakasztó tekintve, hogyhogy sikerült.

Megfagyott bennem a vér, valahogy éreztem, hogy letolás következik. Mindenkinek meg akarok felelni, hisz így lettem nevelve, és nem örülök neki, ha a szemembe mondják, hogy mennyire nem sikerült ez. Most viszont biztos vagyok benne, hogy ez következik. Egyedül Emma izgatott mosolyát nem tudom hova tenni.

Csak bizonytalanul bólintottam mire Legrand folytatta:

- Érdekesen dolgoztad fel a témát, sose láttam még ehhez hasonló megközelítést. A fényképeidről szinte ordít, hogy mennyire fontos neked Monaco és minden gondolatodat bele sűrítetted abba a pár fotóba. Egyszerűen fantasztikus - kérdőn néztem Camillera, aki tovább folytatta. - Albert herceg is látta a fényképeket, és ő is le volt nyűgözve. Tanuló fotósokat keresett az egyetem diákjai közül, akik a 2021-es szezonba gyakornoki állásban a formula 1-el tartanának, és a közösségi oldalaikra készítenének anyagot. Úgy néz ki talált is.

- 2 HÉT MÚLVA INDULUNK BAHREINBE!!!-ugrott a nyakamba a legjobb barátnőm.

Egy picit sokkolt a hír, de annyira boldog voltam, hogy Camille nyakába borultam.

- Ott remélem nem fogsz késni!-nevetett.

Tehát így történt, hogy most a repülőn ülök és bámulom a gyönyörű napfelkeltét a felhők felett.