A száguldó cirkusz porondra lép

12. - Nem várt események

Amelia szemszöge:

Az utóbbi időben sok minden új dolog történt velem. Új barátok, szerelmek, társak és a legnagyobb, meg tanultam élni.
És itt van Max is.
Az életem legfőbb problémája, viszont egyben a boldogságot adó személy is egyben.

-Hova megyünk Max?-kérdeztem kissé álmosan, viszont nem értettem, minek ez a nagy sietség amikor mára nem terveztünk semmit.

-Lando meghívott Monacoba. Ott lesznek a többiek is, és úgy gondolták jó lenne kimenni egyet hajózni, ha már úgysincs semmi dolgunk.

-Aha értem.-majd elővettem a telefonomat, hogy felhívjam édesapámat mivel már régen beszéltünk. Amióta megismertem Maxot az életemet fenekesül felforgatta ez az egész valami ami köztünk van, és lám most meg Monacoban élek a saját házamban és még munkám is van.

Az oda vezető út gyorsan eltelt, jókat beszélgettünk, viszont nekem ez az egész utazós, hajózás nem tetszik.

-Sziasztok, megjöttünk-kiáltottam a többieknek, miután felléptünk a hajóra.

-Amelia szia szivem, hogy vagy?-kérdezte Elizabeth egy ölelés kíséretében.

-Oh köszönöm, jól vagyok. Viszont ti hogy vagytok?-itt gondolva a picúrra is, ki ott növekszik a hasában.

-Minden a legnagyobb rendben, viszont már kezdenek a dolgok nehezedni-mondta nevetve.

Az este gyorsan eltelt, Maxszal sokat beszélgettünk és ittunk. Hát igen, lehet kicsit sokat ittam viszont amikor füvet is kínált annak nem tudtam ellenállni. Rossz szokás.
És hát igen, hosszu idő elteltével megcsókolt, úgy, hogy önkívüli állapotban voltam, de őt mit sem èrdekelte.

-Basszameg!-ordított fel a semmiből Lando, amit először nem is érzékelek, viszont amikor Max eltol magátol, csak akkor hallom, hogy valami fotósról beszél.

-Az jó!-mondom simán, szinte leszarva az egészet. Max felpattant és haza küldött szó szerint mindenkit, nem értettem, hogy mi ez az idegesség hirtelen, viszont én úgy érzem mindjárt beájulok.

Lassan éjfél volt, de Max még sehol sem volt. Ezért úgy döntöttem, hogy lefekszek aludni
mivel a fejem már most fáj.
A éjszaka közepén éreztem csak, hogy egy kar fonódik a derekam köré és egy takarót terít rám valaki, mire én csak jobban belefúrtam a fejemet a párnámba.

Reggel álmosan, nyügösen és mégjobban másnaposan éreztem magamat. Telefonomat megnyitva találtam szembe magamat kismillió üzenettel, ahol mindenki azt kérdezte mi is van köztem és Max között, mivel az internet velünk volt tele, képek tegnapról,ahol éppen csókolózunk.
Mi a szar. Ez meg hogy történhetett?

Idegesen kerestem Maxot a hajón, mivel a tegnap után nem mentünk haza.-Max, merre vagy?-kiabáltam és idegesen kerestem tovább.
A hajó orránál megtaláltam, miközben egy kávéval üldögélt. Ah ilyen kényelmesen elvagyunk, de örülök neked.
-Ezt meg hogy merészelted?És hogy készült ez a fotó?-vérnyomásom az egekben lehetett már így korán reggel.

-Mégis miről beszélsz Lia?-tette le kávéját az asztalra, miközben felállt és meg akart ölelni de én ellöktem.

-Miről is beszélek, erről a nyamvatt képről amit tegnap csináltak rólunk, úgy, hogy én nagyon nem voltam magamnál.

-Drágám, az csak egy kép, és ne aggódj minden csoda 3 napig tart, elfelejtik az emberek.

-Elfelejtik, igen? Apám lehet nem felejti el ilyen gyorsan. Mert cseszettül nem tud erről az egészről.-mondtam már szinte üvölve-Hogy tehetted? Ez véget vethet az egész karrieremnek, mivel a képen eléggé látszik, hogy nem vagyok tiszta.
-Kérlek Am, beszéljük meg-mondta Max már könyörögve, de én kirántottam a kezemet szorításábol és legszívesebbeb el szerettem volna tűnni a világ felszínéről. Ám ekkor megérkezett Lando is.

-Max, kérlek bocsáss meg, nem akartalak ezzel a fotóssal ennyire feldühíteni, remélem nincs baj most köztetek Ameliaval-jön be Lando, mit sem tudva arról, hogy én is itt vagyok.- Oh, basszus.-meglát és bűnbánó fejjel néz Maxra, ki ekkor fejbe csapta magát.

-Hogy tessék?Ez az egész a te műved volt Lando?-csodálkozva figyeltem, de már lélekben készültem, hogy kiosszam őt, ha Max nem szól közbe.

-Lando szerintem jobb lesz, ha most eltűnsz innen-parancsoló hangneme Maxnak, arra késztette a fiút, hogy visszafordúljon és elmenjen.

-Max esetleg valami titkolni valód még nincs? És te ezt az egészet tudtad, nem hiszem el-fogtam a fejemet és hitetlenkedve ráztam.

-Meg tudom magyarázni kérlek, csak engedd meg-kék íriszei most is csillogtak, viszont most a csalódottságtól.

-Nem, nem csak hagyj békén kérlek és szerintem, most jobb lenne, ha elmennék-fordultam meg és sebesen száguldtam az stég felé, hogy minél előbb eltűnjek innen ebből az őrültek házaból.....