A száguldó cirkusz porondra lép

23. rész- A tripla randi

Flora szemszöge:

Lando kitalálta hogy menjünk el randizni a többiekkel. Így hát Celeste, Charles, Lizzy, George és persze mi ketten este elmegyünk együtt kajálni utánna meg szerintem sétálunk egyet valamerre. Mondjuk a fiúkkal elmenni valahova mindig nehéz mert akár hová megyünk felismerik őket de azért próbálkozni szabad.

- Mit vegyek fel?- kérdeztem Lando- tól miközben azt néztem mit vegyek fel így csak fehérneműben álltam a gardróbban.

- Nekem így vagy tökéletes- karolta át hátulról a derekamat és vállamon támasztotta meg az állát. Így suttogott a fülembe mire én felkuncogtam és megfordultam kezeiben.

- Szóval így menjek ki az utcára?- vontam fel a szemöldököm miközben nyakába fontam karomat és beletúrtam a hajába. Ő ezt a morgással díjazta. Kezei pedig lejjebb csúsztak a derekamról majd a combom alá nyúlva felkapott az ölébe mire felsikkantottam. Leültetett a szoba közepén lévő ékszertartós szekrényre de én nem szedtem le a dereka köré csavart lábaimat.

- Érdekes cikkek születnének belőle- suttogta a számra. Amire én le is csaptam. Már a pólója aljánál kutattam apró mancsaimmal mikor elvette a combom mellől kezeit amiken eddig támaszkodott és a csuklómnál fogva elhúzta onnan a kezem és hátrébb húzódott hogy a szemembe nézhessen.- Ha ezt folytatjuk- szólalt meg enyhén rekedtes hangon- akkor nem érünk oda időben- mondta miközben még mindig a csuklóimat fogta le hogy ne tudjam megzavarni a beszédben. Így a lábaimmal még közelebb húztam magamhoz mire újra felmordult.

- Már úgy is megszokták hogy állandóan késünk miattad- néztem az egyre sötétedő szemébe.

- De most nem fogunk- kacsintott majd egy puszit nyomott az orromra és elengedte a kezemet majd leszedte magáról a lábaim és elindult kifelé.

- Hé!- kiabáltam utána- Még mindig nem mondta el mit vegyek fel- szóltam neki.

- valami csinit- szólt vissza nekem. Hát kösz! Ezzel most olyan sokra mentem.

Végül egy fehér lenge ujjatlant vettem fel aminek az anyaga nagyon hajazott a selyemre hozzá pedig egy fekete elegáns nadrágot egy szintén fekete magas sarkúval. Egy elegánsabb kabátot is a kezembe kaptam hát ha hideg lesz este. Lando már a nappaliban várt rám. Egy fehér ing volt rajta és egy szintén fekete nadrág. Sikerült össze öltöznünk amin mind a ketten elmosolyodtunk.

- Elrakod?- nyújtottam id a neki a telefonomat mert utáltam táskát vinni magammal. Képes voltam elhagyni. Ha tudnám hányat hagytam már el.

- Persze- rakta zsebre a telefonom.

- Hova megyünk enni?- kérdeztem mikor már a narancssárga mclaren- ben ültünk mind a ketten.

- Majd ha oda értünk kiderül- szorított egyet a kezén ami a combomon pihent. Brutálisan jó nézett ki a keze. Rajta volt a kedvenc karkötőm és az órája plussz a kis ujján ott volt a gyűrűje egyszerűen imádtam.

Mikor megálltunk egy gyönyörű étterem előtt Lando kiszállt és nekem is kinyitotta az ajtót. Charles- ék már itt voltak és nem sokkal utánunk az étterem parkolójában megállt egy mercedes is amiből kiszállt George majd segített kiszállni Lizzy- nek is. Oda jöttek hozzánk és köszöntek nekünk.

- Csodásan nézel ki Lizzy- dicsértem meg gyönyörű baba kék ruháját ami iszonyat jól ált neki terhesen. Celeste pedig egy tűzpiros testre simuló ruhában pompázott.

- Ti is gyönyörűek vagytok csajok- ölelt meg mindkettőnket.

- Mehetünk hölgyek?- kérdezte Charles aki csak mint Lando ő is egy fehér ing fekete nadrág szettben volt. Annyi különbséggel hogy rajta volt egy piros nyakkendő. Mint ahogy George is viselt egy Lizzy ruhájával passzoló nyakkendőt.

- Na jó! Nekem miért nem szólt senki hogy mindenki nyakkendőben jön?- csóválta meg a fejét Lando mire a másik két fiú felnevetett.

- Tudod Lando ez az évek meg rutin- nevetett George majd megfogta Lizzy derekát és elkezdte az étterem felé kísérni.

- Menjünk- nyújtotta nekem a karját a mclaren pilóta én pedig belekaroltam és így indultunk meg mi is az bejárat felé mögöttünk pedig Celeste és Charles jött. Ahogy beléptünk Lando oda is lépett az ajtóban álló férfihez.

- Norris névre van asztalfoglalásunk- szólalt meg.

- Erre tessék- kezdett el minket vezetni az étterem hátsó felébe ahol egy kis eldugottabb asztalhoz ültetett le minket ahonnan gyönyörű szép kilátás nyílt a kivilágított városra.

- Jó estét!- köszönt a pincér mire illedelmesen mi is vissza köszöntünk.- Mit hozhatok?- kérdezte mire mind elsoroltuk. A fiú innivalónak mind vizet kértek hiszen vezettek. Lizzy egy alkoholmentes koktélt kért Celeste és én pedig egy pohár vörösbort. A fiúk már éppen kezdtek nagyon belebonyolódni az egyik futamba mikor Celeste közbeszólt.

- Fiúk! Ma nincs semmi szakmázás mert ahhoz mi lányok nem nagyon tudunk hozzá szólni- szólt rájuk.

- Flora hozzá tud- érvelt Charles de én csak védekezően felemeltem a kezem.

- Köszönöm nekem elég a munkahelyemen ilyenekről beszélnem- vontam ki magam az egyenletből ügyesen.

- Látod- mutatott rám a barátnője.- Úgyhogy most beszéljetek valami másról- tért át inkább kérlelő hangnembe. Mire Charles a széke háttámlájára rakta a kezét és megsimította a vállát.

- Hogy vagy Lizzy? Hogy bírod a terhességet?- nézett a csöndes lányra.

- Mióta elmúltak a reggeli rosszullétek azóta már könnyebb. De azt mondják hogy a harmadik trimeszter is borzalmas tud lenni- sóhajtott fel a lány aki egyre közelebb van a terhessége végéhez.

Miután a pincér kihozta az italokat rendeltünk vacsorát is. Az este további része kellemesen telt el. A fiúk többet nem szakmáztak így mindenki kellemesen be tudott csatlakozni a beszélgetés aktuális témájába.

Az étel nagyon finom volt. A fiúk is rendeltek desszertet de előtte a lelkünkre kötötték hogy nem szólhatunk a személyi edzőjüknek mert akkor tuti kinyírják őket ezért. Mi persze halál komolyan megígértük nekik hogy a sírba is magunkkal visszük eme hatalmas nagy titkukat.

Miután a fiúk rendezték a számlát megbeszélték hogy még elmegyünk sétálni egyet a városba.

Kellemes idő volt oda kint. Nem volt nagyon meleg de fagyoskodnunk sem kellett. A város így este gyönyörű volt. Ki volt világítva és szinte teljesen üres volt. Mesebeli volt az egész ahogy ott sétálgattunk és csak beszélgettünk minden gond nélkül. Mintha minden gondunk ami a múltam volt eltűnt volna és csak pár gondtalan fiatal lennénk akik este eljöttek sétálgatni és randizni a barátaikkal. Egy szóval csodálatos volt.

Este elköszöntünk a többiektől és elindultunk haza felé. Már eléggé későre járt mikor beléptünk lakásba ám Lando- t ez sem állította meg hogy ne tapadjon egyből az ajkaimra és kapjon fel az ölébe.

- Remélem nem hitted hogy félbe hagyom azt amit elkezdtünk a gardróbban- suttogta a számra én pedig beleharaptam az alsó ajkamba hogy ne kuncogjak fel.- Csak átettem egy másik időpontra a folytatását- mondta majd hevesen csókolni kezdett miközben leügyeskedte magáról a cipőjét és elindult velem a hálószobánkba.

Csodálatos nap volt. Bárcsak minden olyan könnyen menne mint ahogy ez a mai is ment.