A száguldó cirkusz porondra lép

16. rész - Békülős buli

Sophie szemszöge:

Egy napos, tavaszi, szép napon ücsörögtem az előszobámban, a kedvenc zenéimet hallgattam, amikor Lizzy lépett be a házba. Ez a nap eddig volt szép. Sminkje lefolyt az arcáról, valószínüleg a sírástól. Gyorsan felálltam a székből és odarohantam hozzá. Ilyenkor a legjobb, ha nem faggatod, csak átöleled, tudatva vele, hogy ott vagy neki. Ha elszeretné mondani mi történt, elmondja. Szóval megöleltem.

- Én vagyok a hibás. Mindenért. - szólalt meg egyszer csak a barátnőm.

- Dehogyis! Ilyen eszedbe ne jusson!

- De ha egyszer ez van?

- Nem! Hiba és te az olyan messze van egymástól mint én és a zöldségek. Te is tudod mennyire utálom őket.

- Igen, tudom, de már csak te maradtál nekem.

- Ez nem igaz. Ott vannak neked a többiek is, csak most mosoly szünet van.

- Nem, ez most más.

- Kifogtok békülni. Higyj nekem! Jó? - próbáltam vigasztalni, letörölve a könnyeit. - Gyere, menjünk be a mosdóba, mossuk meg az arcod!

- Köszönöm. - szipogta Lizzy. - Te hogy bírod még mindig mellettem?

- Mi az, hogy hogy? Azt nem tudom, hogy te hogy viselsz el engem. - mondtam, majd bementünk a fürdőszobába, kicsit megmostam az arcát és leültünk megnézni egy filmet figyelemelterelesként. Csináltunk popcorn-t is. Egész végig azon gondolkodtam hogyan tudnék segíteni neki.
Mindenki össze van veszve mindenkivel. Ez így nekem nem tetszik. Tehát támadt egy csodálatos ötletem. De mivel ez az elképzelés mégsem annyira csodás, ezért elképzelhető, hogy ez a többieknek nem fog tetszeni, szóval picikét hazudni is kell, de az ő érdekükben teszem és ez a fontos. Gyorsan írtam egy pár embernek, lehet nem volt jó ötlet. Fél órán belül vissza is írtak, hogy itt lesznek nemsokára a ház előtt. Tehát bekéne avatni Lizzy-t is. Megállítottam a filmet, mire ő kérdőn nézett rám.

- Elkell mondanom valamit.

- Igen...?

- Idehívtam mindenkit. - mondtam ijedt arccal, félve a választól. - Ilyen békitős buli.

- Te most komolyan rendeztél egy bulit? Nekem? Velük?

- Igen, de ez volt az egyetlen lehetőség, hogy végre kibéküljetek. Rossz nézni, ahogy szenvedtek. Kérlek nézd az én szemszögem!

- Nem haragszom.

- Tényleg?

- Tényleg. Tudom, hogy csak segíteni akartál, az, hogy sikerült-e majd kiderül.

- Huhh. Akkor jó. - öleltük meg egymást. Lassan meg is érkeztek a vendégek. Először senki nem értette mi történik. Olyan reakciók érkeztek, hogy "Most komolyan te csináltad az egészet?" vagy "Nemááár! Semmi kedvem most ehhez." mire én mondtam, hogy csak igyanak egy kicsit, nem kell beszélgetni. Hát vagy de, de erről majd később intézkedem. Volt zene, szóval táncoltunk is, jól elvoltunk. Én direkt nem ittam, felügyelni kell a történéseket. Egész jól haladunk. Most már ránéznek a másikra, igaz, gyilkos, hideg tekintettel, de legalább egymásra néznek. Ez is valami. George itta le magát a leggyorsabban. Milyen meglepő. Odamentem hozzá, hogy váltsak vele pár szót.

- George! Szia!

- Szia Sophie!

- Nem nagyon beszélgettünk mostanában.

- Hát tényleg nem. Mi újság? - mondta, miközben próbált támaszkodni a polcon, de nem találta hova kéne raknia a kezét. Valószínűleg ehhez a kezében lévő vodka sokat tett hozzá.

- Velem minden okés, csak a szokásos, film, buli, élvezem az életet, de figyelj, nem tudnál beszélni Lizzy-vel? Szegény nagyon maga alatt van. De semmi görénység, világos?

- Igenis! - csinált valami tisztelgés szerűt, majd elindult a volt barátnője felé. - Szia! Beszélhetnénk?

- Nem! - adott egyértelmű választ a legjobb barátnőm.

- Kérlek! Nem veheted el a babát tőlem! Én vagyok az apja!

- Tisztában vagyok vele. - mondta, aztán elsétált, vagyis próbált, de a brit pilóta elkapta a csuklóját.

- Jogom van ho...

- Hagyjál békén! Köszöntem szépen. - vágott közbe Lizzy. Talán ez mégsem volt a legjobb ötlet. Hát most már mindegy. Úgy döntöttem közbe kell lépnem, mert ez nem mehet tovább.

- Okés, eleget beszélgettetek már, Geogre! Te fogd szépen a vodkádat és a seggedet, vonuljatok arréb! - mutattott Lando a bal irányba. Lizzy! Te pedig elmész arra. - tette ugyanazt a másik, azaz a jobb irányba. George tette azt, amit a pilóta mondott, de a lány nem nagyon hallgatott a testvérére.

- Lando! Nem kell kiállni mellettem! Megtudom magamat védeni!

- Jó, bocsánat, máskor hagyom, hogy ez a barom megalázzon, vagy rosszabb?

- Ismétlem. Megtudom magam védeni.

- Jó, na. Csak féltelek.

- Nem kell. De köszönöm. - mondta, megölelték egymást és folytattuk tovább a bulit. Úgy látszott a többiek beszélgetnek. Na, ez viszont bejött. Valamit én is tudok jól csinálni. Ez jó hír. Igazából semmi más nem történt, az emberek kibékültek, megbeszélték a gondjaikat, problémáikat, kivéve George és Lizzy. Még mindig haragban vannak. Viszont legalább a többieknek tudtam segíteni.