A száguldó cirkusz porondra lép

21. rész - A megmentő

Lizzy szemszöge:

A történtek után nem nagyon beszéltem Verstappennel, érthető módon. Nos...Alex és Pierre. Rájuk is haragudtam egy kicsikét, de Max minden határt átlépett. Tényleg nem hittem volna, hogy ilyenre képes. Kimentem egy kicsit levegőzni a hajóra. A tenger gyönyörű volt. A víz hullámzott, a nap sütött, jött hűvös kis szellő, így kellemes, nyári idő is volt. Kicsit elbambultam, amikor valaki megérintette a vállamat. A szivbajt hozták rám, így gyorsan hátrafordultam, és pofon vágtam.

- Aucs! - kiáltott fel az illető.

- Úristen! Lando! Bocsánat! Csak megijesztettél! Nagyon fáj? - kérdeztem aggódva.

- Nem, dehogy! Nem ütöttél nagyot. - nevetett a pilóta.

- Rohadj meg! - nevettem vele én is. - Miért jöttél?

- Csak szólni akartam, hogy megyünk kajálni a városban. Megakartam kérdezni, hogy jössz-e te is velünk.

- Akkor kérdezd!

- Eljössz velünk kajálni valami puccos görög étterembe?

- Hmm...kik mennek?

- Mindenki.

- Hááát...jó, legyen. - egyeztem bele. Visszamentünk a hotelbe, megkerestük a többieket, és elindultunk a városban valami kajálda után kutattunk.

- Srácok! Ott az! Az nem egy étterem volt? - kérdezte Daniel már a kocsiból, amit béreltünk.

- Nem, az egy Operaház volt szerintem. - helyesbített George.

- Oh! Akkor nem étterem.

- Sajnos nem. De a közelben van egy. Legalábbis a térkép szerint. - kutattam a telefonomban.

- Merre? - kérdezte Charles a volán mögül.

- Most jobbra. - mondtam az utat. - Egyenesen. Jobbra. És itt...ez az! - mutattam a puccos, előkelő étteremre. - Megfelel?

- Szerintem igen. - helyeseltek a többiek. Két autóval jöttünk, mert nem fértünk el egyben, igen, sokan vagyunk. A másik kocsi is leparkolt mellénk, így mindannyian betudtunk menni. A pincér leültetett minket egy asztalhoz, ahol már megvolt terítve. Leadtuk a rendelést, nemsokára ki is hozták az italalokat, utána az ételeket is. Nagyjából mindenki ivott egy kevéske alkoholt, kivéve engem ugye a baba miatt. Közben  beszélgettünk a következő hetekről, hónaprokról, versenyekről. Úgy érzem igalmas időszak lesz. Megkajáltunk és visszamentünk a szállásra.
Úgy döntöttem Max társaságában felmegyek a hajóra és megbeszéljük a történteket.

-Tényleg ez lett volna a békülés? - kérdeztem tőle majd leültünk a hajó szélére.

-Sajnálom. De tudod nagyon jól hogy nem téged akartalak vele bántani hanem Lewist. -próbálta védeni magát.

-Ezzel csak azt érted el hogy Lewis mégjobban megutált titeket.George-dzsal pedig csak jobban összehaverkodtak. - feleltem.

-Eléggé nagyok most a hullámok. - közvetítette a történéseket.

-Igen. De szerintem még nem kell visszamenni, beszéljünk csak. - ültettem vissza magam mellé. -Ne hogy már Max Verstappen megijedjen.

-Igaz. De nem tudom hogy még mit mondjak. Őszintén sajnálom. - nézett rám megbánóan.

-A szerencséd az hogy megtudták az igazságot és nem hisznek egy kurvának. Megbocsátva. - majd átöleltem.

-Rendben. Én most visszamegyek, te még maradsz imádkozni? - kérdezte.