A száguldó cirkusz porondra lép

25. - Ez nem helyes

Lizzy szemszöge:

Azt hiszem most megint boldognak mondhatom magam. George-dzsal megint jóba vagyunk, hamarosan szerintem megint egy pár leszünk.
  Rájöttem, hogy tényleg szereti azt a babát és hogy kiváló apa lesz.

  Éppen a konyhát takarítottam amikor is csipogott egyet a telefonom. Először azt hittem a közös csoportban hülyéskednek, de utána láttám hogy Flora küldött egy fényképet.
  Amint megláttam úgy eldobtam a telefonom, hogy darabokra tört.

-Ezt nem hiszem el! - sírtam el magam.

  Elment a premierre. Az exével, és nem velem. Pedig még magyarázta is hogy nem fog menni mert nem bírja a szervezőket.
  Nem érdemlem a boldogságot.... Szinte csak a fájdalom vesz körül, ha nem lenne ez a Forma 1-es baráti társaság, én már régen öngyilkos lettem volna.
   Éppen ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikor meghallottam hogy kopognak. Ritka az hogy este 11-kor valaki keres, de mindenesetre kinyitottam az ajtót.

-Ma aludhatok itt? - kérdezte a szemeit kisírt fiú.

-Gyere,persze. Hiszen ez a te lakásod. - engedtem be majd szorosan átöleltem.

-Mi történt? - ültettem le magam mellé. Próbáltam figyelni rá, de közben engem is elöntött a fájdalom.

-Celeste szakított velem. - nyögte ki majd megint erős sírásba kezdett.

-Charles! Ezt hagyd abba. Celeste nagyon szeret téged, biztos csak egy félreértés. -törölgettem le a könnyeit, a magamnak tartogatott zsebkendővel.

-Köszönöm Lizzy. - ölelt át. -Most picit megnyugodtam. -És te miért sírtál? Nekem kéne téged vigasztalnom.

-George elment a premierre, de nem velem hanem az exével. Elhitte, hogy nem veszik majd észre hogy mással ment. - feleltem. -De inkább mesélj el mindent, mi volt.

-Tudod, ez már jó ideje tart. Mindenesetre, azzal kezdődött a nagyobb vitánk hogy egy nap össze kéne házasodni. - kezdett el mesélni. - Előtte  közölte velem, hogy csak engem kértél meg a gyerek keresztapjának. Így ő nem lehet a gyerek keresztanyja. Erre azt feleltem neki hogy ha össze házasodunk, automatikusan ő is keresztszülő lesz.

-Sajnálom Charles, azt hittem egyértelmű lesz hogy így ő is az lesz, bár lehet én rontottam el. -túrtam idegesen a hajamba.

-Ne Lizzy, ez nem a te hibád. -nyugtatott. - Aztán ma a premieren vesztünk össze,mivel nem akart velem elmenni.

-Ez sajnos ilyen. Igazságtalan az élet. -bólintottam. -De most hogy itt leszünk egymásnak, biztosan jobb lesz nekünk.

-Igen. Nem akarunk enni valamit? - kérdezte kiváncsian.

-Te egyél nyugodtan, én most nem vagyok éhes. -ráztam a fejem majd a telefonomban kezdtem el kutatni.

-Nos,én inkább mást kivánok. - mondta viccesen, de úgy voltam vele hogy majd lerendezi magának fürdéskor.

-Egyébként, mit csináltál miután dobott? - próbáltam elterelni ezt a kínos témát, amit felvetett.

-Felhívtam Pierret, majd kocsikáztam. Aztán végül, ide jöttem.

-Hát sajnálom. -feleltem. -Nem akarunk filmet nézni? -kérdeztem,hátha az feldobja a kedvünket.

-Legyen! - mosolyodott el. - Legyen valami jó kis vígjáték.

  Nos végül a nagyfater elszabadulra esett a választás, ami egy eléggé kanos film.

-Fáradt vagyok. - tereltem a témát az egyik kínos jelenetnél,mivel nem akartam egy ilyen jelenetet nézni Charlesszal.