Hidden World {Befejezett}

egy

Miközben levegő után kapkodva menekültem előle, ő csak ott repült felettem, és fújta a tüzet. Esküszöm ilyen ijesztő sárkány elől sem menekültem még, pedig nekem aztán lenne miről mesélnem, annyi fajta volt már, annyi félelmetesebbnél félelmetesebb lény, amit csak elképzelni sem tudnál. És ekkor megjelent ő, a megmentőm, mindig számíthattam rá, bár az elején még féltem is tőle, de mára már őt várom a legjobban. Micsoda kalandokat is élünk át mi így együtt. Zöldes barna szeme most is ragyog, mint mindig, sötétbarna haja ma is belőve, és ultra szexi teste, hát, hm, tökéletes... Szuper képességei vannak, mindig elkápráztat. Erősebb bárkinél, akit valaha is ismertem, gyorsabb, jobban hall, élesebben lát, és hihetetlenül gyorsan gyógyul, most komolyan, egyik kalandunk során meglőtték, de mintha nem is történt volna semmi, percekkel később már csak a lyuk látszott a pólóján. Mindig megkérdem, hogy hogyan is csinálja ezeket, de sose ad rá választ, és szomorúnak látszik, nem is, inkább elkeseredettnek, azt hiszi magáról, hogy szörnyeteg, pedig szerintem egyáltalán nem az. Ahogy ideért legyőztük a sárkányt, és hirtelen felkapott mire pillanatok alatt már egy távoli fánál találtam magam vele, és épp a károkat nézte rajtam, és magán, én most ezt szerencsére épp bőrrel megúsztam, de neki kicsit megpörkölődött a karja, de persze, mint máskor, ez a seb sem tartott sokáig...
- Na, jó, most már tényleg elárulhatnád, hogy hogyan csinálod ezt! - szólaltam meg egy idő után, mikor már a táj bámulása unalmassá vált, száraz puszta előttem, mögöttem meg a lombos, sűrű erdő. Nem valami izgalmas, ugye? De persze válaszul csak ennyit kaptam: - aki kíváncsi hamar megöregszik.
- Josh, mért nem szeretnél sose magadról beszélni? Rólam meg annyi mindent tudsz, amennyit még senki más sem tudott. Ez nem fair. Nem bízol bennem igaz?
- Selena, nézd, nem erről van szó, hogy én nem...
- De nagyon is!
- Csak nem szeretném, azt a gyűlöletet... nem is, inkább azt az undort látni a szemedben, mint azt már sok más emberében láttam. Nekem most minden tökéletes így. - egyenesen elém állt és megfogta a kezem, majd mélyen a szemembe nézve ezeket a szavak mondta, bár sokat már nem fogtam fel belőle annyira elaléltam már attól, ahogyan hozzám ér, minden porcikám kívánja, a szívem hevesen kalapál, majd kiugrik a helyéről, és biztos vagyok benne, hogy ő is hallja. - te egy szuper lány vagy, szép, kedves, okos, életemben nem találkoztam még hozzád hasonlóval és én ezt az érzést sokáig a magaménak akarom tudni. Na, most már tuti, hogy az arcom inkább hasonlít egy paradicsoméra, minthogy a saját színemre, ugyanis eléggé fehér bőrű vagyok, ezzel sokan viccelődnek is, pedig nem tehetek róla. De végül sikerült megtalálnom a megfelelő szavakat.
- Nem az számít, hogy mi vagy, hanem az, hogy ki! - ekkor megszólalt az ébresztőm, én pedig visszakerültem a való életbe, ahol nincsenek kalandok, Josh nevű fantasztikus pasik és nincs belevaló, szuper, szép, kedves és okos Selena.