Hidden World {Befejezett}

tizennyolc

Mielőtt kiléptünk volna hátrarántottam Josht. Eléggé meglepődött.

- Mi az? Itt hagytál valamit? - kérdezte.

- Ö... nem. Mi lenne, ha most nem együtt mennénk ki, és mondjuk te valahol hátul mennél el? - próbálkoztam, de úgy is el kell neki mondanom.

- Mi? Miért? Mi van? Ez hülyeség... - és már indult is volna kifele az ajtón, de egy levegőfallal megállítottam. Hát, most már az eléggé meglepődött kifejezés kevés lenne.

- Mi a... mit csinálsz? - kérdezte elképedve.

- Mondjuk, ha meghallgatnál!

- Ki is mondta, hogy talán a képességeinkkel nem itt kéne villognunk? - hát, igen, ezt még én mondtam.

- Ugyan, senki sem látott meg. - idéztem őt. - Nézd, neked most nem szabad ott kimenned! - teljesen elé álltam, de a falból még mindig nem engedtem, túl erős és gyors ahhoz, hogy elengedjem, és félek, ha meg tudja, hogy ki vár rám odakint.

- Miért nem szabad? - kérdezte gépiesen. Kicsit idegesítette, hogy megtiltom, nem pedig megkérem.

- Azért mert valaki olyan vár rám odakint, aki ha meglátja, hogy itt vagy, és annak fejében, hogy együtt vagyunk, akkor mindennek vége! - éreztem, hogy leesik neki, hogy kiről van szó. - Igen, Matty az.

- Hogy az a... mit akar? Érted jött? De csak nem köpné el senkinek, hisz a barátod, nem? - mondta. Éreztem, hogy ő sem gondolja komolyan, hogy a srác csak barátként tekint rám.

- Mi... mi összevesztünk. Nem beszéltem vele már egy ideje. Fel akartam keresni még korábban, de aztán összejöttünk, és úgy gondoltam, hogy ez csak megnehezítené a dolgot. Igazából nem vagyok abban biztos, hogy nem köpne be. Ő... hát, eléggé utál téged. Azt hinné, azzal megvédene.

- Szóval, te azt kéred, hogy másik ajtón menjek ki, hogy ne lásson meg, míg ő veled fog furikázni. Remek. És mit vártál majd könnyen belemegyek? - mondta.

- Félre tennéd kicsit a féltékenységedet? Ha most nem megyek ki, akkor is keresni fog. Nem bujkálhatunk előle. És én itt szeretném befejezni a középiskolát, szóval még elköltözni sem szándékozom mostanság!

- Jó akkor félreteszem. De gondolj bele, ha most újra jóban lesztek, akkor máskor is jön majd, szóval rejtegetni fogsz? Hazudsz neki? Mindenki másnak? - sajnos, amit mondott igaz volt. Erre nincs jó megoldás.

- Akkor nem leszek vele újra jóban. - ezzel kisétáltam az ajtón. Fájt, hogy ezt kell mondanom, de választanom kellett.

Matty amint meglátott elmosolyodott. Bármennyire is haragudott rám, amikor összevesztünk most már egy cseppnyi sincs ebből.

- Szia. - köszönt egyszerűen. Kicsit többre számítottam.

- Hello.

- Tudod, azt hittem már elvesztél. Reméltem, hogy keresel majd. - mondta.

- Nem voltam benne biztos, hogy akarod e. - ez egy frappáns válasz volt tőlem. Mondjuk tényleg nem voltam biztos benne, de nem ez volt a fő ok.

- Beszélhetnénk? - kérdezte.

- Hát, egyszer túl kell ezen is esni. - ugrattam. Kinyitotta nekem a kocsiajtaját, én pedig beszálltam.

- Anthony mondta, hogy már rég látott bent edzeni. Mármint a legutóbbi alkalomhoz képest, hogy most hagytál ki párat. - oh, tényleg. Totál elfelejtettem. Nem hagyhatom csak úgy abba, hisz az gyanús lenne, de hogy nézhetnék azoknak az embereknek a szemükbe? Ők gyűlölik a vámpírokat egytől-egyig. Nincs kivétel, még Josh se. Hiába mondanám el nekik, hogy ő más, lehet, hogy egy kicsit meginognának, de utána egy kalap alá sorolnák. Tudom, hogy úgy sem támadnának nekem, már csak azért is, mert félnek tőlem, meg hát mégis csak egy-kettő a barátom lett. De ki tudja, hogy hogyan reagálnának ezek a barátok egy ilyen helyzetben.