Hidden World {Befejezett}

tizenkettő

Hát, úgy néz ki, sikerült helyszínt választanom. És Josh... azzal az arccal. Már ezért megérte. Az álmaimban mindig töretlen, védelmező volt. És szeretetet mutatott. De ilyen döbbenetet. Bár az én arcomról is hamar lehervadt a mosoly, amikor rádöbbentem, hogy létezik és, hogy most belemásztam az álmába. De mit mondok, mit keresek itt? Ő mindig meg akart védeni valamitől. Ez a valami bekövetkezett. Ami azt jelenti, hogy neki nem sikerült. Most már kezdtem rosszul érezni magam, amiért ide jöttem. Még eljátszhatom, hogy ez csak egy álom álom. Semmi olyan, amit én generáltam. De nem venné be. Túl okos. De... ha... ez az!
- Josh? Mit csinálsz itt? Azt mondtad, a múltkor, hogy az volt az utolsó találkozásunk. - rájátszottam a saját korábbi tudatlanságomra. És milyen jól döntöttem.
- Én... én nem tudom. Valószínű véletlen. De akkor sem értem mit keresek én itt. Ahhoz próbálkoznom kell, de most épp csak simán alszok. Olyan, mintha te csináltad volna. Várjunk csak... ezt te csináltad? - ne már! Ezt nem hiszem el. Lebuktam. De nem menthetetlen.
- Én? Ez most komoly? Hogyan is csinálhatnék én ilyet? - játszottam a hülyét. De bevált. - Sajnálom. Nem akartalak gyanúsítani... csak nem értem. - szegény. Kicsit sajnáltam. Most fordított a helyzet. Ő az, aki nem érti és én vagyok, aki igen. Én vagyok, aki nem ad válaszokat. És ez fantasztikus érzés. Nem csodálom, hogy mindig jól érezte magát. De fordult a kocka.
- Ha te nem érted, akkor én mit mondjak?
- De most, ahogy nézem nincsen rémálmod. Vagyis ez nem tűnik annak. - mondta.
- Hát az a bál sem volt rémálom. Annyira.
- Mintha kicseréltek volna. Egyébként, Eiffel torony. Voltál már ott? - kérdezte. Semleges téma. Talán jobb is.
- Igen. Nemrég. Te?
- Sokszor. De sose lehet megunni. Akkor nem csodálom, hogy ilyet álmodsz. Fura vagy... ne értsd félre! Csak nem tudom. Máskor többet kérdezel. Minden érdekel. De most... - ajaj, még sem játszom olyan jól a szerepemet. Utálom, hogy annak a fiúnak kell hazudnom, akit szeretek. Most már biztosan tudom, hogy létezik. Csak nem tudom hol van. Megkérdezhetném, de az lebuktatna. És az most nagyon nem hiányzik. Az, hogy létezik csak megerősítette, hogy tényleg szerelmes vagyok belé. Belegondolva az elmúlt évekbe, amikről azt hittem kitaláció, de nem. És hirtelen megcsapott az érzés. Az érzés, hogy elveszíthetem. Ő már nem kitaláció többé. Létezik. És elhagyott. Azt mondta megtalálja a módját, hogy velem legyen, de nem tette. Elsőnek azt hittem, hogy a suliba jött, de az újfiú nem ő. Csak valaki hasonló. Ha ő lenne, mért nem mondaná el? Jó, tudom, védelmezni akar az igazságtól, de nem gondolja, hogy feltűnik az egyformaság? A név? Ő okos. De azt nem tudom engem annak tart-e. És akkor mért nem segített, ha ő az? Nem! Ezt lezártam. Nem ő az! De létezik! Csak valahol máshol. Majd megkeresem. Meg kell találnom. De egyszerre csak egyet. Most még Párizsban vagyok. És tanulni fogok. Csak most valami sokkal érdekesebbet, mint a tananyag. Ő vele majd foglalkozok, ha ezt megtanultam. De mi legyen a sulis Joshsal? Majdnem lesmároltam! Nem. Ez nem fordul elő megint. Josh hangja rángatott ki a gondolataimból:
- Hiányoztál. Örülök, hogy látlak! - hirtelen már ott volt közvetlen előttem. Alig pár centire tőlem. Csak ennyit bírtam kinyögni:
- Én is. - még levegőt is elfelejtettem venni, ami vicces, hisz ez az erőm vagy mi. Josh elég meggyőzően alakítja a szerepét. Pedig tuti tud arról ugyebár, hogy mi vagyok, és ő is valami, ez biztos. Ha jól tippelem vadász lehet. Bár nem tudom. Nem látom, hogy van-e tetkója. A haja ugyan nem takarná el, de mindig úgy tartja a fejét, hogy pont ne lássam. Nem tudom, hogy direkt e. Ebben is különböznek, az új srácnak nincs semmi tetkó a füle mögött.
- Már nem igazán érdekellek, ugye? - kérdeztem. Van benne igazság, hisz nem keresett. Semmi.
- Mi? Miről beszélsz? Mért ne érdekelnél? Tudod, mondtam, hogy te ...
- ... hogy én vagyok az, aki mindig is fontos lesz számodra. Tudom Josh, emlékszem. Csakhogy nem kerestél. Nem láttalak mióta a bálon elbúcsúztál. - ideje volt bevetnem a további tudatlanságom színlelését. - és mégis, hogy gondoltad, hogy felkeresel? Ez csak álom, tudom. De akkor is!
- Ha ez csak álom, akkor mért kérdőjelezed meg? Én...a franc! Sajnálom... - hát már nem tudom meg mit akart mondani. Mert kilökődtem a fejéből. Csörgött a telefonom. Matty. Már kilenc óra. Jesszus.
- Szia. Akár most is jöhetsz. Csak átöltözöm. - vettem fel a telefont.
- Szia. Jól van. Tíz perc és ott vagyok. - ezzel leraktuk. Sietnem kéne öltözni. Egy fehér trikót vettem fel, egy farmerral és egy fehér converse cipőt. A hajam most hullámos és dús, hajat mostam hajnalban, csak a nagy álomjárás közepette megszáradt. Már kész voltam, de még nem volt itt. Volt idő gondolkodni. Vajon mit akart mondani Josh? Ezt maximum akkor tudom meg, ha újra bemegyek. De azt nem! Nem akarok hazudni. És már eldöntöttem, hogy pihentetem a dolgot. Hisz tényleg nem keresett fel. Nem tartotta be az ígéretét. És most is olyan furcsa volt. Talán már tényleg nem is érdeklem? Kopogtak.Kinyitottam Mattynek az ajtót, hogy jöjjön be.
- Jesszusom, aludtál te az este valamit? Mármint, tudom, hogy későn köszöntünk el, de akkor is! Néztél tükörbe? - eléggé döbbent arckifejezése volt. Úgyhogy gyorsan megnéztem magam egy tükörben. És tényleg, jesszusom!
- Én... izé... nem. - ami nem volt hazugság, hisz én nem aludtam, hanem Josh fejében voltam, csak ő volt az, aki aludt. Bár szerintem az ilyesfajta generált álmok sem hagynak pihenni. De azért gondolom, ő jobban ki van pihenve, mint én. - Álmot látogattam. Erősen kellett próbálnom, de sikerült.
- Most komolyan? - kérdezte enyhe döbbentséggel, de ez hamar el is illant. - Tudod, ezt nem tudják ilyen hamar megcsinálni. Nekem vagy egy hónap gyakorlásba telt! De te erősebb vagy... érthető. Gondolom valaki olyannál voltál, akivel közeli a kapcsolatod, mert azért első próbára nem egyszerű.
- Hát... lehet, hogy közeli a kapcsolatunk... - oh, de még mennyire. - de még sose találkoztam vele. - feleltem.
- Azt hogy? - na, most már nem tűnt el rögtön a döbbentség az arcáról. - Ha csak nem... álmodban, igaz?
- Igen. Kíváncsi voltam létezik e. De hagyjuk. Szóval mivel kezdjük? - kérdeztem kíváncsian.
- Valami kajálással. Gondolom te sem ettél még. Gyere. Elviszlek valahova. Összekötjük a kellemest a hasznossal.