Hidden World {Befejezett}

huszonnyolc

Válasznak csak ennyit kaptam, de épp elég volt. Utáltam volna, ha éreznék már

végre bármit is, hogy mindezt Anthony társaságában kellett kimondania. Kimondania

azt, amit már eddig is tudtam.

Ha az iménti csendre gondoltam, hogy kínos, ami végigkísérte az edzést erre már

szavakat sem találok. Mondjuk elég furcsa, hogy nem érzem a helyzet súlyát. Végül

Anthony szólalt meg:

- Nos, most, hogy ezt mind tisztáztuk szent a béke? – kérdezte olyan idétlenül,

hogy hogy fogalmam sincs. Miért nem érzek semmit? Vajon, ha kimegyek megint

normálisak lesznek az érzéseim?

Mattyvel egyszerre néztünk egymásra, de helyettem is megint õ válaszolt:

- Ez most komoly? Még csak meg sem magyaráztad mért viselkedtél úgy ahogy

mostanság még csak - de végül nem folytatta.

- Mert - kezdett bele Anthony – mert egyszerûen elfáradtam és kellett egy kis

idõ

- Idõ? Mihez? – kérdeztem. Ez így tényleg értelmetlen. Úgy pihent, hogy közben szó

szerint levegõnek nézett? Ami irónikus

- Hogy megízleljem milyen lesz az életem nélkületek nélküled. – nézett

jelentõségteljesen a szemembe.

- Hogy mi? – bukott ki a számon.

- Szóval voltál Adalindnél, igaz? – nézett rá Matty egyõttérzõen.

- Valaki elmagyarázná nekem, hogy mirõl van szó? Ki a fene az az Adalind? –

követeltem magyarázatot.

- Egy helyi bolond, aki jósnõnek hiszi magát és az elõbbiekbõl kiindulva igen

tehetséges bolond. – magyarázta Matty.

- Ezt meg mire érted? Te is voltál nála? – kérdezte Anthony.

- Most nem tudom, melyikkõtökön lepõdjek meg jobban, hogy jósnõhöz jár. –

mondtam mosolyogva. Bár lehet a helyzet nem volt olyan rózsás, hogy mosolyogjak,

mert Anthonyék arca halál komoly volt.

- Ez komoly Selena! – nézett rám Matty mérgesen. – Mit mondott neked? – fordult

Anthony felé.

- Azt azt, hogy egyáltalán nem lát se téged, se Selenát a jövõmben. De Selenának

egyáltalán nem látott jövõt. Elmondta, hogy te beállsz majd ide végleg, én meg

visszakerülök Los Angelesbe, ahol eddig dolgoztam. De amikor belekezdett, hogy

Selenáról meséljen az arca elsötétült és azt mondta, hogy annak a lánynak semmi

jövõje. – nyeltem egyet. Én valamiért azért hosszabb életre számítottam. De végül is

mennyirõl is beszélünk? Ez így értelmetlen.

- De ez hülyeség, ha meghalnék, akkor csak látott volna valamit, nem? – kérdeztem.

Anthony csak széttárta a karjait válaszul, jelezve, hogy nem tudja. Majd idegesen

Mattyre nézett:

- Én eddig csak hülyeségnek tartottam, mert valójában mindenki elmebetegnek

találja azt a nõt, de sose bíztam semmit a véletlenre, ezért úgy döntöttem, hogy