Hidden World {Befejezett}

tizenegy

Valószínű ő is meglátta az én tetkómat, mert átváltott angolra.
- Te, hogy kerülsz ide? - kérdezte.
- Kedves fogadtatás, mondhatom. Ezt a recepciónál kell reklamálni? - nem épp erre számítottam.
- Nem szabadna itt lenned! Még a végén George meg tudja, hogy itt vagy!
- George? - szaladt ki a számon. Nem az a hangsúly volt a hangomban, mint amikor nem ismersz valakit és visszakérdezed. Inkább a döbbenet. De az ő arcán is.
- Ismered. - ezt kijelentette, mintsem kérdezte volna. - Álmodban látogatott meg, ugye? - látta az arckifejezésemből szerintem - Igen. Hát, persze! Mért is hagyta volna békén a kiválasztottat. Neked nem kéne ebbe belecsöppenned. Megkaptad az esélyt a normális életre. - hirtelen berángatott az egyik szobába. Abba, amelyikben ugyanaz az álmom kezdődött. Abba a szobába melyből kiléptem a bálterembe. Kezdem megkérdőjelezni ez nem álom-e véletlenül.
- A szüleid megadták neked a lehetőséget. Miért rontod el?
- A... a szüleim? - alig csúszott ki a számon. A szüleim. Mi van?
- Áh, még nem tudsz sokat. Remek. Legyen is így. Most pedig menj! Pakolj össze és tűnj el!
- Nem tehetem. A nagybátyám hozott ide. Üzleti ügy miatt. Nézd, nem tudom ki vagy, de nem értem mit vagy ezen felháborodva. Sőt nem értem miről beszélsz. Ugyanúgy, mint mindenki, te is további kérdéseket dobsz fel. Elegem van! Most már elmondhatnád, hogy mi ez az egész!
- A nevem Matt. De hívj Mattynak. Te Selena vagy, ha jól tippelem? - bólintottam -Szóval nem azért jöttél, mert ő hívott? - kérdezte.
- Nem! Ő nem létezik! Az csak álom! Azért vagyok itt, mert a nagybátyám elhozott kikapcsolódni! - tört ki belőlem.
- Szerinted, ha az csak álom én honnan tudok róla? Honnan ismerem?
- Talán téged beetetett azzal a sok baromsággal. Várj... ennek semmi értelme, hisz akkor is találkoznod kellett vele. Ki ő? Ki az a George Altmann valójában? - tényleg nem tudtam.
- Hm, hogy ki ő? - ismételte meg - ő egy közülünk. Egy elég öreg közülünk.Gondolom kíváncsi vagy mit jelent a „közülünk"?
- Igen. Az lennék. Ő azt mondta megválaszolja a kérdéseimet. De én nem hittem, hogy ő valódi. Hisz csak álmodtam. De... szóval... izé, amit mondott az mind igaz?
- Nos, nem tudom mit mondott neked pontosan. De úgy látszik, sajnos már eleget tudsz. Mégis keveset. És hát valójában nem lenne sok esélyed az igazi, átlagos életre, mert lennének akadályok. Sok. - kényelmesen elhelyezkedett - ülj le. Hosszú lesz. - leültem. Ő folytatta: - Szóval. Van egy Rejtett világ. Ezen alapszik az egész dolog. Ez a Rejtett világ beágyazódva él a normális, hétköznapi emberek világában. Mi járunk kelünk azövékben, közben tisztában vagyunk a mienkkel. A mienknek négy uralkodója van. A négy legerősebb. Ezek vagyunk mi. A föld, a víz, a tűz és a levegő. A világ négy főeleme. Mint mindenhol a mi világunkban is van egy legeslegerősebb. A levegő. Vagyis te. A kiválasztott. Utánad jön a másik három elem. Mi négyen vagyunk a királyok, illetve a királynők. Bár ezt ma már ritkábban használják. A tetoválásaink ezt jelzik. Az én elemem a tűz, ezért van egy tűzserlegem. George Altmann eleme a föld, neki ezért van egy fája. És a harmadik férfinek, ő is idős már, egy vízesése van, ezért az eleme a víz. Neked pedig egy kolibrid van. A levegő uralója. Valójában nem értem a természet mért ezt választotta, de még mindig jobb, mintha egy tornádó lenne a csuklódon. A koronáink, pedig ugyebár az uralkodó jelzések. De ez egyértelmű. Mind a négyünké egyedi. Látom neked még nyakláncod is van. Apukád adta, igaz? -bólintottam. - ő is tisztában volt azzal, hogy ki vagy te. Részvétem miattuk. - tényleg szomorú volt.
- Köszönöm. Te ismerted őt?
- Igen, de hát csak két évvel vagyok nálad idősebb, szóval nem sokra emlékszem. -ja, húsz éves, jól tippeltem.- Ellentétben Georgeval. - most tűnt fel. Ezek szerint nem csak én hívhatom így. Vagy Matty simán ilyen lazára veszi a figurát. - ő már van vagy kétszáz éves. - na, ez sokkolt!
- Hogy me... mennyi? - kérdeztem döbbenten. - De hát még hetvennek sem néztem!
- Ez is egy tulajdonságunk. Lassan öregszünk. Nagyon lassan. - jézusom - Kivéve te. - hála az égnek! - Te nem öregszel. Rajtad nem fog a halál, úgymond. - még se hála az égnek!
- Várj, mi az, hogy nem? - kérdeztem döbbenten.
- Halhatatlan vagy. Te vagy a kiválasztott. Az pedig nem halhat meg. - eszembe jutott valami.
- A sebeim is összeforrnak meg minden? - amikor a baleset volt, lehetséges lenne.
- Nem. Tizennyolc éves korodig még csak a halhatatlanság sem igaz rád. Ezért próbáltak volna sokan megölni, amíg még kicsi voltál. Leginkább a másik két fajból. De csak egysz... - nem fejezte be, először fel sem tűnt.
- Milyen másik két faj? - kérdeztem, miután elhallgatott.
- A vámpírok és a vérfarkasok. A kettő közt annyi a különbség, hogy a vámpírok jobban akarják a halálodat. De van nekünk is egy alfajunk, ők a vadászok. Nincs varázserejük, de erősebbek, mint egy ember, jobb érzékszerveik vannak náluk és hát... jól lőnek és verekednek. De sajnos nem annyira erősek a szuper képességeik, mint a vámpíroknak. Még a vérfarkasok is erősebbek. De ezt kiegyensúlyozza a harcképességük. - Josh. Neki is voltak szuperképességei az álmaimban. Bár ez nem azt jelenti, hogy létezik is. De George utalt arra, hogy létezik és, ha minden más igaz, ez mért ne? És ekkor beugrott, hogy nem fejezte be a mondatot.
- Miért haraptad le a mondatodat korábban?
- Milyen mondatomat? - játszotta az értetlent. Pedig nagyon jól tudta.
- De csak egysz... mi egysz...?- Ö... az... izé... semmi!
- Nem tudsz jól hazudni!
- Jó. De nem kéne tudnod róla. A baleset, amiben a szüleid meghaltak és te is majdnem, nem véletlen volt.