Hidden World {Befejezett}

tizenkilenc

Vérfarkasok. Épp nemrég gondolkodtam azon, hogy nem találkoztam még egyel

sem

Átbeszéltük a tervet. Majd gyorsan bemocskolta a ruhámat, mintha dulakodtunk

volna. A kezemet hátul összekötöttük, de nem olyan szorosan, majd megkért, hogy

színleljek sántítást. És elindultunk az erdõ felé, hogy megmentsük Josht és Brandont.

Valójában számomra eléggé átlátszó lett volna a dolog, hisz a kiválasztottat

megkötözte egy vámpír? Egy? Mondjuk, a terv mentségére szóljon, hogy fiatal kis

libának nézek ki, szóval egész hihetõ is azoknak, akik nem ismernek

Amint odaértünk az erdõhöz egybõl rossz érzés tört rám. Befele menet semmit sem

látni. Sean elég jól tájékozódik, de azért nekem kicsit nehezebben megy, viszont

amikor már egy jó ideje sétálunk, feltûnik, hogy egyre világosabb van. És egy egész

otthonos helyhez érkezünk. Meg kell valljam Sean nagyon jól alakítja a szerepét. Az

enyém valamivel egyszerûbb, nekem nem kell beszélni, csak játszanom kell az

elesett, kifáradt, makacs kiválasztottat. Valójában a tervünkkel nincs semmi

probléma, ha a bejutásra gondolunk, de arra, hogy hogyan hozzuk ki õket merültek

fel kérdések, például, nem nyírhatjuk ki az egész falkát, hisz ebben az erdõben több

is van, úgy is bosszút állnának, viszont, ha nem öljük meg õket, elég nehezen

tudnánk kijutni, és akkor meg õk állnának bosszút. Szóval elég patt helyzet. Úgy

döntöttünk, hogy ez majd kialakul. Jön, ami jön.

A táborban rengeteg kunyhószerûséget látok felállítva, és belegondolok, hogy

mindegyikben egy család él hányan vannak ezek? És ez csak egy falka. Sean

egybõl a legnagyobb kunyhóhoz vezet, gondolom, ez lehet a falkavezéré. Semmi

különös nincs benne, csak annyival különbözik a többi egyszerû barna kunyhótól,

hogy nagyobb. Még be sem kell érnünk, már érzem Josh jelenlétét.

Amint belépünk, mindenkinek elkerekedik a szeme. Még Joshnak és Brandonnak is.

Egymásra néznek értetlenül, aztán megérzem Joshban a haragot. Dühös, de nem

azért mert engem hívott segítségnek, nem. Õk azt hiszik, hogy Sean tényleg

odaadna. Remek. Ahogy elnéztem a két srácot, rosszabb állapotban voltak, mint

Sean. Az õ ruhájuk szakadtabb, véresebb.

Belülrõl a kunyhó teljesen más. Arra számít az ember, hogy majd itt is halál egyszerû

lesz, de nem. Eléggé fényûzõ, mármint ahogy fényûzõ lehet egy kunyhóhoz képest.

- Itt a hülye kiválasztottatok, kérem az unokaöcséméket. – ezt olyan könnyed

hangsúllyal ejtette ki tipikus Sean.

- Hogy jutottál hozzá? Ha õ a kiválasztott, akkor ez nem mehetett ennyire

egyszerûen. – mondta az egyik. Gondolom, õ lehet a falkavezér, mert nagyobbnak